Szegényes tanévkezdés

Ma reggel nyolc órakor mintegy 1,3 millió diák számára kezdődik meg az új tanév az iskolai becsengetéssel. Ha szigorúan a statisztikai adatokat nézzük, akkor az idei esztendő sem indul jobban, mint Magyar Bálint és Hiller István regnálása alatt. Kevesebb gyerek ül be az iskolapadba, mint tavaly ősszel, és a pedagógusok száma is tovább apadt. Az oktatásért felelős államtitkárság becslése szerint 1200 pedagógus veszítette el állását az iskolabezárások és intézmény-összevonások miatt.
A pénzügyi helyzet is katasztrofális: Hoffmann Rózsa szerint az előző kormány annyira kiürítette az oktatásügy kasszáját, hogy idén még egy jelzésértékű béremelésre sincs lehetőség. Az iskolabezárásokat és a pedagóguselbocsátásokat a szocialista kormánynak köszönhetjük, amely az elmúlt nyolc évben olyan remekül gazdálkodott, hogy csak válságköltségvetéssel tudta elkerülni az államcsődöt. Az idei büdzsé 45 milliárd forintot vont ki a közoktatásból, ezt pedig az évek óta újabb és újabb elvonásokkal sújtott iskolák egy része már nem élte túl.
Az oktatás helyzete azonban nem írható le pusztán statisztikai adatokkal. Azok ugyanis nem mutatják meg azt a gyökeres irányváltást, amelynek következtében merőben más tanév elé néznek a diákok és a tanárok. Az új kormány egyetlen nyári szünet alatt felszámolta azokat a reformnak csúfolt jogszabályokat, amelyek aláásták a pedagógusi tekintélyt, züllesztették a hazai oktatást, és táptalajt adtak az iskolai erőszaknak. Míg a Hiller István-féle szakértői bizottság a tanárokat kiáltotta ki felelősnek a diákok aggasztó brutalitásáért, és a pedagógusok segítség helyett legfeljebb megrovást remélhettek, addig az új kormány törvénnyel próbál gátat szabni a terjedő erőszaknak, és kiemelt büntetéssel – akár tízéves börtönnel – sújtja a tanárverőket. Míg a baloldali oktatási kormányzat semmit sem tett az iskolakerülés ellen, mától ez sem marad büntetlenül. Ha egy gyermek igazolatlan hiányzása eléri az ötven órát, a jegyző elrendeli a védelembe vételét, és hat hónapra felfüggeszti a családi pótlék kifizetését. A család fél éven keresztül egyetlen fillért sem kap a támogatásból, a gyerek azonban természetbeni juttatás formájában hozzájut a szükséges dolgokhoz. Az új törvény nem a gyereket, hanem a családot bünteti a pénzmegvonással, hiszen az iskolakerülés fő felelősei az esetek döntő többségében a szülők.
Az új tanévtől újra lehet buktatni. A tanárok végre visszakapják a jogot, hogy második évfolyamtól kezdve osztályismétlésre kötelezzék azokat a gyerekeket, akik nem sajátították el az éves tananyag minimumát sem. Így a jövőben végre megszűnik az a gyakorlat, amelynek keretében úgy jut el a gyerek a felső tagozatig, hogy sem írni, sem olvasni nem tud rendesen. Visszaállítják az osztályozást is, így a szülők az internetről összeollózott, értelmetlen sablonmondatokat tartalmazó szöveges értékelés helyett végre valós képet kaphatnak gyermekük teljesítményéről.
Persze jócskán vannak még megoldandó feladatok. Ilyen például a pedagógusok megalázóan alacsony fizetése. Szégyenteljes, hogy egy tanár ma feleannyit keres, mint egy átlagos hazai értelmiségi. Tarthatatlan az is, hogy a hazai településeknek alig 7 százalékában van bölcsőde, és férőhely hiányában óvodába sem járhat minden gyerek, pedig ez a megfelelő fejlődésük szempontjából elengedhetetlen lenne. Tény, hogy baloldali kormányok az utolsó fillért is kisöpörték a kasszából, de egyelőre azt sem igazán látni, hogy a közeljövőben honnan lesz pénz a feladatokra
Az erkölcsi és a pedagógiai megújulást elhozta az új tanév, ami elindíthatja a felemelkedés útján a magyar oktatást. Az ehhez szükséges pénzügyi segítség azonban egyelőre várat magára.