A nyelv védelme és a globalizáció

Három napon át, szerdától péntekig pezsgő viták, izgalmas gondolatpárbajok követték egymást a 38. Tokaji Írótáborban, amelynek arculatát idén a határon túli magyarság képviselői maguk alakították ki. Bizony, olykor a magyar nemzet halálát jövendölő herderi jóslat beteljesedését is emlegették az írók, máskor viszont a remény szólamai csendültek föl, többek között a kettős állampolgárságot lehetővé tévő új törvény miatt.

Irodalom határok nélkül. Öt író szakmai szempontból kifogástalan munkájának köszönhető, hogy minden idők egyik legsikeresebb tokaji írótábora zajlott le idén, több mint 220 író részvételével. Balázs Imre József kolozsvári költő, egyetemi előadó átfogó tanulmányt írt az erdélyi magyar irodalomról 1918-tól napjainkig. Előadásában kifejtette: Erdélyben erős intézményei vannak a magyar irodalomnak, s a nehéz időkben is működött az átjárás. Úgy érzi: a határon túliak kettős állampolgárságát segítő törvénnyel az új magyar kormány elmosta a 2004-es népszavazás rossz emlékét. Tóth László felvidéki magyar költő, irodalomtörténész elmondta, hogy nem alakult ki az anyaországi és a felvidéki magyar könyvpiac közötti természetes átjárás. Kontra Ferenc délvidéki író, a Horvátország irodalma a kezdetektől napjainkig című, karácsonykor megjelenő kötet írója-szerkesztője az egyik legmostohább sorsú határon túli területet, Horvátország magyar irodalmát ismertette meg a táborozókkal. Penckófer János a kárpátaljai magyar irodalomról szóló, Stúdiók kora című, részletes monográfia írója elmondta: a kárpátaljaiság végre létező fogalommá vált.. Vári Fábián László kárpátaljai költő szerint megvalósult a tábor célja: az anyaország közvetítése nélkül ismerkedhettek meg a határon túli magyar irodalom képviselői, például ők is bemutathatták a folyamatot melynek eredményeként létrejött az Együtt című, Beregszászon szerkesztett folyóirat. A beszélgetések emblematikus mozzanata volt, amikor Lipcsey Emőke svédországi magyar író és Dupka György, az Együtt főszerkesztője folytatott elmélyült beszélgetést Kárpátalja közismert szépirodalmi lapjáról.

A tábor utolsó napján, zárszóként Szőcs Géza kulturális államtitkár elmondta, vigasztaló, ha itt vagy ott valahol néhány magyar író összehajol. Olyan érzése van, mintha Cooper indiánregényeinek szereplői vonulnának fel e vendégszerető városban az utolsó mohikánok tanácskozásairól szóló fejezetben. Hiszen ki ne tudná, hogy nyelvünket ezer éven keresztül csiszolták, nemesítették és tökéletesítették azok, akik használták, akik beszélték, és főként akik írtak rajta. Ki ne tudná, hogy nyelvünk, amelyet történelmünk folyamán hol betiltani, hol csak elnyomni akartak, mindig túlélt minden történelmi traumát, most minden képzeletet felülmúló nyomás alá került? Ez a globalizáció nyomása és mindazon hatásoké, amit a globalizációnak köszönhetünk. A reklámok ugyanúgy kiveszik a maguk részét a magyar nyelv elleni széles spektrumú offenzívából, mint ahogy a modern telekommunikációs eszközök térnyerése is hasonló leépüléshez vezet. Anélkül, hogy újjáélesztenénk a romlatlan magyar, romlott idegen dichotómiát, le kell szögeznünk, hogy az utóbbi két évtizedben regisztrált nyelvi tények súlyos aggodalomra adnak okot. Az internes csetelések, főleg azonban a mobilkészülékeken lebonyolított üzenetváltások rövidesen újraírják nemcsak a magyar helyesírást, hanem a szókészletet, sőt a grammatikát is. Drámai változások előtt állunk.
Szőcs Géza szerint a másik kétségbevonhatatlan tény a klasszikus szépirodalmi alkotások térvesztése a modern társadalmakban. Ezt tudomásul kell vennünk akkor is, ha nem értünk egyet vele, akkor is, ha felháborítónak vagy botrányosnak tartjuk. Ezért örülhet mindenki annak, hogy van egy pontja Magyarországnak, ahol néhány magyar író összehajol, mégpedig nem két vagy három ember, hanem hatvan-nyolcvan magyar író, ráadásul évtizedek óta. Három jellegzetesség tűnik szembe a tokaji írótáborban. Az egyik, hogy érzékenyen reagálva az elemző figyelem középpontjába állítja a legfontosabb nemzeti, szellemi kérdéseket. A másik, hogy párbeszédre hívja a különböző szekértáborokat. A harmadik, hogy feszítő gondolati anyagát képes átörökíteni, csomópontokba gyűjtve további feldolgozás alapjává tenni. Ezek révén az írótábor megkerülhetetlen fontosságú szellemi műhelyként jelenik meg a kormányzat számára is, amelynek, ha komolyan veszi önmagát, folyamatosan oda kell figyelnie a szellemi emberek szavaira.
Az elmúlt évtizedekben a határontúliság, a közös nyelven tovább vitt kultúra rengeteg alakváltozáson ment keresztül. Önmagában és az anyaországhoz való viszonyában is. Ezt Göteborgban ugyanúgy lehet érzékelni, mint Sepsiszentgyörgyön, Amszterdamban vagy Budapesten. Homokba dugná a fejét, aki ezt letagadná. A jövő legrosszabb forgatókönyve a herderi jóslat valóra válása. Az írótábor résztvevői tisztában vannak azzal, hogy a magyar nyelv kiveszésével nemcsak azokat a milliókat éri veszteség, akik e nyelvet beszélték, hanem az egész emberiség lesz szegényebb, hiszen egy nyelv, egy nép elhalásával egy világ hal meg. – A szép dolgok nehezek, s a tokaji írótáborban az a szép, hogy nemcsak érzi a magyar irodalomra és a nyelvre leselkedő veszélyeket, hanem a megoldáson munkálkodik – mondta többek között Szőcs Géza államtitkár.