Hillerék növelték a szegregációt

A közoktatási integrációra elköltött negyvenmilliárd forint ellenére az elmúlt öt évben drasztikusan nőtt a cigány többségű iskolák száma, és nem javultak számottevően a roma gyerekek továbbtanulási mutatói – mutat rá egy, még Hiller István korábbi oktatási miniszter megbízásából készített kutatás. Kudarcba fulladt az erőszakos integráció terve, a lakosság és az önkormányzatok ugyanis ellenálltak a kényszerítő jogszabályoknak.

2010. 09. 09. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Drasztikusan, 34 százalékkal nőtt a cigány többségű iskolák aránya az elmúlt öt évben a vizsgált intézmények között, vagyis az erőfeszítések ellenére nem csökkent, hanem nőtt a cigány gyerekek iskolai szegregációja hazánkban. A roma gyerekek továbbtanulási aránya sem javult számottevően – állapítja meg a még Hiller István felkérésére készített, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatásokért Közalapítvány által végzett kutatás. A kutatók az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata című jelentésükben a 2010-es kutatás adatait összevetették a hat évvel ezelőtti, 2004-es integrációkutatás eredményeivel.
A 2010-es kutatás ugyanazt a 350 iskolát vizsgálta a roma/nem roma arány szempontjából, mint hat évvel ezelőtt.
*
Míg az érintett intézmények közül 2004-ben 105-ben haladta meg a roma diákok száma az ötven százalékot, addig mára ez a szám 141-re emelkedett, vagyis öt év alatt az iskolák további harmincnégy százaléka vált cigány többségűvé. A kutatás szerint az utóbbi években tovább erősödött a községekben az a tendencia, hogy a helyi elit gyermekeit szülei nem a település iskolájába járatják, hanem a közeli kis- vagy nagyváros intézményébe, hogy versenyképessé tegyék a tudásukat. Az egyiskolás települések gettósodása így elkerülhetetlen. A helyzet a falvakban és a kisvárosokban a legsúlyosabb. Ezt bizonyítja, hogy míg a főváros általános iskoláiban a gyerekeknek csupán 5,5 százaléka bejáró, addig a kisvárosokban 19,9 százalék ez az arány. Jó példa a gettósodásra az encsi kistérség, ahol a kutatók szerint az encsi iskola gyűjti össze a környező települések nem cigány elitjének gyerekeit. Miközben az encsi kistérség összes általános iskolájában átlagosan 66 százalékos a halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya, ezen belül Csenyétén százszázalékos ez arány, addig Encsen mindössze 15 százalékos.
Az erőfeszítések ellenére az elmúlt négyéves ciklusban nem sikerült érdemben csökkenteni a roma és a nem roma tanulók közötti szakadékot a továbbtanulás szempontjából sem. Míg a nem roma diákoknak 0,9 százaléka nem tanul tovább az általános iskola után, addig a cigány tanulók esetében ez 5,5 százalék, vagyis arányaiban csaknem hatszor annyi. Míg a 2009– 2010-es tanévben a nem romák 71,8 százaléka tanult tovább szakközépiskolában vagy gimnáziumban, addig a romák esetében ez az arány csupán 26,8 százalék. A középiskolai továbbtanulási arány az utóbbi három évben kismértékű, mindössze 3 százalékpontos javulást mutatott.
A kutatók kiemelték: bár az oktatási kormányzatok 2004 és 2009 között többféle jogszabállyal és jelentős beruházással igyekeztek megvalósítani a cigány gyerekek integrációját, ez mégsem sikerült, ennek egyik fő oka pedig a nem cigány lakosság és az iskolafenntartók ellenállása. A kistelepüléseken a nem cigány tanulók egyszerűen otthagyták a helyi iskolát, a nagyobb városokban pedig a fenntartók egy része iskola-összevonásokkal próbálta meg kijátszani a szabályokat, oly módon, hogy a szegregáló iskolát egy másik intézmény telephelyévé nyilvánították. Így papíron egy intézmény tanulója volt az összes diák, a valóságban azonban külön oktatták őket.
A jelentés emlékeztet: a 2004-es kutatás lesújtó adatai után a korábbi oktatási kormányzatok egyik alapvető céljuknak tekintették az oktatási esélyegyenlőség erősítését, és ennek egyik fontos eszközének nevezték az iskolai szegregáció csökkentését. A jelentős erőfeszítések és intézkedések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. Az általános iskolai népességnek a család társadalmi helyzete szerinti, szélsőségesen egyenlőtlen iskolák közötti eloszlása összességében alig változott – teszik hozzá.
Az eredmények fényében úgy tűnik, hogy az integrálás erőszakos, jogszabályokkal való kikényszerítése nem járható út, sőt, az előző oktatási kormányzatok céljukkal éppen ellentétes hatást értek el. A szocialista–szabad demokrata kormányok hatalmas mennyiségű közpénzt költöttek az oktatási integrációra – eddig eredménytelenül. Központi állami forrásból 2004 és 2010 között mintegy 18 milliárd forintot fordított a kormányzat a szegregáció felszámolására integrációs normatíva, pedagógusi illetménypótlék és óvodáztatási támogatás formájában, az uniós forrásokból pedig eddig 22 milliárd forint folyt el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.