A nagy per

Úgy látszik, hogy a végéhez közeledik a Franz Kafka hagyatéka fölötti évtizedes marakodás, miután az izraeli bíróság elrendelte azoknak a tel-avivi és zürichi széfeknek a kinyitását, amelyek az író utolsó még publikálatlan kéziratait tartalmazzák.

Franz Kafka 1883. július 3-án született az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Prágában, középosztálybeli, német nyelvet beszélő zsidó család legidősebb fiaként. A XX. század irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja életében alig publikálta műveit, így aztán csak a halála után vált ismertté.
Ahogy azt a naplójában is megerősítette, Kafka tisztában volt tehetségével, de elátkozottnak érezte magát a folytonos íráskényszer miatt. Vágyott az elismertségre, ugyanakkor rettegett, hogy az emberek fizikailag és szellemileg is visszataszítónak találják. Örökös depresszióban és kisebbrendűségi érzések közepette élt, önváddal életképtelenségéért. Egy Bécs melletti szanatóriumban halt meg 1924-ben, miután tuberkulózist diagnosztizáltak nála. Végrendeletében barátját, Max Brodot kérte arra, hogy mindent, amit életében írt – öt könyvén és egy novelláján kívül –, amint lehetősége nyílik rá, égessen el. Brod azonban ahelyett, hogy teljesítette volna az író utolsó kívánságát, megjelentette A per, A kastély és az Amerika című regényét is.
Az egyetlen nő, akivel Kafka valaha együtt élt, Dora Dymant is őrzött levelezéseket és naplókat az írótól. Kész is lett volna megsemmisíteni ezeket, azonban mielőtt megtehette volna, a Gestapo elfogta a lakásán, és koncentrációs táborba zárta. Túlélte a holokausztot, az általa őrzött dokumentumokat azonban valószínűleg végül a nácik égették el.
Brodnak sikerült elmenekülnie a németek elől, és 1939-ben, bőröndjében Kafka hagyatékával, Palesztinába költözött. Tel-Avivban ismerkedett meg Esther Hoffével, aki aztán éveken át asszisztense és barátja volt. És ő volt az is, akire Brod végrendeletében Kafka publikálatlan írásait hagyta. Levelezéseket, naplókat, rajzokat, talán novellákat is. Brod azt kérte, ezek mindenképpen kerüljenek nyilvánosságra, és Hoffére bízta, hogy belátása szerint küldje szét őket nyilvános archívumokba Izraelben vagy külföldön. Javaslatként megemlítette a Zsidó Nemzeti és Egyetemi Könyvtárat és a tel-avivi városi könyvtárat is.
A sors iróniája, hogy Esther Hoffe ugyanúgy elutasította Brod utolsó kívánságát, ahogy Brod Kafkáét, és nem engedett senkinek sem betekintést a hagyatékba. Csak akkor kerültek kéziratok a nyilvánosság elé, ha Hoffe árverésre bocsátotta őket. Például 1974-ben túladott huszonkét levélen és tíz képeslapon, amelyeket Kafka küldött Brodnak, 1985-ben egy levélen, amelyet Kafka a menyasszonyának írt, valamint 1988-ban A per eredeti kéziratán, melyet majdnem kétmillió dollárért vett meg a német Modern Irodalom Múzeuma.
Izrael már akkor pereskedett a zsidó örökség részének tekintett dokumentumokért, amelyek Benjamin Netanjahu miniszterelnök szavaival élve értékesek a történelemnek, a zsidó népnek és az államnak. Amikor Hoffe megtagadta a kormány kívánságát, hogy átadja a felügyeletet a hagyaték fölött – azzal az indokkal, hogy az immár családja magántulajdonának tekintendő –, a kormány értékes kéziratok külföldre csempészésének gyanújával letartóztatta a tel-avivi reptéren. Átkutatták bőröndjét, de csak Kafka néhány levelének fénymásolatát találták nála.
Esther Hoffe két évvel ezelőtt, 101 éves korában hunyt el. Kafka és Max Brod örökségét két lányára, Evára és Ruthra hagyta. Ezzel újra elkezdődött a pereskedés az állam és az örökösök között. A tel-avivi bíróság ismét elővette Max Brod végrendeletét, új végrehajtókat nevezett ki, és elrendelte egy szakértői csoport összegyűjtését az izraeli és svájci széfek tartalmának vizsgálatára. A papírok nem tartoztak Esther Hofféhez, így nem tartozhatnak a lányaihoz sem, jelentette ki Shmuel Harnoi, az Izraeli Nemzeti Könyvtár direktora, aki úgy véli, a végrendelet szerint a kéziratok hozzájuk tartoznak.
De nem Izrael az egyetlen ország, amelyik szeretné magáénak tudni az örökséget. Kafka német anyanyelvűségére hivatkozva, valamint arra, hogy Marbachban található a világ legnagyobb Kafka-gyűjteménye, Németország is beszállt a versenybe. A Német Irodalmi Archívumot ráadásul még a Hoffe nővérek is alkalmasnak tartják az örökség megőrzésére, mert itt rendelkezésre állnak a legmodernebb archiváló eszközök. Harnoi elfogadja, hogy a technikai felszereltségük nem üti meg a nemzetközi mércét, de hogy külföldre adják ki a zsidó kulturális értékeket, az számukra elfogadhatatlan.
Izrael még 2009 őszén azzal a követeléssel állt elő, hogy Németország szolgáltassa vissza az Esther Hoffe által elárverezett A per kéziratát az országnak, továbbá huszonnégy izraeli akadémikus nyílt levélben követelte, hogy Kafka öröksége az országban maradjon. Szerintük a német média azt sugallja, hogy „sem érdeklődésük, sem történelmi és nyelvtudásuk nem elegendő” a hagyaték kezelésére. A Német Irodalmi Archívum azonban hangsúlyozta, hogy kész együtt dolgozni az izraeli kutatókkal. Eddig egyik fél se tudta, min is vitatkoznak pontosan, hiszen a Hoffe nővéreken kívül senki nem ismerte a hagyaték tartalmát. De nemrégiben a tel-avivi bíróság úgy határozott, hogy ki kell nyitni a széfeket Zürichben és Tel-Avivban egyaránt. Arra a kérdésre, hogy egy svájci bank miért jár el egy külföldi kormány utasítása nyomán, a svájci bankegyesület szóvivője úgy reagált: ilyen csak akkor lehetséges, ha azt a svájci bíróság is elrendeli. Azt viszont nem tudta megmondani, ez miért történt meg. Néhány zürichi széfet július közepén már ki is nyitottak, viszont a tartalmát nem lehet nyilvánosságra hozni, mert Eva Hoffe a bíróság tilalmát kérte erre. Miután egy ügyvédi különítmény leltárba veszi a széfek tartalmát, bemutatja azokat a tel-avivi bíróságnak. Ott eldől, vajon a Hoffe nővérek magántulajdonáról vagy pedig irodalmi kincsekről van-e szó, amelyeket ez esetben mindenki által elérhető archívumokba szállítanak.
Amíg nyilvánosságra nem kerülnek a kéziratok, csak találgatni lehet, mit tartalmaznak. Egyesek szerint irodalmi kincsesbánya a gyűjtemény, de vannak, akik szerint valószínűtlen jelentősebb kéziratok előkerülése, hisz Max Brod már minden művet publikált. Utóbbi esetben a legtöbb, amire számítani lehet: levelek és naplók, ám ezek értékes életrajzi adatokkal szolgálhatnak.
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár azt nyilatkozta: végre elkezdték végrehajtani Max Brod végrendeletét. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Esther Hoffe tulajdonjoga a dokumentumokhoz semmivel se megkérdőjelezhetőbb, mint Max Brodé, arra viszont gondolni sem lehet, hogy Kafka végső akarata teljesüljön.