Kuncze Gábor a közelmúltig politikusként ripacskodott közéletünkben, most médiamunkásként manipulál: műsorvezető lett a szocialisták és a Hit Gyülekezete által működtetett televíziós csatornán. Hazai pályán játszik tovább, de ez a jutalomjáték a balliberális médiumok retardált világában mégis jelentős eseménynek tűnik, hiszen Kuncze televíziós visszatérésének beharangozására jelentős összeget fordítottak a televíziót működtetők. Nyilván sokan emlékeznek még az állandóan öszszevissza beszélő, modoros SZDSZ-es politikusra, aki enyhén vöröslő fejjel, izzadságcseppekkel a homlokán próbált állandóan könnyednek és humorosnak mutatkozni. Hogy televíziós pályafutása során mivel próbálkozik majd, még csak sejthetjük, de nem tudhatjuk, ellenben politikai pályafutását már tényszerűen is áttekinthetjük.
Kuncze Gábor a rendszerváltozás előtt egy vidéki építőipari vállalat középszintű vezetőjeként dolgozott. Valószínűleg sosem jut magasabbra, ha a történelem vihara el nem sodorja. 1990-ben országgyűlési képviselő lett, majd 1992-ben a nem létező fasizmus elleni harcra készülve belépett az úgynevezett Demokratikus Chartába és az SZDSZ parlamenti frakciójába. Végül is ez a tökéletesen téves helyzetértékelésen alapuló döntés alapozta meg karrierjét, mert harcias, baloldali és liberális antifasisztákból sosincs elég. 1993-ban már pártja parlamenti frakcióvezetője, 1994-ben pedig ő vezeti az SZDSZ választási listáját. 1994 legelején határozottan kijelenti, hogy az SZDSZ vezetésében nincs senki, akinek a fejében megfordult volna a volt kommunistákkal történő összefogás lehetősége. Mikor hónapokkal később ez mégis megtörtént, csak izzadt tovább, és hallgatott.
A választásokat követően Kuncze Gábor 1994 és ’98 között – Horn Gyula kormányában – koalíciós miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter. 1997–98-ban ő volt az SZDSZ elnöke. Mint azt a Beszélő 1998. januári számából megtudhattuk, kiválasztásánál fontos szempontnak számított, hogy felmenői nem voltak sem zsidók, sem kommunisták, ő maga pedig a piaristáknál végezte középiskolai tanulmányait. A ’98-as választási vereség után lemond, ekkortól frakcióvezető. Magyar Bálint szerencsétlenkedése és Demszky Gábor látványos bukása után 2001-től 2007-ig ismét ő a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke. A Demszky Gábor SZDSZ-elnökké történő megválasztás előtti időszakot a humoráról elhíresült Kuncze Gábor így jellemezte: az SZDSZ „ott állt, hogy kinyalja Demszky seggét, de ő még azt is meg akarja szabni, mikor tolja le a gatyáját”.
Belügyminiszteri tevékenységének egyik erkölcsi mélypontja volt, amikor 1995. augusztus 14-én Kuncze egyik munkatársa, Császár Józsefné – a Belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályának vezetője – a minisztérium cégjelzéses papírján „hivatalos feljegyzést” készített és küldött el Vajda Tibor egykori ÁVH-s őrnagy részére. A 17-8/1995. számú ügyiratban az alábbi mondat olvasható: „1. Az ÁVH vizsgálati főosztályán a kérdéses időszakban (1950–52 között) nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.” Menlevelet adtak annak a kommunista verőlegénynek, akit a Budapesti Katonai Bíróság 1953. december 24-én jogerősen hat évre ítélt Burgiasov Gyuro jugoszláv állampolgárságú őrizetes agyonverése miatt (Kenedi János, Népszabadság, 1998. február 3.). Az ügy további érdekessége, hogy Vajda Tibor jogi képviseletét a Kuncze párttársának nevével jelzett Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda látta el. Köztudott, hogy Bauer Miklós egykori ávós kihallgatótiszt a magyarellenes Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő közvetlen munkatársaként tevékenykedett.
Említésre méltó, hogy 1997. november 3-án – az SZDSZ nagyobb dicsőségére – a liberális Kuncze belügyminiszter adott utasítást a Kossuth téri Metész-tüntetésen részt vevő nyugdíjasok bántalmazására.
Sajátságos világlátásának és humorának köszönhetően a keresztény templomok rongálását és fosztogatását „megélhetési bűnözésnek” nevezte. De a családjáról és az üzlettársairól sem feledkezett meg. Kuncze Magdolna, a belügyminiszter testvére nyilván véletlenül kapott – állítólag – több tíz millió forint vissza nem térítendő támogatást az ugyancsak SZDSZ-es Magyar Bálinttól. Egykori üzlettársa, Kamarás Miklós pedig az ÁPV Rt. igazgatói székében landolt (Magyar Nemzet, 2001. október 19.).
2005 áprilisában a parlamenti jegyzőkönyv készítője rögzítette Kuncze felszólalását: „Ami a képviselő úr bekiabálását illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az időt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig.” Miközben leült, hozzátette: „a kurva anyád”.
De a Kuncze vezette SZDSZ adott menlevelet 2002-ben Medgyessy Péter miniszterelnöknek is, akiről kiderült, hogy D–209-es számon a kommunista titkosszolgálatok ügynöke volt. Cinizmusára jellemző, hogy amikor 2006 februárjában Szabó István filmrendező besúgói múltjáról kérdezték, Kuncze közölte: ez őt semmiben nem befolyásolja, elmegy a filmszemlére, és gratulálni fog Szabónak, ha jó a film.
2006 őszén az SZDSZ Kuncze vezetésével kiállt az állampolgáraira rárontó rendőrállam mellett. Az összevert, vérző fejű emberek láttán a szabad demokraták elnöke így reagált: „Minek mentek oda? Érdekes, én nem jártam arra, és velem nem is történt ilyesmi.” Súlyosan sérült képviselőtársán nyilvánosan gúnyolódott: Révész Mártíriusznak nevezte a Fidesz képviselőjét. A koalíciópárti liberális udvari jogvédők, véleményformálók és értelmiségiek az ötvenes éveket idéző, gátlástalanul hazudozó és cinikus Gergényi Péter rendőrkapitány mellé álltak.
A balliberális világ infantilizmusára jellemző, hogy Kuncze egy „pártpartin” az „Orbán–Torgyán-kofferkormányt” értékelte. A pártelnök egy Lop stop! feliratú táblával vonult a színpadra. Kormányra kerülve ezt aztán gyorsan elfelejtették, és áttértek a kleptokrácia birodalmának felépítésére. Elgondolkodtató, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakban informálisan működő Lopj gyorsan! mozgalom a baloldali és liberális világ egyik legsikerültebb vállalkozásának bizonyult.
A világ azonban lassan változott. Az egykori piarista diák négy év alatt kissé elhasználódott. Ezt bizonyította, hogy 2006-ban az egyéni választókörzetében negyven százalékot kapott szocialista Varjú Lászlót már vissza kellett léptetni Kuncze győzelme érdekében.
2006 őszén, az önkormányzati választásokon elszenvedett súlyos vereség után kijelenti: „egyszerűen elszállt alattam az idő” (sic). Ekkor döntött úgy, hogy 2010 után befejezi, mert mint mondta: „már nem tudok hozzátenni sem az SZDSZ-hez, sem a magyar politikához” (Én tényleg kiszállok, Bojtár B. Endre és Bandula István interjúja Kuncze Gáborral, Magyar Narancs, 2006. október 19.).
Hogy a származási alapon kiválasztott Kuncze mikor, mit és miért tett hozzá a magyar politikához, azt valószínűleg sose fogjuk megtudni. Annyira azonban nem szállt ki, hogy ne futotta volna belőle egy javaslatra, miszerint legszívesebben ciántablettát osztogatna azoknak, akik elégedetlenek a balliberális kormányzással.
Ma már senki előtt sem kétséges, hogy Kuncze pragmatizmusa valójában erkölcstelenség, állítólagos humora pedig közönséges cinizmus volt. A cselédsajtó megpróbált tekintélyes politikust faragni belőle, ám vállalkozásuk eleve kudarcra volt ítélve. Kuncze Gábor és pártja – az SZDSZ – gyorsan eltűntek a süllyesztőben: senkinek sem hiányoznak, és senki sem várja vissza őket.
De Kuncze Gábor most mégis visszatért.
A szerző politológus
origo.hu
Orbán Viktor: Kajak-kenu akadémia. Átadva!
