Puyol, a vadkan döntött

Vasárnap este a johannesburgi Futballváros-stadionban nem csak abból kifolyólag avatnak új világbajnokot, hogy a címvédő olaszok már a csoportkörben elvéreztek a dél-afrikai labdarúgó-vb-n. A torna zárómeccsére talpon maradt Hollandia és Spanyolország válogatottja még sohasem kaparintotta meg a sportvilág legbecsesebb trófeáját, ám Bert van Marwijk és Vicente del Bosque alakulata sem érdemtelenül jutott a csúcsközelbe, sőt, éppen ellenkezőleg.

Elődöntő
Spanyolország–
Németország 1-0 (0-0)
Durban, Durban Stadion, 60 960 néző, jv.: Kassai Viktor (magyar).
Gólszerző: Puyol (73.).
Spanyolország: Casillas – Sergio Ramos, Piqué, Puyol, Capdevilla – Busquets, Xabi Alonso (Marchena, 93.) – Iniesta, Xavi, Pedro (David Silva, 86.) – David Villa (Fernando Torres, 81.).
Németország: Neuer – Lahm, Friedrich, Mertesacker, Boateng (Jansen, 52.) – Trochowski (Kroos, 62.), Khedira (Gomez, 80.), Schweinsteiger, Podolski – Özil, Klose.

Eddig Brazília ötször, Olaszország négyszer, Németország háromszor, Uruguay és Argentína egyaránt kétszer, Anglia és Franciaország egyszer-egyszer nyert labdarúgó-világbajnokságot, s utóbbiak mellé a sorba nyolcadikként Hollandia vagy Spanyolország csatlakozhat. Azután, hogy a hollandok a keddi elődöntőben 3-2-re verték az uruguayiakat, szerdán a spanyolok 1-0-ra nyertek a németek ellen, akik a durbani találkozón nyomaikban sem emlékeztettek az előzőleg az angolokat 4-1-re, majd az argentinokat 4-0-ra kiütő együttesre. A két csapat meccsén ugyanaz a végeredmény született, mint a 2008-as Eb döntőjében, csak éppen most nem Fernando Torres, hanem a 73. percben egy szöglet utáni fejessel Carles Puyol döntött. A Kassai Viktor által összességében megfelelően dirigált találkozón a Nationalelfen az sem segített, hogy Joachim Löw szövetségi kapitány a kék kabalapulóverét viselte, ez most már mehet a mosodába. Az oberhauseni óceanáriumban élő, Paul nevű polipot pedig bizonyára jó néhányan a tenger gyümölcsei között tálalva látnák viszont, mert a vb-n tévedhetetlenül a spanyol győzelmet is megjósolta…
Mindazonáltal maguk a németek – Löwtől Christian Wulff újdonsült államfőig – is elismerik, hogy szerda este a jobbik csapat győzött. „Ellenfelünk nagyszerűen járatta a labdát, mi pedig képtelenek voltunk a saját játékunkat produkálni. Megvolt a terv, hogy mit kell játszanunk, de sajnos nem tudtuk megvalósítani” – fogalmazott a szövetségi kapitány. A szakvezető úgy véli, hogy a világ legjobb csapatától, a leendő világbajnoktól szenvedtek vereséget, játékosai pedig Anglia és Argentína legyőzésével jelenlegi lehetőségeik határáig jutottak. Löwhöz hasonlóan csalódottan, de mégsem elkeseredetten nyilatkozott Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer és a többiek is, kivétel nélkül gratulálva a győztesnek.
A csalódottság még inkább érezhető volt az otthon maradt szurkolók körében. Berlinben, a Brandenburgi kapunál felállított hatalmas kivetítők előtt csaknem 400 ezren izgulták végig a mérkőzést, a hangulat azonban a spanyolok fölényét tükrözve visszafogott volt, és Puyol góljánál már reménytelenségbe csapott át. A lefújás után a szurkolók – sokan közülük sírva – hamar elhagyták a helyszínt.
A tegnapi német lapok azonban egyöntetűen – és tegyük hozzá: jogosan – méltatják a bronzéremre még jó eséllyel pályázó fiatal csapatot. A Die Welt szerint a kijózanodás semmi esetre sem vezethet elkeseredettséghez. A válogatott az elmúlt hetekben belopta magát az emberek szívébe, a nemzetet kiváló játékával és az Anglia, valamint Argentína ellen aratott történelmi győzelmekkel rendkívüli élménnyel ajándékozta meg – fogalmaz a lap. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyancsak arra mutat rá, hogy az álom véget ért, de a küldetés folytatódik. A tekintélyes lap szerint a Spanyolországtól elszenvedett vereséget semmiképp nem szabad kudarcként értékelni. A korábbi mérkőzéseken nyújtott szemet gyönyörködtető, friss és fantáziadús játékával a válogatott az egész világot meglepte. A szakírók úgy vélik, hogy ezen az úton kell haladni tovább, Löw kapitánnyal, Schweinsteigerrel, Mesut Özillel, Thomas Müllerrel és a többiekkel, akikhez hasonló tehetségekkel rég nem rendelkezett a német labdarúgás.
Spanyolországban természetesen még reggel is állt a bál, és az armada dél-afrikai főhadiszállásán is örömünnepet ültek. S elsőként mindenki Puyol érdemeit emelte ki, aki a 89. válogatott fellépésén mindössze harmadik gólját érte el. „Alig több mint tíz perc volt hátra a meccsből, és egészen addig hiába igyekeztünk, nem tudtuk bevenni a németek kapuját. Ám ekkor berobogott Puyol, mint egy vadkan, és a hálóba fejelte a labdát” – idézte fel a gólt Xabi Alonso. Vicente del Bosque szövetségi kapitány értékelésében már a döntőre is előretekintett: „Védekezésből nagyszerűen váltottunk támadásra, remekül játszottunk. Ma nem voltunk olyan nyomás alatt, mint a korábbi mérkőzéseinken Paraguay és Chile ellen. Ha biztosan tudjuk járatni a labdát, akkor nincs problémánk, márpedig korábbi riválisaink ezt nem hagyták, ezért szenvedtünk ellenük. Vasárnap nagyon nehéz meccs vár ránk, a hollandok kiválók, de hiszem, eljött az ideje annak, hogy a spanyol futball felkerüljön a világ tetejére.” S ezt Xavi is így gondolja: „A hollandok nagyszerű formában futballoznak, és remek támadó középpályásaik vannak. Nekünk ismét a ránk jellemző játékot kell játszanunk, és akkor a döntőben is nyerhetünk.”
Az első vb-fináléjuk előtt álló spanyolok a kezdő mérkőzésüket 1-0-ra elbukták a svájciakkal szemben, de ezután ötször győztek, a kétszeres vb-ezüstérmes (1974, 78) hollandok pedig mind a hat mérkőzésüket megnyerték; és a döntő szereposztáshoz az is adalék, hogy a selejtezők során a kétszázöt együttes között éppen ez a kettő zárt százszázalékos mutatóval. Ki mondja ezután, hogy nem a két legjobb maradt állva a végére?
De a legvégén csak egy maradhat.