Marx tibeti követője

Én most is marxista vagyok. De nem leninista! – mondta lapunknak adott interjújában a dalai láma. Tibet vallási és politikai vezetője lapunknak és a Magyar Televíziónak nyilatkozva rámutatott, Mao Ce-tung kezdeti törekvéseit támogatta, a kínai kommunista pártfőtitkárra felnézett, csak később fordult rosszra viszonyuk.

Tisztelet ’56-nak. Ha nem viselkedik jól, a tibeti nép úgy járhat, mint a magyarok – az 1956-os eseményekre utalva évtizedekkel ezelőtt e szavakkal próbálták jobb belátásra bírni Tendzin Gyacót a kínai hivatalos személyek. A XIV. dalai láma a Parlament felsőházi termében tartott előadáson ismét kijelentette, csodálja a magyarokat a szovjet birodalommal szembeni szabadságharcuk miatt. A tibeti vallási vezető újságírók előtt arról beszélt, hogy a kínai kommunista adminisztráció Tibettel kapcsolatos álláspontja, ha lassan is, de változik. – Van olyan kínai vezető, aki nyilvánosan bírál engem, de a mobiltelefonján az én képem a logó – mondta nevetve a száműzetésben élő dalai láma. Újra megerősítette, hogy Tibet sorsának rendezését a kínai alkotmányos kereteken belül tartja elképzelhetőnek. (B. B.)

Miért látogatott el most Magyarországra?
– Nagyon egyszerű, mert meghívtak. Nagy örömmel jöttem, hiszen 1956 óta mély érzéseket táplálok a magyar nemzet irányában, s 1959 óta ez a rokonszenv csak fokozódott a minket ért hasonló események miatt. Két napig tartottam előadásokat itt, Budapesten, s alkalmam nyílt találkozni néhány barátommal a parlamentben.
– Ha ön már nem lesz, akkor ki fogja vezetni a tibeti buddhistákat?
– Ez igencsak misztikus kérdés. A buddhista elképzelés szerint a vezető személyében folyamatosság van. Halálom után feltétlenül következik egy újabb élet, s én mindent megteszek, hogy szolgáljam az embereket. Azt viszont persze nem tudom, ki követ majd engem.
– Tíz évvel ezelőtt mi már találkoztunk, akkor rákérdeztem, ön kommunistának tartja-e magát, és erre igennel válaszolt. Ez máig nem változott?
– Természetesen, én ma is azt mondom, hogy a marxista-kommunista rendszer morális alapjai, a javak egyenlő elosztása közelebb áll a szívemhez, mint a kapitalizmus, amely a profitot helyezi előtérbe. Buddhista szerzetesként nem is mondhatok mást, s ne feledjük, a múltban is nagyon sok indiai vagy Srí Lanka-i szerzetes is hasonlóképp érzett. De leninista nem vagyok! Leninről ugyanis azt tartom, hogy több esetben eltávolodott a valódi marxista eszméktől. Ő sokkal inkább a hatalomra koncentrált. A bolsevik forradalom talán jó okokból indult el, hiszen akkoriban az orosz uralkodó osztály könyörtelen hatalmat gyakorolt, az embereknek nem voltak jogaik, nem szólalhattak fel. A helyes motiváció azonban később megváltozott, a hatalom megtartása került az első helyre, a bolsevikok pedig minden ellenzéki véleményt kegyetlenül letörtek. Ezért én egyértelműen elvetem a leninizmust, és természetesen a sztálinizmust is.
– No és a maoizmust?
– A maoizmus 1955–56-ig teljesen jó szándékú ideológia volt. A kezdeti idők kommunista vezetői nagyon-nagyon jó szándékú, kiváló emberek voltak. Ők egyértelműen azért dolgoztak, hogy szolgálják a népet, különösen a munkásosztályt. Ám akkoriban, 1956 környékén valami megváltozott, a gondolkodásmódjuk egészen eltolódott baloldali irányba. 1957-ben még az volt a jelszó, virágozzék száz virág, azaz szólaljanak meg a legfontosabb gondolkodók. Ezt követően azonban az összes ellenzéki hang elhallgatott, minden kritikusnak befogták a száját. Én akkor veszítettem el a hitemet bennük. Pedig korábban többször találkoztam Mao Ce-tunggal, és mondhatom, nagyon tiszteltem őt, felnéztem rá. Az említett elhajlást követően már nem.
– Tibet ügyében is támogatta?
– Tibetben és Pekingben is tárgyaltunk, mikor ott jártam. Mao kezdetben nagyon szép terveket tárt elém Tibettel kapcsolatban. Egy alkalommal úgy beszélgettünk, hogy az asztal egyik oldalán jómagam voltam a pancsen lámával (Tibet második számú vallási-politikai méltósága – a szerk.), a másikon pedig a főtitkár ült politikai vezetőkkel, valamint két kínai tábornokkal, akik Tibetben állomásoztak. Akkor Mao rámutatott a katonákra, és azt mondta: Ezt a két embert azért küldöm Tibetbe, hogy téged szolgáljanak. Ha ez nem így történne, értesíts róla, én pedig azonnal visszahívom őket. Azután az ötvenes évek közepén elkezdődött reformfolyamat szörnyű hatással volt a tibeti társadalomra. A tervek talán megfelelők voltak Kínában, de Tibetben egyáltalán nem. A tiltakozásainkat elsöpörték. 1956-ban már voltak problémák Tibet keleti részén. Akkor utaztam Indiába az ottani kormány meghívására. Gondolkoztam rajta, hazatérjek-e vagy sem, de végül visszamentem, többek között Dzsavaharlal Nehru indiai kormányfő javaslatára, minthogy a kezünkben volt a 17 pontos megállapodás Peking és a tibeti kormány között. Ezek bizonyos jogokat biztosítottak volna a tibetieknek. 1956 és ’58 között legalább két levelet írtam Mao főtitkárnak a problémákról, s nagy reményekkel, bízva az ígéretében. Választ azonban nem kaptam.
– Hogyan tud segíteni azoknak a tibetieknek, akik külföldön élnek?
– India a vallásunk őshazája, így érzelmileg nagyon kötődünk hozzá. Az pedig nagyon fontos, hogy India egy szabad ország. 1959-ben, mikor elhagytuk Lhászát, Indiába érkeztünk és itt befogadtak, az az indiai kormány üzenete volt mindenki számára. Nehru kormánya mindent megtett, hogy otthon érezzük magunkat, gondoskodott a fiatalok oktatásáról, s mondhatom, a tibetiek nagyon boldogan élnek Indiában. No de 51 év eltelt azóta. Manapság az Indiában élő tibeti fiatalok oktatása magasabb színvonalú, mint a Tibetben élőké. A kultúra megtartását célzó folyamatok is Indiában érhetők el, Tibetben nem, bár egyes félreeső kolostorokban még van viszonylag színvonalas oktatás. A Lhásza körüli nagy kolostorok azonban kiürültek, csak egy-két szerzetes él ott, múzeumokká váltak.
– A nyugati buddhizmusról mi a véleménye?
– A buddhizmus eredetileg a Kelethez tartozik, a Nyugat zsidó– keresztény hátterű, és bizonyos mértékig mozlim. Mindig azt mondom, tanításaim során is, hogy jobb megmaradni a régi hitnél. Ugyanakkor mindig van a sok-sok millió ember közül néhány, akik számára a buddhizmus megfelelőbb a többi vallásnál. Ahogy a tibetiek között is van néhány keresztény és néhány mozlim is. A buddhizmus mindig magában hordozza a helyi jellegzetességeket, mint a tibeti, a kínai, a japán vagy a koreai buddhizmus. A nyugati buddhizmus is működőképes lehet. Az alapelveknek azonban mindig tisztáknak kell maradniuk, az eredeti, szanszkrit forrásból kell táplálkozniuk. Külsőleg lehet különbség a nyugati és a keleti ember között, de érzelmi–szellemi téren pontosan ugyanolyanok vagyunk.
– Volt-e alkalma megkóstolni valamely jellegzetes magyar ételt?
– Bármit ehetek, nincs semmi megkötés számomra. Buddhista szerzetesként nem is tehetem meg, hogy egyik vagy másik ételt visszautasítsam. Ha egy nem vegetáriánus közösségben vagyok, és ott megvendégelnek, bármit megehetek. Én is szívesen elfogyasztom, amit adnak nekem. Persze, a buddhista és a keresztény szerzetesek között van különbség, mivel nekünk tiltott az alkohol. Az nekünk hiányzik.