A megcsalt Szindbád panaszai

Szakrális, nemzeti elkötelezettségű költőként és drámaíróként ismerjük Oláh Andrást, a magyar középnemzedék erőteljes, egyéni arcélű képviselőjét. Anyagfáradtság című új könyvében is szerepelnek a nemzet sorskérdéseit taglaló versek, mint a Bordal helyett című, tavalyi keltezésű költemény, amelyben a költő Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének hangnemét idézve kárhoztatja a jelen szennyét és bűneit. A friss kötet opusainak többségében a hétköznapi lét csodáit és rémségeit gyűjti csokorba rezignált, melankolikus, groteszk tónusban.
Minden férfi életében adódik olyan pillanat, amikor találkozik egy vonzó nővel, kinek tekintete közönyösen elsiklik fölötte. Oláh Lift című versének hőse egy munkahelyi felvonó felé tartva éli át a nem túl fölemelő élményt, ahogy az ismeretlen, gyönyörű, hétköznapi nimfa kilépve a liftből kikerüli őt minden érdeklődés nélkül. A férfi rezignáltan száll be a felvonóba, s akkor látja, hogy a szép lány az ő irodai ajtaján kopogtat be (tehát őt kereste), amikor már megnyomta a földszintet jelző gombot. Oláh András ezt a hétköznapi történetet az elmulasztott nagy pillanat metaforájává finomítja. A verskötetre egészében is jellemző az önkisebbítő tónus, ami a huszonegyedik századi lét törpeségét is illusztrálja. Krúdy Gyula Szindbádja még utak végtelenségélményében, kulináris és érzéki gyönyörökben merítkezik alá, habzsolja és issza az életet, minden nő szívét elnyeri, és soha nem mond le sorsának irányításáról, a teljességet keresi. A Szindbád új szerepben című költemény mai tengeri utazója számára már csak a „sópárás szűk végtelen” adatik meg. Finom borok helyett „kihűlt percek levét” issza, minden nő megcsalja, s a végtelen helyett a semminek is csak a fele marad számára. Híven egészíti ki e költeményt a beszédes című „kívül a körön”, melynek címét csupa kis betűvel írta le a költő, mint a gittegylet tagjai Nemecsek Ernő nevét A Pál utcai fiúkban. Ez a vers nem politizál ugyan közvetlenül – az elkötelezett, a politika iránt is fogékony hangnem nem idegen Oláh András költészetétől –, ám nem véletlen, hogy a költemény az utóbbi években keletkezett. Bár az alanyi költőktől, éljenek bármely korban is, nem idegen a társadalomidegenség érzése, a „kívül a körön” nem csak futó értelmiségi szorongásélményt fogalmaz meg. A „paklidban vagyok fölös kártyalap / selejtezéskor eldobott kacat / fölzabáltam a maradék erényt / beváltottam ezzel a rám szignált reményt” a szocialista–liberális korszak vidéki értelmiségének közérzetét rögzíti, amelyet Oláh András mátészalkai pedagógusként, költőként többszörösen is átérezhet. Jogos és találó a kötet címe: Anyagfáradtság, az egyetemes, testi-lelki elesettség hiteles kifejeződése.
(Oláh András: Anyagfáradtság, Hungarovox Kiadó, 2010, 90 oldal, 1400 Ft.)