Nyári szünet

Nem tudom, hogy hol lehet, és mit csinál most éppen Magyar Bálint, de valószínűleg nem lehet túl jó kedve. Ha nem lett volna két évtizedünk arra, hogy megismerjük őt, akár azt is gondolhatnánk, hogy a sarokba kucorodva vizesre sírja a párnája csücskét, amikor látja, hogy egy nyári szünet alatt „romba döntik” a hosszú évek kemény munkája alatt felépített „remekművét”. Habitusát ismerve azonban inkább az a valószínű, hogy fékezhetetlen dühvel tombol, mint a durcás kisgyerek, aki képtelen megemészteni, hogy veszített a társasjátékban.
Magyar Bálint négy évig volt miniszter, majd a következő négy évben a háttérből irányított: bábként rángatta utódját, Hiller Istvánt. Úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban: a modernitás jegyében a hazai oktatás valamennyi hagyományát összezúzta. Mindezt úgy, hogy a tradicionális értékeknek, de különösen a nevelésnek írmagja se maradjon az iskolákban. Csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy célja valóban a szándékos népbutítás volt-e, munkásságának eredménye mindenesetre erre utal.
Hoffmann Rózsa, az Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkára percek alatt letörölte Magyar és Hiller keze nyomát a hazai oktatásról. A kereszténydemokrata politikus szinte naponta számol fel egy-egy liberális oktatási reformot: a buktatás és az osztályozás lehetőségének visszaállítása után a napokban jelentette be, hogy a humánszakokon újra visszaállítják az egyetemi szóbeli felvételi vizsgát. Magyar Bálint tiltotta be korábban ezt is, természetesen a szabadság és a demokrácia jegyében. A liberálisok üdvöskéje fittyet hányt a professzorok tiltakozására is. A szaktekintélyek azzal érveltek, hogy személyes találkozás híján tehetségek ezrei eshetnek ki a felsőoktatásból egy elrontott írásbeli miatt, miközben olyanokból lehet például jogász, akik verbális képességüket és habitusukat tekintve teljességgel alkalmatlanok erre a pályára.
Hoffmann Rózsa jóvoltából szeptembertől mégsem kell meseolvasás közben egyes és kettes szülőnek nevezni az anyát és az apát az óvodákban, és nyugodtan tűzhetünk rózsaszín masnit kislányunk hajába. A kormány ugyanis eltörölte azt a szocialista kormányrendelet-módosítást, amelynek értelmében az ősztől óvodákban kerülni kellett volna a nemi sztereotípiák erősítését.
Bár Magyar Bálint és Hiller István előszeretettel nevezték magukat demokratának, míg a polgári oldal politikusait despotának, mégis Hoffmann Rózsa az, aki igyekszik segíteni azoknak is, akiknek sorsáért felel. Bár pénz alig van, az államtitkár mégis ígéretet tett rá, hogy a nehézségek ellenére jövőre az átlagos béremelést 1-2 százalékkal meghaladóan emelik a pedagógusok fizetését. A vidéki főiskolák segélykiáltását is meghallotta: a jövőben előre meghatározott államilag finanszírozott férőhelyet kapnak majd az intézmények, így vidéken sem kell majd attól tartani, hogy egyszer csak elfogynak a hallgatók, és kénytelenek lesznek bezárni a régió kulturális és gazdasági centrumának számító főiskolát, megpecsételve ezzel a város sorsát is.
Hoffmann Rózsát sokan azzal vádolják, hogy mindent rossznak tart, ami modern, és súlyos károkat okoz a gyerekeknek, amikor a reformok „válogatás nélküli” eltörlésével egyetlen nyári szünet alatt fenekestül forgatja fel a közoktatást. Az ellentábor egyvalamit azonban elfelejt: az államtitkár nem bizonytalan eredményt hozó „reformgyárat” üzemeltet, hanem korábban évtizedekig sikeresen működő módszereket és szabályokat állít vissza. Ehhez pedig egy nyári szünet éppen elég.