Kire kacsint a jegybank?

Hibát hibára halmoz a Magyar Nemzeti Bank, túl nagy hangsúlyt fektet a pénzpiacok elvárásainak teljesítésére, miközben elhanyagolja a magyar reálgazdaság érdekeit – állítják a lapunk által megkeresett közgazdászok. Szerintük az Orbán-kabinet sikerét alááshatja a kormánypolitikával szembemenő jegybanki politika, a kamatok magasan tartása vagy továbbemelése.

Nagy Vajda Zsuzsa
2010. 08. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amennyiben a kockázati felárak tartósan megemelkednek szükségessé válhat a kamatemelés – áll a jegybank legutóbbi kamatdöntő üléséről kiadott jegyzőkönyvében. Ezzel a megállapítással a Magyar Nemzeti Bank (MNB) múlt szerdán tovább erősítette a piacon már amúgy is elterjedt kamatnövelési várakozásokat, nem alaptalan tehát, hogy az államkötvényeket vásárló külföldi befektetők egy, maximum hat hónapon belül bekövetkező 25–75 bázispontos emelésre számítanak.
Jelentős szakmai hiba, hogy a központi bank a kockázati megítéléshez kötötte kamatpolitikáját, miközben tizenegy-tizenöt tényezőt kellene figyelembe vennie a döntés meghozatalában. Ez a mutató ugyanis könnyen manipulálható, értékét néhány piaci szereplő határozza meg, akik öszszebeszélhetnek, így lépéskényszerbe hozhatják az MNB-t – érvelt a Magyar Nemzetnek Róna Péter közgazdász, aki egy esetleges kamatemelést igen rossz döntésnek tartana, szerinte mégis valószínű, hogy ez bekövetkezik már a mához egy hét múlva tartandó kamatdöntő ülésen. A közgazdász úgy látja, hogy a jegybank elhibázott politikát folytat, túl nagy hangsúlyt fektet a pénzpiacok elvárására, miközben elhanyagolja a magyar reálgazdaság szempontjait. Szerinte annak érdekében, hogy a nemzetgazdaság növekedni tudjon, a vállalkozások beruházásaik megvalósításához hitelhez jussanak, az MNB sokkal fejlettebb formában kellene hogy alkalmazza a rendelkezésére álló (likviditás-biztosítási) eszközöket.
Technikai értelemben az MNB nem teljesíti a jelenlegi jegybanktörvény előírásait, két nagy feladatköre területén ugyanis – az árstabilitás és a pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtése – kudarcot vallott – állítja Róna, aki szerint a csőd jele volt az is, hogy az ország 2008-ban „a Nemzetközi Valutaalap (IMF) karjaiban kötött ki”. Normális országban a jegybankelnök „veszi kalapját” pár hónappal azt követően, hogy az IMF segítségére szorulnak – tette hozzá a szakember. Mint mondta, Simor András jegybankelnök azért nem távozik pozíciójáról, mert egyelőre még minden hibája ellenére támogatják a nemzetközi pénzügyi körök. Ezen úgy lehetne változtatni, ha a Fidesz-kormány egy meggyőző monetáris-politikai elképzelést alakít ki. Róna bízik abban, hogy amikor elkészül ez a stratégia, amely természetesen sok tekintetben különbözne a jelenlegi, néhány nagy pénzintézet (Citibank, Goldman Sach, Deutsche Bank, J. P. Morgan, Morgan Stanley) érdekeit védő jegybanki gyakorlattól, az Európai Központi Bank és egyéb befolyásos szereplők mellé állnak. „Az Orbán-kabinet sikerességének keveset emlegetett, de nélkülözhetetlen kulcsa a meggyőző monetáris-politikai elképzelésnek a gyakorlatba ültetése.”
A jegybank függetlensége a törvény értelmezése szerint úgy érvényesül, hogy támogatnia kell a kormány gazdaságpolitikáját, ha nem veszélyezteti vele az inflációs célt, márpedig ilyen kockázatok jelenleg nincsenek – magyarázta a lapunk által megkeresett Varga István gazdasági szakember. – Ha az MNB kamatot emel, szembemegy az Orbán-kabinet gazdaságpolitikájával, ami megengedhetetlen – tette hozzá, arra is felhívva a figyelmet, hogy manipulálás folyik a sajtón keresztül: miután a médiában elterjed, hogy a piac, vagyis a befektetési alapok közigénye a kamatemelés, erre hivatkozva módosíthatják a kulcsot. – A kockázati felárakat (az úgynevezett CDS-eket) lefedő dinasztiák szövetségbe tömörültek, s ezzel semmiféle versenyhelyzetet nem engednek meg, manipulálják az árfolyamot, illetve a kamatlábat – mutatott rá a szakember.
A hazai gazdaság devizában annyira eladósodott, hogy állandó a nyomás a forintra. De nem a kamatemelés lenne a megoldás erre a helyzetre, hanem a „magyar devizális elvérzés megállítása”. Csökkenteni kellene minden szinten a dollárban, euróban és egyéb valutákban történő vásárlásokat, vagyis a devizális kitettséget – így vélekedett lapunknak Plenter János közgazdász. Ahhoz, hogy a külföldi pénznemben történő költéseket vissza lehessen fogni, szerinte először is egy listát kellene készíteni a kiadásokról. Az általa vázolt irányba mutat például, hogy devizahitelre júliustól már nem lehet bejegyezni jelzálogjogot, de a szakember azt mondja: további hasonló lépésekre lenne szükség. Ezt a korlátozást például a gépkocsikra is ki lehetne terjeszteni és a külföldi utakra elköltött pénzeket is valamiképpen vissza kellene szorítani.
A forintstabilitás megteremtésének egyik eszköze a kamatláb szigorú tartása, mindaddig, amíg az inflációt le nem törjük, a kamatot magasan kell tartani annak ellenére, hogy ez a gazdaságot gátolja, s az adósoknak igen kellemetlen. Jelenleg azonban nem a kamatpolitikára kellene fektetni a hangsúlyt, inkább forintvásárlásokra lenne szükség a tartalékból, mutatni a világ felé, hogy erős valutát akar az állam. Erre viszont nincs akarat az MNB-nél – állítja Gazdag László közgazdász, aki erős elméleti felkészületlenséget tapasztal a jegybank döntéseinél. A szakértő szerint a 35 és fél milliárd eurós felhalmozott állítólagos jegybanki tartalék valójában sokkal inkább nevezhető adósságnak, mint tartaléknak: az MNB magas devizakamatait látván ugyanis a kereskedelmi bankok a központi pénzintézetbe helyezik ki a forrásokat, amelyen keresztül nagyobb és biztosabb haszonra tesznek szert, mintha a vállalatokat hiteleznék. – A magánkézben lévő külföldi bankok alacsonyabb kamaton felvesznek anyabankjaiktól kölcsönt, ezt az összeget magasabb kamatokon elhelyezik az MNB-ben és a kamatkülönbözetből profitra tesznek szert – hívta fel a figyelmet Gazdag, aki szerint mindennek az árát nyilvánvalóan az adófizetők állják.
A jegybanknak el kellene felejtenie az összes meséjét, ami a kamatláb emelését szolgálhatná és amelynek mondogatására összekacsintott a hitelminősítőkkel. Ideértve az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy miként ítélnek meg a hitelezőink és milyen az országgal szemben a kockázati besorolás – így fogalmazott Boros Imre közgazdász lapunk azon kérdésére, hogy miként kellene viselkednie a mostani körülmények között az MNB-nek. Őszintétlen, tényszerűtlen és szakmaiatlan szerinte a jegybank hozzáállása, s arra is felhívta a figyelmet, hogy a három-, öt- és tízéves állampapírok egyre alacsonyabb hozammal keltek el a piacon, ami az ország iránti bizalom növekedését jelzi. A közgazdász egyenesen azt állítja, hogy teljes csőd volt a jegybank teljesítménye amióta létrehozták: a központi bank pénzügyi műveletein folyamatosan veszít, s ezeket a veszteségeket az állammal fizettetik meg. Mint mondta, szükség lenne a központi bank teljes körű átvilágítására, az adósságcserék során keletkezett veszteségek megvizsgálására, a jegybank bankkonszolidációban és privatizációkban játszott szerepének feltárására, ellenőrizni kellene az MNB szerepét a hitelfelvételben, az árfolyamveszteségek hátterét és azt, hogy miért került ki a jegybank az Állami Számvevőszék ellenőrzése alól.
Összességében tehát sok jel arra mutat, hogy a soron következő, vagy valamelyik azutáni kamatdöntő ülésen többségben lesznek a monetáris tanácsban azok a tagok, akik a kulcs emelése mellett döntenek. A lapunknak nyilatkozó szakértők egyetértettek abban, hogy ez igen káros lenne az ország gazdaságára nézve. Ha az emelés nem is történik meg, továbbra is súlyos probléma – állítják közgazdászok –, hogy a jegybank döntéseinek meghozatalakor viszszatérően elhanyagolja a reálgazdaság, vagyis a társadalmi érdek szempontjait. E nélkül pedig lehetetlen sikeres gazdaságpolitikát folytatni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.