A milicista eljátszott halála

Az Artmagazin legújabb száma közli Mórocz Csaba Párizsban élő fotószakértő Robert Capa a színpadon – A fotográfia diadala című írását A milicista halála című, világkarriert befutott kép alkotójáról, különös tekintettel a kép keletkezésének a körülményeire, amelyek tükrében az egész életmű is másféle fénytörésben jelenik meg.

P. Szabó Ernő
2010. 08. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Akik addig kételkedtek benne, azok a Művészetek Palotájában éppen egy éve rendezett nagy Capa-kiállításon végképp meggyőződhettek róla, hogy A milicista halála című felvétel nem a harctéren készült, hanem beállított fénykép. Szerepelt ugyanis a tárlaton a francia Vu magazin 1936. szeptember 23-i száma, amelyben először közölték a képet, kétoldalas összeállításban. Az egyiken (képünkön) Így esnek el címmel két képet látunk, alattuk drámai hangulatú képaláírással: „A térdhajlat eleven, a mellkas a szélnek feszül, puska a kézben, lerohannak a tarlóval fedett lejtőn. A lendület hirtelen megtörik, puskagolyó fütyül – egy testvérgyilkos golyó –, és vérüket beissza az anyaföld.” A képek? Nos, az egyik A milicista halála. A másik? Az is. És mégsem az. Ugyanott, ugyanakkor készült a két kép, minden fűszál egyezik rajtuk, a háttér, a felhők ugyanabból a szögből látszanak, de a két figura nem ugyanaz, ami arra utal, hogy nyilván valahol a frontvonal mögött a fotós eljátszatta a katonákkal a rohamot.
A felvételek körüli ellentmondások feloldásával sajnos a kiállítás éppen úgy adós maradt, mint Capa fotográfusi és magánélete egyéb titkainak bemutatásával, ami már csak azért is sajnálatos, mert a magyar állam pénzéből sok száz millió forintot fordítottak arra, hogy életművének egy részét megvegyék. Fotótörténeti szempontból egyébként teljesen értéktelen és érdektelen az anyag, hisz a fotós testvére, Cornell Capa és Richard Whelen által 1974-ben létrehozott ICP-ben (International Center of Photo-graphy) készült kései másolatokról van szó. Capa „fényezésére” kiválóan alkalmasak e nagyítások, az igazság kiderítéséhez a legkevésbé. Arra, hogy mi történt az exponálás és a kép kinyomtatása között, a kontaktfotók sorozata válaszolhatna, de ez nem szerepelt a tárlaton, s nyilván a megvett anyagban sem.
Mórocz Csaba tanulmánya lépésről lépésre bemutatja a kép megszületésének körülményeit. Idézi például O’Dowd Gallaghert, aki a londoni Daily Express tudósítójaként szobatársa volt Capának akkoriban, s aki szerint a kép Capa kérésére és egy republikánus parancsnok utasítására „egy csoport katona” részvételével született.
A milicista halála mindazonáltal megragadó fotó, s világkarrierje alighanem a jövőben is folytatódik. Ahogyan Mórocz írja, „Capa képe egyfajta fotografikus vetítővászon, amelyre a nézők személyes projekcióikat, szorongásukat, emlékeiket, félelmeiket, vágyaikat, vélt vagy valós tapasztalataikat vetíthetik”. Mégsem mindegy, hogy „élesben” készült vagy beállított mű, a kép nézőjének a teljes igazságot kell tudnia. Még akkor is, ha utóbbi esetben megsemmisül az a fotográfusi imázs, amelyet már Capa olyan gondosan építgetett (Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel – mondta, nyilván arra utalva, hogy ő bizony nagyon közel volt), s amelynek lerombolása mindazoknak óriási veszteséget (az ICP számára pedig talán bankcsődöt) jelentene, akik így vagy úgy kivették a részüket Capa monumentális szobrának fölépítéséből és az azt csodálóktól származó bőkezű adományokból. Egyébként Capát a magyar Stephan Lorant nevezte 1938-ban „a világ legnagyobb háborús fotósának”, s a Picture Post harminchat spanyolországi felvételét közölte, hogy az állítást igazolja. A milicista halála nem volt köztük.
(Artmagazin, 2010/3.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.