A programról még Hiller István (MSZP) volt oktatási miniszter megbízásából készített a Budapest Intézet külső értékelést. Az idén márciusban zárult elemzés szerint nem valósultak meg határidőre a felsőoktatási intézményekben továbbtanuló, hátrányos helyzetű fiatalokat segítő láthatatlan kollégiumi programok, amit az elemzők a megvalósításért felelős szervek közötti szakmai nézetkülönbségekre vezetnek vissza. A program anyagilag és szellemileg támogatná a roma fiatalok tehetségének kibontakozását.
A Budapest Intézet értékelése rámutat: még a pedagógusokat sem képezték ki határidőre a Második esély gimnáziumi program következő ütemének elindításához.
*
A program célja az iskolából kimaradt, lemorzsolódott diákok iskolarendszerű képzésbe való visszavezetése. A program időben történő elindítására égető szükség lett volna, hiszen a lapunk birtokába került, szintén Hiller István megrendelésére készült integrációkutatás adatai szerint a gimnáziumba járó roma diákok 10 százaléka, a szakközépiskolások 17 százaléka, míg a szakiskolás cigány tanulók 30 százaléka hagyja félbe az iskolát a végzettség megszerzése nélkül. A lemorzsolódást és a továbbtanulási adatokat összegezve azt mondhatjuk, hogy a roma tanulóknak nagyjából egynegyede a mai napig nem szerez 8 általánosnál magasabb iskolai végzettséget, és ezzel újratermeli a szülők generációjának társadalmi lemaradását.
Hiányzó jogvédők
Sikertelenül zárult az oktatási szegregáció és az egyenlő bánásmód megsértése ellen fellépő antidiszkriminációs civil jelzőrendszer létrehozására kiírt pályázat is. A szakértők szerint alapvető fontosságú lenne olyan civil jogvédők működése az oktatásban, akik a gyermeket ért jogsérelem esetén akár az állam ellen is fel mernek lépni, és perre viszik az ügyet. A Budapest Intézet szerint az volt a baj, hogy szinte alig van alkalmas jelentkező a jogvédői szerepre, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. Problémát jelentett az is, hogy az állami finanszírozás megkérdőjelezné a jogvédők függetlenségét, hiszen a civileknek akár az állammal, vagyis eltartójukkal szemben is fel kellene lépniük a panaszosok érdekében.
Nem gyakorlatias a képzés
Kifogásokat fogalmaz meg az értékelés a pedagógusok integrációs módszertani továbbképzésével kapcsolatban is, a tanárok többsége szerint ugyanis a hátrányokkal küzdő gyerekek többiekkel történő együtt nevelésére felkészítő tanfolyamok túlságosan elméletiek. A képzések vezetői sokszor nem tudnak választ adni az iskolában előforduló gyakorlati gondokra, és sokuknak nincs ilyen irányú gyakorlati tapasztalatuk. A tanárok többsége az integrációs módszertani változtatások helyett a jobb infrastruktúrában, illetve a mélyszegény gyerekek családjának életmódváltásában vagy munkához jutásában látja a változás kulcsát. A Budapest Intézet azt javasolja, hogy a tanárképzésben tegyék kötelezővé: minden hallgató a tanítási gyakorlat legalább egyötödét hátrányos helyzetű településen töltse el.
Az elemzés rámutat: esélyegyenlőségi pályázatok bonyolításában és különösen ezek finanszírozásában többször késések történtek, márpedig ez nagymértékben kockáztatja az eredményességet és a hatékonyságot. Az intézet ezért azt javasolja a kormányzatnak, vezessen be időkorlátot arra nézve, hogy a pályázatot bíráló bizottságnak mennyi ideje van a döntések meghozatalára és a szerződések megkötésére. Az intézet szerint az oktatásirányításnak felül kell vizsgálnia az esélyegyenlőségi programok érdemi előrehaladását gátló, sokszor indokolatlan adminisztrációs terheket.
A média is hibás?
Az elemzők megítélése szerint igen gyenge lábakon állt az oktatási integráció fontosságával, az esélyegyenlőségi programokkal kapcsolatos kormányzati kommunikáció is. A projekt kommunikációs tervében meghatározott üzeneteket csak szerény mértékben és szűk körben sikerült megjeleníteni. Hozzáteszik: a média is gyengítette a kormányzati kommunikáció sikerességét, mert a sajtóban többször a kormányzati céllal ellentétes üzenetek domináltak. A Budapest Intézet külön kiemeli a Magyar Nemzetet, amely a vizsgált lapok közül a legtöbbször vonta kétségbe a szegregáció káros voltát, és több ízben megkérdőjelezte az integrált oktatás sikerességét.
A Támop 3.3.1 kiemelt esélyegyenlőségi és integrációs projekt 2007-ben indult és 2013-ban fejeződik be. A cél, hogy az uniós forrásból finanszírozott pályázatokkal növeljék a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek iskolai sikerességét és a mélyszegény gyerekek arányát az óvodákban, valamint csökkentsék a roma tanulók iskolai szegregációját, a hátrányos helyzetű gyerekek indokolatlan fogyatékossá minősítésének számát.
origo.hu
Vasárnap délelőttönként családi programokkal várja az érdeklődőket a Nemzeti Színház
