Retró színház

A N Y A N Y E L V Ü N K

Korjelző szavakkal és szituációkkal egy dráma is felidézheti a közelmúltat. A szocialista érát például Szakonyi Károly jól ismert Hongkongi paróka című vígjátékával elevenítsük fel! Amolyan retró színházba invitálom a kedves hallgatókat. A főszereplő Sas Kálmán, Sas elvtárs, ahogy akkoriban hangzott a tekintélyt parancsoló titulus, az Aeroimpex igazgatója, s miközben eljutott a ranglétra legfelső fokára, s egy nyugati, frankfurti kiküldetésben bízik, aközben a felesége és a szeretője között őrlődik. Képmutató életet él, s mind a munkahelyén fontos feladatának, mind a nőknek megfelelni vágyás vezérli. Így például az is fontos teendő, hogy szeretője kérésére beszóljon telefonon a belkerre, hogy jutányos áron vásárolhasson jugoszláv bútorokat.
A komédia mulatságos bonyodalmak közepette mutatja be, hogy nem jó dolog, ha valaki vezető beosztásban megfeledkezik a múltjáról, és természetétől idegen életstílust próbál utánozni. Mindeközben természetesen Lenin-összest kellene tanulmányoznia, erről azonban kiderül a keresése során, hogy a tévéállvány alatt van négy kötet magasítónak.
Ha azt mondom, hogy a marxista egyetem és a klinkertégla összefüggésbe hozható, először hihetetlennek tűnik. Íme egy részlet ennek bizonyításaképpen, mire volt hasznosítható a felsőfokú iskola, konkrét és átvitt értelemben. Sas elvtárs a feleségét, Marát így biztatja az akkoriban státusszimbólumnak számító hétvégi ház építése kapcsán:
Édesem, a klinkertégláknál nincs fontosabb, égetőbb gondunk. Beszélek az ottani gyárigazgatóval, együtt jártunk marxista, esti egyetemre.
Az egyik párbeszédben a feleség emlékezik vissza a régi lakásukra, bamba férjének címezve a megrovást, magyarázva, hogy miért kellett átköltözniük.
Csak felfogtam, hogy mi illik a rangodhoz. A beosztásodhoz. Gondold el, a józsefvárosi földszintes lakásba meghívni valakit a kollégáid közül. Vagy egy külföldi ügyfelet. Hm! A lichthóf szomszédságában.
A lichthóf bizonyára sokaknak ismeretlen szó, magyarul világítóudvar, belső udvar, emeletes házak aknaszerű szűk udvara, amelyre a mellékhelyiségek ablaka nyílik. Szolgálhatja a szellőztetést is (például a konyha, fürdőszoba, mellékhelyiség mellett, mögött vagy előtt), ez esetben néha nem több egy függőleges, szűk udvarnál vagy aknánál az épület belsejében. Szolgálhatja azonban a környező helyiségek természetes fényellátását is (ezért is „világító”) – ilyenkor általában nagyobbra méretezik.
A hetvenes évek közepén a pénz értékét mi sem mutatja jobban, mint az egyik díszletezőmunkás következő mondata:
Most mi is elteszünk havi száz forintot a bankba.
S ugyanő visszaemlékezik a közelmúltra egy mozgalmi dallal:
Sződd a selymet, elvtárs, selyemből lobogót!
Úgy vélem, egy-egy ilyen színházi előadás megbeszéléssel együtt a diákoknak akár komplex történelemórával is felérhet.