Mi keltette fel érdeklődését a forgatókönyvben, miben tért el a szokványos hollywoodi történetektől?
– Számomra ez a család szeretetének csodás példázata volt. Nem is emlékszem, hogy valaha olvastam vagy láttam volna ehhez fogható, megrázó történetet. Példa nélkülinek tartom Betty Anne önzetlenségét, hogy ilyen hatalmas szívvel viseltetett egy másik ember iránt, s ez igazi hús-vér hőssé, ideállá teszi őt a szememben. Megtisztelő volt, s hálás vagyok a lehetőségért, hogy részt vehettem története elmesélésében.
– Mennyire jelentett kihívást Betty Anne Waterst eljátszani, különösen úgy, hogy a forgatáson személyesen is jelen volt?
– Mindig nagy felelősség élő embert eljátszani, s borzasztóan éreztem volna magam, ha Betty Anne és családja, miután megnézi a filmet, azt kérdezi tőlem, hogy képzelted ezt? Szörnyű lett volna. A forgatáson nagyon segítőkész volt, amikor kérdésünk volt, szívesen adott tanácsokat. De sosem akarta a dolgokat befolyásolni. Ottléte különösen a börtönjeleneteknél volt hasznos, ezek jelentették a legnagyobb kihívást a forgatás során. Elmagyarázta az éppen aktuális részeknél bennük zajlott érzéseket, hogy a két testvér hogyan segítette egymást, nyújtottak lelki támaszt a másiknak. S mindezt hihetetlenül objektíven tette, dacára az emberpróbáló és érzelmi jeleneteknek.
– Színészileg milyen különleges felkészülést igényelt a szerep?
– Kevesebb mint két óra alatt kellett tizennyolc-tizenkilenc évnyi időt feldolgozni, ami a színészeknek mindig nagy kihívás. Tizennyolctól harminckilenc éves korig játszottam el Betty Anne karakterét, s igyekeztem megmutatni, hogyan változik érzelmileg a jelleme. A legfontosabb feladatunk az volt, hogy hihetővé tegyük a történetet. Éppen emiatt nem akartam azonnal találkozni Betty Anne-nel, mert először a karaktere személyiségét akartam megismerni. Megfigyeléseket folytattam, nem akartam imitálni valakit, csak fizikailag felvenni a szerepet, hanem próbáltam megérteni, hogy mi mozgatta, mi játszódott le benne a történtekkor. Nyolc hétig csak azokat az audiofelvételeket hallgattam, amelyeken Pamela Gray forgatókönyvíró és Tony Godwyn beszélgettek Betty Anne-nel. Mindennap lejátszottam a hanganyagokat, s figyeltem a sorok között meghúzódó érzelmeket, hogy mit mond, mi indította meg, mi dühítette. Csak ezután mentünk el Sam Rockwell-lel Betty Anne-hez és családjához Rhode Islandra. Eltöltöttünk náluk egy hétvégét, s akkor sajátítottam el az akcentusát is. Be kell vallanom, nem megy könnyen egy kiejtés elsajátítása, és számomra a nagyon sajátos massachusettsi akcentus megtanulása különösen sok időt vett igénybe.
– A filmben a férfi tizennyolc évig ül ártatlanul börtönben. Mit gondol az amerikai igazságszolgáltatás működőképességéről?
– Akadnak hézagok, sokan ülnek ártatlanul börtönben, s ez természetesen igazságtalanság. Ebben a rendszerhibában kínál reményt a DNS-teszt, ami esélyt adhat a tévesen elítéltek számára. Az Innocence (Ártatlanság) project eddig 259 bebörtönzött ember ártatlanságát bizonyította be DNS-teszt segítségével. Személy szerint sem hiszek a halálbüntetésben.
– Milyen általános üzenetet fogalmaz meg a Conviction? Van-e a filmnek egyetemes mondanivalója?
– Feltétlenül van. Betty Anne bátyja iránti szeretete és viselkedése, valamint az érte való elkötelezettség emlékeztet minket arra, hogy mi az igazán fontos az életben: a családunk és a szeretteink. Napjainkban, amikor az emberek elvesztik a munkájukat, az otthonukat, szembesülnek azzal, hogy az egyetlen biztos és igazán fontos dolog az életükben a családjuk. Sokan azt mondják Betty Anne-nek, hogy hűha, te az életedet áldoztad az ügyért, mire ő mindig azt válaszolja, hogy nem, ez az életem része, s nem tettem mást, csak amit bárki megtett volna. Eközben az ember szétnéz, és azt látja, hogy nem, nem mindenki tenné meg ugyanezt a családjáért. Megkaptam a lehetőséget és a kihívást, hogy egy olyan embert játsszak el, mint ő, s ezáltal jobb ember lettem, amiért hálával tartozom.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
