Egyetértenek a felsőoktatási dolgozók, az egyetemi szakemberek és a gazdasági szakértők is azzal, hogy a jövőben ne a felvételi jelentkezések száma és a felvételi pontszám, hanem a nemzeti erőforrás miniszter szabályozza, melyik iskola mennyi ingyenes hallgatói férőhelyet kap. A szakemberek azt mondják: a vidéki főiskolák termelik a helyi értelmiség utánpótlását. Ha ezeket az intézményeket hagyják csődbe menni, akkor a vidéki városokból eltűnhet a gazdaság motorját adó értelmiségi réteg. Mint megírtuk, Hoffmann Rózsa, az Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkára lapunknak elárulta: a jövőben a központi oktatásirányítás dönti majd el, hogy melyik egyetemre hány államilag finanszírozott hallgatót vesznek fel. Hozzáfűzte: már készül a változtatást lehetővé tévő kormányrendelet. A jelenlegi szabályozás szerint a jelentkezői létszám és a hallgatók által elért felvételi pontszámok alapján utólag osztják el az államilag finanszírozott férőhelyeket. Ez a rendszer tönkreteszi a hallgatói létszámhiánnyal küzdő kis vidéki főiskolákat, márpedig ezek fennmaradása nemzetpolitikai kérdés. Vidéken a felsőoktatási intézmény a régió egyik legnagyobb munkáltatója, a térség kulturális és gazdasági központja. Ezek fennmaradása elengedhetetlen a sikeres vidékfejlesztéshez és az ország gazdasági felemelkedéséhez. Az új szabálynak köszönhetően a vidéki intézményeknek kiszámítható hallgatói létszámuk lesz majd. Ha valahova nem jelentkeznek elegen, a népszerű intézménybe fel nem vett diákokat átirányíthatják vidékre.
Az utóbbi években több vidéki főiskola is tiltakozott a jelenleg érvényes férőhely-elosztási módszer ellen. A kis intézmények szerint fennmaradásuk egyik legnagyobb gátja az őket sújtó igazságtalan rendszer. Az érdekvédők már Hiller Istvánnál is kilincseltek az igazságtalanság felszámolásáért, ám nála hiába próbálkoztak. A korábbi oktatási miniszter nem is titkolta, hogy soknak tartja Magyarországon a több mint hetven felsőoktatási intézményt.
– Már Hiller István minisztersége idején is sérelmeztük a jelenlegi keretszám-elosztási rendszert, ám ő nem volt hajlandó lépni az ügyben. Nem tartom kizártnak, hogy a vidéki iskolák elsorvasztásának szándéka állt a döntés mögött – jelentette ki lapunknak Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke. Az érdekvédő leszögezte: a vidéki főiskolák termelik a helyi értelmiség utánpótlását. Ha ezeket az intézményeket hagyják csődbe menni, akkor a vidéki városokból eltűnhet a gazdaság motorját adó értelmiségi réteg. Kis Papp szerint tűrhetetlen, hogy a fővárosra korlátozódjon a felsőoktatás, hiszen a Budapesten tanuló vidéki fiatalok csak elvétve mennek haza dolgozni, márpedig a diplomások nélkül elsorvad a vidék. Az FDSZ egyetért a keretszámok előre történő, regionális elosztásával, és támogatja a döntés véghezvitelében Hoffmann Rózsát.
Egyetért az oktatásért felelős államtitkár által meghatározott irányvonallal az Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdasági tanácsának elnöke is. Klinghammer István – aki korábban a felsőoktatási intézmények vezetőit tömörítő Magyar Rektori Konferencia elnöke is volt – szerint tarthatatlan a jelenlegi helyzet, amikor a felsőoktatási intézmények egyharmada képzi a hallgatók 90 százalékát. Klinghammer ugyanakkor leszögezte: a biztos államilag finanszírozott létszámért cserébe a vidéki főiskoláknak is komoly feladatot kell vállalniuk. A kis intézmények jó részének radikálisan át kell alakítania képzési struktúráját, jelenleg ugyanis olyan szakokat tartanak fenn, amelyek a népszerű egyetemeken is megtalálhatók, és amelyekre nem mutatkozik kellő munkaerő-piaci igény. A bölcsészképzések és a kommunikációs kurzusok helyett olyan hiányterületeken kellene szakembereket képezniük, mint a műszaki, a természettudományos és az agrárképzés. Klinghammer leszögezte: a nyugati országok mintájára nálunk is el kellene választani végre az elit- és a tömegképzést, amit a szóbeli felvételi beszélgetés újbóli bevezetése segítene elő a legjobban. Ez az „interjú” alkalmas lenne arra, hogy a nagy kutatóegyetemek a vidéki intézményekbe irányítsák azokat a fiatalokat, akik nem a legkiemelkedőbbek, de a főiskolai képzés elvégzésére képesek. A szóbelik során a diákokat orientálni lehetne a hiányszakmák felé is, hiszen egy 18 éves fiatal nem mindig ismeri fel, hogy melyik az a pálya, amiből később meg tud élni.
A vidéki főiskolák megmentése nem- csak kulturális szempontból fontos, de az ország gazdasági érdekeit is ez szolgálná – állítják a gazdasági szakemberek. Árva László közgazdászprofesszor szerint az elmúlt évtizedekben a liberális kormányzatok csak a közvetlen gazdasági teljesítmény alapján értékelték a hazai vállalkozásokat, és még akkor sem segítettek egy-egy bajban lévő cégnek, ha azzal több ezer ember munkahelyét és több száz kapcsolódó vállalkozást menthettek volna meg. Így ment tönkre hazánkban a vasútijármű-gyártás, az autóbuszgyártás, a mezőgépgyártás, a híradás- technikai ipar. Ezzel hosszú távon sokkal több pénzt veszítetett az állam, mintha átmeneti segítséget nyújtott volna, hiszen a csőd után a munkanélkülivé vált tízezreket neki kellett eltartania. Árva leszögezte: sok kisvárosban a főiskola a legnagyobb munkáltató a térségben, ráadásul közvetlenül is rengeteg munkahelyet teremt, hiszen egy hazai hallgató havonta 40-50 ezer, egy külföldi 180-240 ezer forintot költ el abban a városban, ahol tanul. A professzor ugyanakkor figyelmeztetett: a minisztériumnak ösztönözni kell a főiskolákat arra, hogy piacképes szakokat fejlesszenek, ne csak a meglevő, sok esetben elavult képzéseiket kínáljak.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
