Problémás gyerekek kényszerközössége

Az iskolaigazgatók többsége szakmailag soha nem értett egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek többiekkel való együtt nevelésével, és csak kényszerből számolta fel a korábban számukra létrehozott gyógypedagógiai tagozatokat – derül ki a lapunk birtokába került felmérésből. Az intézményvezetők többsége hátrányosnak tartja a többi gyerek szempontjából az enyhén értelmi fogyatékos vagy magatartászavaros diákok többiekkel való együtt oktatását.

Javaslat Bentlakásos iskolákra. Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint nem lehet csupán pénzkérdés azoknak a bentlakásos, kollégiumszerű intézményeknek a léte, amelyeket a cigány gyerekek oktatására hozna létre a párt. A politikus tegnap kifejtette: az intézmények fenntartási költségeit az állam által adott támogatások átcsoportosításával is kezelni lehetne. Ismeretes: a Jobbik javaslatot dolgozott ki a hazai cigányság helyzetének kezelésére: közrendvédelmi telepeket és bentlakásos iskolákat létesítenének. (MN)

Hátrányos a többi tanulóra nézve, ha magatartászavaros gyerekkel oktatják őket együtt az iskolaigazgatók hatvan százaléka szerint, mert a problémás diákok viszszafogják őket a tanulásban – mutat rá a még Hiller István megbízásából készült, Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata című kutatás. Előnyösnek mindössze az igazgatók 15 százaléka tartja ezt, a vezetők egynegyede szerint pedig a „normál” gyerekek fejlődésére semleges hatást gyakorol a magatartászavaros diákok integrálása.
Az enyhén értelmi fogyatékos fiatalok esetében kicsit jobb az arány, de összességében az ő integrálásukat sem tartja jónak az igazgatók többsége: 54 százalékuk gondolja úgy, hogy az enyhén értelmi fogyatékosokkal való együtt oktatás hátrányos a többi gyerekre nézve, harminc százalék szerint közömbös, és csupán 14,9 százalék szerint előnyös. A kutatás készítői leszögezik: az igazgatók többsége szerint a sajátos nevelési igényű gyerekek együtt nevelése azért káros a többi tanulóra nézve, mert a képességhiányos gyerekek visszafogják őket a haladásban.
A problémás gyerekek szempontjából nem ennyire rossz az integrált oktatás megítélése, de öszszességében ott sem pozitív az összkép. A megkérdezett iskolaigazgatóknak csupán 15 százaléka gondolja úgy, hogy a magatartászavaros gyerekek esélyeit rontja a többiekkel való együtt nevelés, de egyértelmű pozitív hatásról is csak a vezetők 30 százaléka számolt be. Az igazgatók fele úgy látja: fejlődésük szempontjából közömbös, integráltan, vagy elkülönítve oktatják-e őket. Az enyhén értelmi fogyatékosok esetében még rosszabb a helyzet: az igazgatók 30 százaléka szerint kifejezetten rontja a fogyatékosok esélyeit az integrált oktatás. Csak 21 százalék szerint gyakorol rájuk ez pozitív hatást, a vezetők 36 százaléka szerint pedig a fogyatékosokra nézve közömbös a folyamat.
Az eredmények azt mutatják, hogy az iskolaigazgatók többsége szakmailag soha nem értett egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek többiekkel való együtt nevelésével, és csak kényszerből számolta fel a számukra létrehozott gyógypedagógiai tagozatokat. Emlékezetes: Magyar Bálint szabad demokrata és Hiller István szocialista oktatási miniszterek a sajátos nevelési igényű gyerekek integrálása mellett törtek lándzsát, sőt, utóbbi emelt összegű normatívát vezetett be az ilyen gyerekek integrált oktatására.
A felmérés szerint 2004-ben még a vizsgált iskolák 50,2 százaléka működtetett olyan gyógypedagógiai osztályt, amelyekben a magatartászavaros és enyhén értelmi fogyatékos gyerekeket elkülönítetten oktatták, ma már csak az intézmények egynegyedében működik ilyen. Az iskolaigazgatók 44 százaléka elismerte, hogy a gyógypedagógiai tagozatot külső nyomás, illetve jogszabályi kényszer hatására számolta fel.
A kutatás ugyanakkor rámutat: gyógypedagógiai tagozatok sokkal nagyobb arányban szűntek meg az olyan iskolákban, ahol a tanulók többsége roma, míg lényegesen kisebb mértékű a csökkenés ott, ahol a cigány diákok aránya nem éri el a létszám egynegyedét. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az eltérő tantervű tagozatok bizonyos iskolákban még ma is a szociálisan problémás gyerekek iskolai elkülönítését szolgálják. Az ilyen jellegű elkülönítésnek ugyanis elsősorban ott van értelme, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű és cigány tanulók aránya viszonylag alacsony.
Lapunk elsőként számolt be arról, hogy a Hiller István megrendelésére készített kutatás szerint Magyar Bálint és Hiller István minisztersége alatt nőtt a roma gyerekek iskolai szegregációja. Az elmúlt hat évben a vizsgált intézmények között 34 százalékkal nőtt a cigány többségű iskolák száma. Miközben a romákat nem, vagy csekély számban oktató oktatási intézmények közül minden ötödiket bővítették az elmúlt két évben, addig a legmagasabb cigány aránnyal rendelkező iskolák közül minden huszadikban volt ilyen jellegű fejlesztés. Az oktatási integrációra elköltött milliárdok ellenére a cigány diákok egynegyede még mindig nem szerez se szakmát, se érettségit.