A településszerkezet és a tanulók etnikai hovatartozása tekintetében aránytalan mértékben részesültek a fejlesztésekben a hazai iskolák a szocialista kormány utolsó két évében – derül ki a még Hiller István korábbi oktatási miniszter megbízásából készült integrációkutatásból. Az Integráció hatásvizsgálata nevet viselő beszámoló megállapítja, hogy bizonyos fejlesztésekből lényegesen nagyobb arányban részesülnek a budapesti, a megyeszékhelyi, a nagyvárosi, illetve a cigány diákokat a legalacsonyabb arányban oktató intézmények.
*
Eközben szinte minden területen az átlagosnál jóval alacsonyabb mértékben korszerűsödtek azok az iskolák, amelyekben a diákok több mint háromnegyede cigány.
A leszakadt iskolák a többieknél kisebb mértékű vagy elmaradt korszerűsítése az egyik fő oka annak, hogy az integrációra elköltött több milliárd forint ellenére az utóbbi hat évben nőtt a cigány gyerekek iskolai elkülönítésének mértéke. A cigány többségű és a falusi iskolák háttérbe szorítása a fejlesztések terén azért különösen érthetetlen, mert a korszerűsítések jó részét a magyar állam uniós forrásokból állta. Márpedig az Új Magyarország fejlesztési terv és a Nemzeti fejlesztési terv révén pályázati úton elkölthető milliárdokat az Európai Unió az oktatási esélyegyenlőség megteremtésére szánta. Köztudott, hogy az integráció egyik alapfeltétele a minél korszerűbb oktatási infrastruktúra megteremtése, hiszen ez teszi lehetővé a szükséges pedagógiai módszerek alkalmazását, és a modernizálás lehetne a legfontosabb gátja az értelmiségi családból származó falusi gyerekek iskolai elvándorlásának is.
Míg a legalacsonyabb cigány tanulói aránnyal rendelkező intézmények (ahol a tanulók 0–25 százaléka roma) 7,1 százaléka kapott új iskolaépületet, addig a zömében cigány tanulókkal rendelkező intézmények esetében ez az adat csupán 2,7 százalék. Új szaktantermeket alakítottak ki olyan iskolák közel 15 százalékában, ahol a gyerekek kevesebb mint egynegyede roma, miközben a több mint 75 százalékos roma tanulói aránnyal bíró iskoláknak csak 2,7 százaléka kapott új termeket. Az iskolabővítések esetében sem jobb a helyzet: míg a 0–25 százalékos roma tanulói aránnyal rendelkező iskolák 21,4 százalékát újították fel, a 25–50 százalékos cigányaránnyal bíró intézmények 14,7 százalékát. A kisebb roma többséggel bíró (50–75 százalék) iskoláknak már csupán 14,3 százalékát bővítették, míg a szinte homogén (75 százalék feletti cigányarány) intézményeknek csupán 5,5 százalékát érintette ilyen irányú fejlesztés. Ez azt jelenti, hogy miközben a romákat nem vagy csekély számban oktató oktatási intézmények közül minden ötödiket bővítették az elmúlt két évben, addig a legmagasabb cigányaránnyal rendelkező iskolák közül csak minden huszadikban került sor ilyen jellegű fejlesztésre.
Ha az iskolák esetében az etnikai hovatartozás mellett figyelembe vesszük a települést is, akkor megállapítható, hogy a legkevesebb fejlesztés az amúgy is korszerűtlen falusi iskolákban történt, mintha a szocialista kormány ezeket szándékosan akarta volna ily módon elsorvasztani. Az előző oktatási kormányzat falusiiskola-ellenes politikája következtében ugyanakkor felgyorsult ezen intézmények „elcigányosodásának” folyamata, és ezzel nőtt a roma gyerekek szegregációja.
Míg a vizsgált iskolák közül az elmúlt két évben a fővárosi intézmények nyolcvan százalékát felújították, addig a nagyvárosokban ez az adat csak 47, a községekben pedig csupán 38,5 százalék. Ugyanez etnikai szempontból vizsgálva: a legkisebb cigányaránnyal rendelkező (0–25 százalék) iskolák 57 százalékát újították fel, míg a legnagyobb romaarányú (75 százalék fölötti) csupán 35 százalékát. Interaktív táblával a vizsgált fővárosi intézmények negyven százalékát szerelték fel, míg a községekben ez az arány mindössze 13 százalék. A kutatók ugyanakkor leszögezik: az aránytalanságok ellenére az elmúlt időszakban az oktatási infrastruktúra állapota igen jelentős mértékben javult. A fejlesztések elérték azt a kritikus tömeget, amely már biztosítja a modernizáció tárgyi feltételeit.
Emlékezetes: lapunk a napokban elsőként számolt be arról a kutatásról, amelynek adatai szerint Magyar Bálint és Hiller István regnálása idején az integráció fontosságát ecsetelő kormányzati nyilatkozatok ellenére Magyarországon nőtt a roma gyerekek iskolai szegregációja. A kutatás szerint az elmúlt hat évben a vizsgált intézmények között 34 százalékkal nőtt a cigány többségű iskolák száma, és az utóbbi években tovább erősödött a falvakban és a községekben az a tendencia, hogy a helyi elit gyermekeit nem a település iskolájába járatja, így elkerülhetetlenné vált bizonyos egyiskolás települések gettósodása. Az elmúlt négy évben nem sikerült érdemben csökkenteni a roma és a nem roma tanulók közötti szakadékot a továbbtanulás szempontjából sem. A 2009–2010-es tanévben a nem romák 71,8 százaléka tanult tovább érettségit adó középiskolában, a romák esetében ez az arány csupán 26,8 százalék.
