Hillerék növelték a szegregációt

A közoktatási integrációra elköltött negyvenmilliárd forint ellenére az elmúlt öt évben drasztikusan nőtt a cigány többségű iskolák száma, és nem javultak számottevően a roma gyerekek továbbtanulási mutatói – mutat rá egy, még Hiller István korábbi oktatási miniszter megbízásából készített kutatás. Kudarcba fulladt az erőszakos integráció terve, a lakosság és az önkormányzatok ugyanis ellenálltak a kényszerítő jogszabályoknak.

Drasztikusan, 34 százalékkal nőtt a cigány többségű iskolák aránya az elmúlt öt évben a vizsgált intézmények között, vagyis az erőfeszítések ellenére nem csökkent, hanem nőtt a cigány gyerekek iskolai szegregációja hazánkban. A roma gyerekek továbbtanulási aránya sem javult számottevően – állapítja meg a még Hiller István felkérésére készített, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatásokért Közalapítvány által végzett kutatás. A kutatók az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata című jelentésükben a 2010-es kutatás adatait összevetették a hat évvel ezelőtti, 2004-es integrációkutatás eredményeivel.
A 2010-es kutatás ugyanazt a 350 iskolát vizsgálta a roma/nem roma arány szempontjából, mint hat évvel ezelőtt.
*
Míg az érintett intézmények közül 2004-ben 105-ben haladta meg a roma diákok száma az ötven százalékot, addig mára ez a szám 141-re emelkedett, vagyis öt év alatt az iskolák további harmincnégy százaléka vált cigány többségűvé. A kutatás szerint az utóbbi években tovább erősödött a községekben az a tendencia, hogy a helyi elit gyermekeit szülei nem a település iskolájába járatják, hanem a közeli kis- vagy nagyváros intézményébe, hogy versenyképessé tegyék a tudásukat. Az egyiskolás települések gettósodása így elkerülhetetlen. A helyzet a falvakban és a kisvárosokban a legsúlyosabb. Ezt bizonyítja, hogy míg a főváros általános iskoláiban a gyerekeknek csupán 5,5 százaléka bejáró, addig a kisvárosokban 19,9 százalék ez az arány. Jó példa a gettósodásra az encsi kistérség, ahol a kutatók szerint az encsi iskola gyűjti össze a környező települések nem cigány elitjének gyerekeit. Miközben az encsi kistérség összes általános iskolájában átlagosan 66 százalékos a halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya, ezen belül Csenyétén százszázalékos ez arány, addig Encsen mindössze 15 százalékos.
Az erőfeszítések ellenére az elmúlt négyéves ciklusban nem sikerült érdemben csökkenteni a roma és a nem roma tanulók közötti szakadékot a továbbtanulás szempontjából sem. Míg a nem roma diákoknak 0,9 százaléka nem tanul tovább az általános iskola után, addig a cigány tanulók esetében ez 5,5 százalék, vagyis arányaiban csaknem hatszor annyi. Míg a 2009– 2010-es tanévben a nem romák 71,8 százaléka tanult tovább szakközépiskolában vagy gimnáziumban, addig a romák esetében ez az arány csupán 26,8 százalék. A középiskolai továbbtanulási arány az utóbbi három évben kismértékű, mindössze 3 százalékpontos javulást mutatott.
A kutatók kiemelték: bár az oktatási kormányzatok 2004 és 2009 között többféle jogszabállyal és jelentős beruházással igyekeztek megvalósítani a cigány gyerekek integrációját, ez mégsem sikerült, ennek egyik fő oka pedig a nem cigány lakosság és az iskolafenntartók ellenállása. A kistelepüléseken a nem cigány tanulók egyszerűen otthagyták a helyi iskolát, a nagyobb városokban pedig a fenntartók egy része iskola-összevonásokkal próbálta meg kijátszani a szabályokat, oly módon, hogy a szegregáló iskolát egy másik intézmény telephelyévé nyilvánították. Így papíron egy intézmény tanulója volt az összes diák, a valóságban azonban külön oktatták őket.
A jelentés emlékeztet: a 2004-es kutatás lesújtó adatai után a korábbi oktatási kormányzatok egyik alapvető céljuknak tekintették az oktatási esélyegyenlőség erősítését, és ennek egyik fontos eszközének nevezték az iskolai szegregáció csökkentését. A jelentős erőfeszítések és intézkedések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. Az általános iskolai népességnek a család társadalmi helyzete szerinti, szélsőségesen egyenlőtlen iskolák közötti eloszlása összességében alig változott – teszik hozzá.
Az eredmények fényében úgy tűnik, hogy az integrálás erőszakos, jogszabályokkal való kikényszerítése nem járható út, sőt, az előző oktatási kormányzatok céljukkal éppen ellentétes hatást értek el. A szocialista–szabad demokrata kormányok hatalmas mennyiségű közpénzt költöttek az oktatási integrációra – eddig eredménytelenül. Központi állami forrásból 2004 és 2010 között mintegy 18 milliárd forintot fordított a kormányzat a szegregáció felszámolására integrációs normatíva, pedagógusi illetménypótlék és óvodáztatási támogatás formájában, az uniós forrásokból pedig eddig 22 milliárd forint folyt el.