Abból kiindulva, hogy az évszázad legjobb sportlövőjének megválasztott szlovén Rajmond Debevec éppen annyi idős volt az első olimpiáján, mint én a magamén, azaz huszonegy, ki lehet számolni, hova lehet eljutni. S Debevec arra is jó példa, hogy a mi sportágunkban idő kell, amíg beérik az ember. Ő ötödik nekifutásra, Sydneyben szerezte az első aranyérmét, Athénban az utolsó lövésén múlt, hogy nem tudta megvédeni a címét és végül csak negyedik lett, Pekingben bronzérmes volt, most pedig negyvenhét évesen készül a nyolcadik olimpiájára. Neki még nincs meg a kvótája, de biztosra veszem, hogy megszerzi, és megint ott lesz a legjobbak között. Jómagam Sydneyben indultam először, ott voltam Athénban és Pekingben is, Londonban harminchárom éves leszek, és éremesélyesként még utána is bennem lehet öt olimpia. A kardvívó Gerevich Aladár annak idején haton szerepelt, szóval, van esélyem, hogy megdöntsem a rekordját” – fejtegette Sidi Péter egy hete a Honvéd Bolyai SE margitszigeti koronglövő lőterén, a hazai szövetség sajtótájékoztatója után kapucsínóját kavargatva.
Az összejövetelnek az apropóját a felújított létesítmény átadása mellett éppen az ő közelmúltbeli eredményei szolgáltatták. A sportlövők négyévente rendezendő világbajnokságán, Münchenben megnyerte a kisöbű sportpuska 3x40 lövéses összetett számát – ez a sportág királykategóriája –, a légpuskával ezüstérmes lett, fekvőben pedig a negyedik helyen zárt. S akárcsak a pekingi játékokra, a londonira is ő szerezte meg az első – és egyelőre egyetlen – kvótánkat.
– Én voltam az egyetlen versenyző, aki mindhárom olimpiai számban bejutott a döntőbe, ami azért is nagy dolog, mert mindegyiknek megvannak a maga specialistái – említi a vb legeredményesebb puskás versenyzője, akinek nagyon jók az esélyei arra nézve, hogy a nemzetközi szövetség idén újra őt válassza meg a világ legjobb sportlövőjének. Tudniillik 2009-ben is is ő lett a díjazott, és az elismerést majd október végén, a Világkupa-döntőben veheti át.
– Fogalmam sincs, hogy egészen pontosan mit kapok, serleget, plakettet vagy csak egy oklevelet, de nem is az a lényeg, hanem maga a cím. Roppant büszke vagyok erre, olyan ez, mint a labdarúgásban az Aranylabda. Vagyis most én vagyok a sportlövészet Lionel Messije – mosolyogja el magát Sidi, aki tavaly az eszéki Európa-bajnokságon is megnyerte azt a bizonyos 3x40 összetettet, és emellett a Világkupa-versenyeken is remekül célzott. Holott a 2009-es éve nem alakult éppen zökkenőmentesen.
– Hiába voltam 2008-ban is a legjobb hazai sportlövő, s lettem pontszerző Pekingben, 2009-ben mégsem kaptam egyetlen nap tatai edzőtáborozási lehetőséget sem. Komoly anyagi áldozatot kellett hoznom, de Münchenben most kamatozott, hogy nem adtam fel. Idén egyébként már nem panaszkodhatom a szövetségre, megkapok minden segítséget, amit ezúton köszönök. A vezetés belátta, ahhoz hogy aratni lehessen, be is kell fektetni…
Tavalyi történet volt az is, hogy a szövetség a Gerevich-ösztöndíja megvonásával akarta büntetni Sidit, amiért két Világkupa-versenyen nem a válogatott melegítőjében állt fel a dobogóra, de ez az ügy is elrendeződött.
– Fogalmazhatok úgy, hogy egy koncepciós pert folytattak le ellenem, mert a HUN felirat valamennyi szerelésemen szerepelt. Válogatott melegítőm valóban nem volt, mert nem kaptam a szövetségtől, miként a többi versenyzőtársam sem. Így aztán, ha meg akartak volna büntetni, másokat is meg kellett volna, és végül leállították az eljárást. Most Münchenben már egységes szerelésben voltunk, olyannyira, hogy minket neveztek a vb egyik legszebb csapatának.
A sportlövő-vb után Sidi Péter nem sokat pihent, szeptember első hétvégéjén a számszeríjász-világbajnokságon is elindult, és a franciaországi Avonból sem jött haza üres kézzel, két ezüstöt hozott haza.
– München után egy hét pihenő mindenképpen kellett, nem akartam teljesen becsavarodni, mert a sportlövő-vb-re annyit edzettem, hogy szinte kileheltem a lelkemet. Avonba felkészülés nélkül mentem, így a két ezüst nem rossz eredmény – mondja az ebben a műfajban amúgy többszörös világbajnok komáromi versenyző. – Egy sportlövő számára a számszeríjászat a lehető legtökéletesebb kiegészítő sportág. Itt lassabb lövedéket lövünk ki, így még precízebben, még tovább kell tartani a fegyvert a pontos, tízes találathoz. S ezáltal teljesen tökéletessé lehet csiszolni a technikát. Nem véletlen, hogy számszeríjjal ugyanazokkal kell versenyeznem, mint puskával. Szóval, itt sem könnyű aranyat nyerni – szögezi le Sidi, akinek van egy másik kiegészítő sportága is: az ejtőernyőzés.
– Mondják, hogy épeszű ember nem veti ki magát olyan gépből, amelyik nem zuhan éppen. Nekem is kellett legalább tíz ugrás, amíg felfogtam, hogy az ejtőernyőzés valójában milyen csodálatos dolog. Tavaly nyár elején kóstoltam bele, és úgy álltam hozzá, hogy sportlövőként ez a pszichikai felkészülésem része lesz. S így is van, remekül oldja a gátlásokat. Ha ki mersz ugrani egy repülőből, akkor egy vb-döntőben sem izgulsz majd, hogy úristen, most mi lesz. Münchenben sem estem kétségbe, amikor az összetett döntőjében a vége felé kezdett lemerülni az elem a fegyverem elektromos elsütőjében. Ezek az elemek nagyjából tízezer lövésre vannak hitelesítve, de ismerjük Murphy törvényét. A nyolcadik sorozatban már háromszor vagy négyszer kellett próbálkoznom, míg végre lőni tudtam. Kérhettem volna technikai szünetet szerelésre, de tisztában voltam vele, hogy akkor kiesem a ritmusból. Inkább higgadtan még lelőttem az utolsó két sorozatot, és olyan nagy előnnyel vezettem, hogy a többiek már nem érhettek utol. Így ebben a számban én vagyok a világ- és az Európa-bajnoki címvédő is; most már csak az olimpiát kellene megnyernem, és akkor mindent elértem, amit sportlövő elérhet.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
