Méhlegelők a dióskáli földeken

Nektár- és pollenlegelők szegélyezik a dióskáli mezőgazdasági táblákat 2009 óta. A tavaly indult, úgynevezett beporzóprogram eredményeként öt-hat méteres sávban pillangós virágú növényeket telepítettek, hogy ezzel segítsék a poszméhek, lepkék és más rovarfajok megtelepedését. A rövid időre fenntartott nektár- és pollenlegelőknek fontos szerepük van a biológiai sokféleség növelésében és a haszonnövények beporzásában. A telepeket az Európai Unió Life programjának támogatásával évekkel ezelőtt elindult talaj- és vízvédelmi program részeként hozták létre Szentgyörgyvár és Dióskál határában. A térségben a svájci székhelyű Syngenta támogatja a kutatást, amely azt vizsgálja, hogy a nagyüzemi mezőgazdálkodás keretei között milyen lehetőség van a talaj, a felszíni vizek és a biológiai sokféleség védelmére.
A kísérletek egyik helyszíne Plotár István családi gazdasága, ahol összehasonlíthatják a hagyományos nagyüzemi gazdálkodást a kísérleti, talajkímélő műveléssel. Az utóbbi lényege, hogy a lehető legkevesebbet forgatják a talajt. Őszi mélyszántás helyett például sekély tárcsázással dolgozzák be a talajba a szármaradványokat. A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének közreműködésével zajló tudományos munka eredményeiről Csepinszky Béla, a Pannon Egyetem Keszthelyi Karának egykori oktatója a helyszínen elmondta: a talajkímélő művelés eredményeképpen a talajveszteség a tizedére csökkent, a csapadék talajba szivárgása jelentősen javult, a búza, a kukorica és a repce terméshozama pedig öt-tizenöt százalékkal nőtt a kísérleti területen. Kiderült az is, hogy a hagyományos, szántásos művelés mellett a kísérleti parcelláról egy év alatt három tonna talaj mosódott le. A talajkímélő módszerekkel művelt parcelláról viszont a talajlemosódás alig kimutatható. A lemosódott talaj azért veszélyes, mert a völgyekben már szennyezésnek számít, hiszen viszi magával a növényvédő szereket, a műtrágyákat, amely a Zala folyón keresztül könnyen bekerülhet a Balatonba.