Elszállóban egy nagy generáció

A méltán népszerű székesfehérvári Szárcsa csárda szombat esti vendégei közül azok, akik előtte úgy hétezredmagukkal élőben, a Sóstói Stadionban látták a magyar–walesi U21-es labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőt, azon gondolkodtak, elég lesz-e a verbális atrocitás, vagy valami élénk színű nedűvel még leöntsék-e Carlos Taborda Xistra fehér ingét. A vacsorázni érkezett portugál játékvezetői hármas „csúcsa” enyhén szólva sem vezette jól a mérkőzést, a mezőnyben rendre a mieink kárára tévedett, kiosztott nekik négy sárgát és egy pirosat, annulálta Németh Krisztián gólját, büntetőt ítélt ellenük (igaz, jogosat, amit Gulácsi kivédett), összességében elősegítette az 1-0-s vendégsikert. Végül persze tiszta maradt a portugál bíró ruhája, mert el kell ismernünk, Wales sem érdemtelenül, bár szerencsésen jutott a három ponthoz, s talán a csoportelsőséghez.
Ennek megfelelően örömködtek Brian Flynn tanítványai, szöges ellentétben többségükben zokogó ifjú honfitársainkkal. Akik sokat dolgoztak a győzelemért, ezáltal az Eb- és olimpiai szereplés lehetőségének megmaradásáért, de nem eleget. Az okok összetettek, a játékvezetés csak az egyik, s nem is a legfontosabb. A korosztály legjobb középpályásai közül Koman és Elek a nagyválogatottal Stockholmban szerepelt, Varga és Vass sérülés miatt nem játszhatott; az egyébként keményen hajtó Korcsmár kapufát fejelt támadásban, aztán viszont egy öngólt; Németh többször jól befordult, ám szokásával ellentétben nem találta el a kaput, amikor meg igen, akkor Gosztonyi kezezése miatt kifelé szabadrúgás jött középkezdés helyett. Róth Antal szövetségi edző sportszerűen sem a bírót, sem a svédországi hiányzókat nem említette, ars poeticája szerint ugyanis első az A csapat, a korosztályosnak alá kell rendelnie magát neki. Ettől még persze nyerhettünk volna. „Akadtak lehetőségeink, de kimaradtak, néhányan a kulcsemberek közül halványabban teljesítettek a megszokottnál. Balszerencsés gólt kaptunk, nekünk meg egyet nem adtak meg, bár nem reklamáltunk, így vélhetőleg jogosan. A matematika ugyan kínál némi esélyt, de reálisan nézve nincs reményünk a legjobb második helyek egyikére, s így a továbbjutásra. Ezért arra kértem a fiúkat, kedden a bosnyákok ellen a magyar futballcsaládért, a következő korosztály jobb sorsolásáért hajtsanak.”
Kérdés, elég motiváció-e ez holnapra, az Üllői útra. Ez a „nagy generáció” ugyanis sikerrel, helyezésekkel és érmekkel járta meg az U17-es és U19-es Eb-t, az U20-as vb-t, ám a korosztályos karrier egy zaklatott selejtezősorozat után – három tréner, Wilco van Buuren, Egervári Sándor és Róth is ült a padon – a jelek szerint balul ért véget. A követők egyelőre nem mutatnak hasonló tehetséget, eredményességet, s persze az elődök, a mai felnőttek sem. Nehéz most reménykeltően írni a magyar labdarúgás (közel)jövőjéről.