Közös gyökerek

A pénzvilág hazai mártírja, Simor András jegybankelnök kapta minap a Sánta Kutya-díjat a magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottságtól. Nem volt könnyű helyzetben a grémium, a szokottnál is többen voltak versenyben a címért, amelyet 1995 óta minden péntek tizenharmadikán ítélnek oda. Az eddigi kitüntetettek között számos patinás nevet találunk: Demszky Gábor, Draskovics Tibor, Gergényi Péter, Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Jancsó Miklós, Konrád György… Előfordult már, hogy parlamenti többség, televízió-műsor, irodalomtörténeti alkotás vitte el a címet. Czakó Gábor író, a szervezőbizottság tagja szerint a Sánta Kutya-díj szerepe, hogy humort csempésszen a hazai közéletbe, amit egy kicsit derűsebben kellene szemlélnünk. (Az más kérdés, hogy a havi nyolcmilliójába csökönyösen kapaszkodó Simort nem könnyű derűsen szemlélni – csupán az érvei nevetségesek.)
Életműdíjat is kiosztott a Sánta Kutya-bizottság, ezt közfelkiáltással Biszku Bélának ítélték. A veterán bolsevik egész életében rosszban sántikált, ráadásul az ötvenhattal kapcsolatos érvelése is erősen biceg. Béla bácsinál egyébként nem lehet kizárni, hogy az életműdíj mellett néhány évet is kiosztanak számára, ha már egyszer olyan csökönyösen – és törvénysértőn – ellenforradalmazik.
Ami közös a díjazottakban, valamennyien meg vannak győződve a maguk igazáról a városromboló Demszky Gábortól kezdve a Budapestet fölperzselő Gergényi kommandóson, az elvarázsolt Jancsó bácsin át a szemináriumot tartó Biszku apóig. Egész falkánk van Sánta Kutyákból.