Sokan emlékeznek még azokra a filmkockákra, amelyeken az látható, hogy Csombénak, Kongó szakadár tartományának, az ásványkincsekben dúskáló Katanga elnökének katonái édesapja szájába tömték azt a beszédét, amelyet a függetlenség napján mondott el a belga tilalom ellenére. Ez azon a napon történt, amikor megölték. Kik ölték meg?
– A belgák. Ők akkor olyan képeket terjesztettek, mintha a gyilkosságot a kongóiak követték volna el. Hamisan terjedt el egyébként annak is a híre, hogy Csombe katonái etették meg apámmal a fejből elmondott, máig emlékezetes beszédének a leiratát tartalmazó papírt. Mobutu, az akkori kongói hadseregparancsnok katonái tették ezt. Az úgynevezett kongói nemzeti hadsereg katonái. Vagyis még azelőtt került minderre sor, hogy apámat Katangába szállították volna. A politikai és katonai tanácsadók belgák voltak.
– Az sem igaz, ami a lexikonokban is megtalálható, hogy 1961. január 17-én ölték meg?
– Az sem. Ekkor csak átszállították Katangába.
– Ludo de Witte belga történész szerint a kivégzőosztagokat – így, többes számban ír róluk – egy belga kapitány, Julien Gat és egy szintén belga rendőrparancsnok, Frans Verscheure vezényelte. Ő is 17-ét ír, még az órát és percet is pontosan meghatározva. Akkor viszont mikor történt a kivégzés?
– Ezt is hivatalosnak fogadták el. De a valódi dátumot most a periratokban fogjuk benyújtani – szerencsére kellően dokumentálva. Erről most azért nem tudok nyilatkozni, mert az árthatna perbeli érdekünknek.
– Ennyit a történelem jó néhány „hivatalos időpontjáról”. De ha már ennyire benne vagyunk az akkor az egész világot mélyen megrázó politikai gyilkosság körülményeiben, Csombe valóban jelen volt a kivégzésen négy belgával együtt?
– Erről szintén az említett okból nem akarok beszélni. De anynyit hadd mondjak el, hogy a gyilkosok tökéletesen tisztában voltak tettük veszélyével. Annyira, hogy apám négy gyermekét – én a gyilkosság után születtem – is el akarták tenni láb alól. Addigra őket sikerült Egyiptomba menekíteni. Egyik bátyám 1993-ban ment csak vissza Kongóba. Addigra Mobutu, a belgák és az amerikaiak a gyilkosság minden nyomát eltüntették azért, hogy senki ne tudhasson meg semmit róla. De mi most már pontosan tudjuk, hogy ki az a 12 belga, akit törvényesen akarunk felelősségre vonatni itt, Belgiumban.
– Most már kissé gátlásosan kérdezek rá a többi „tényre”: a kivégzés után édesapja holttestét valóban savfürdőbe dobták és csak néhány foga maradt meg?
– Ez sem igaz. Az apámat kivégző belgák őrizték a holttestet három héten át egy hűtőkamrában. Majd úgy döntöttek, hogy feldarabolják, a maradványokat Belgiumba szállították. Azt is tudjuk, hogy a jelen pillanatban hol a koponya. A belga igazságszolgáltatástól követelni fogjuk azt is, hogy apám holttestét adják ki nekünk. Tisztességgel el szeretnénk temetni.
– Mondja, Lumumba úr, apja nagyon naiv ember volt, aki bízott jellemhibás emberekben? Hiszen, amikor 1960 májusában, egy hónappal Kongó függetlenné válása előtt a Kongói Nemzeti Mozgalom, az MNC győzött a parlamenti választásokon és a győztes párt apját választotta miniszterelnöknek, akkor az MNC többségű parlament Joseph Kasavubut választotta államelnöknek, aki már szeptemberben eltávolíttatta édesapját hivatalából. Miért hittek a belgákat és az amerikaiakat segítő Kasavubunak? Jó embernek álcázta magát?
– Apám azt akarta megmutatni, hogy békében együtt kormányoznak a nyugati orientációjú politikusokkal, és így esett a választás Kasavubura. Ennek apám azt az előnyét is látta, hogy Kasavubu törzsi területein is enyhülnének a feszültségek. Azonkívül az elnöknek – akit a parlament választott – igen kis hatalma volt. Akkor ugyanolyan rendszer volt nálunk, mint ma önöknél.
– De édesapja azt a Mobutut is megválasztotta hadseregparancsnoknak, aki Kongó elnökeként az egész világon a korrupció és kegyetlenség szinonimájává vált. Majd apját letartóztatta. Nála sem érzett meg előre semmit az ember jelleméből?
– Apám Mobutuval először Belgiumban találkozott. Újságírónak tanult. Miután rajtakapták, hogy feleségének egy boltból bugyikat lopott, hazaküldték Kongóba. A belga rendőrség előtte viszont megzsarolta, hogy szolgáltasson nekik információkat a nemzeti érzésű, kongói diákokról. Vagyis beszervezték. Apám már agent provocateurként találkozott vele, neki is nemzeti hangoltságú szövegeket mondott. Igen, apám naivan hitt neki. Amikor pedig már a korábban katonaviselt Mobutu visszatért Kongóba, ott látszólag belgaellenes volt és forradalmi beszédeket tartott. Így férkőzött apám bizalmába. Ő pedig arra gondolt, hogy egy tapasztalt, intelligens, forradalmi lelkületű embert nevez ki a hadsereg élére. Igen, egy bugyitolvaj lopta el azután Kongót.
– Apja kommunista volt, mint vádolták vele, vagy nem?
– A nép embere volt. Harcának véghezvitelére tömegpártot akart alapítani. És úgy akart gondolkodni, mint egy fehér ember. Ugyanis neki – mint a többi kongóinak – mindig azt mondták a belgák, hogy ő bozótban élő majom. Függetlenségünk elnyerésekor az egész országban 13 kongóinak volt csak egyetemi diplomája, és a többségük teológiát végzett. Apám szorgalmasan tanult és a fehérek könyveit olvasta. Megtanult késsel-villával enni, vagyis egy idő után úgy érezte, kimászott a bozótból és már csak félig majom. Később viszont már dacos „fehérré” fejlődött, aki nem akart a belgáknak dolgozni. És nem akart az egész vékony kongói komprádor burzsoáziához hasonlítani. Így alapított egy mozgalmat és egy tömegpártot. A belgák pedig attól rettegtek, hogy apám e párt élén megakadályozza az ország mérhetetlen ásványkincseinek elvitelét, és rásütötték a „kommunista” bélyeget. Amikor pedig Katanga a belgák támogatásával kikiáltotta függetlenségét, és az ENSZ csapatok a Lumumba-kormány kérése ellenére nem avatkoztak be a szakadárok elleni harcba, apám a szovjetektől kért nem katonai segítséget.
– Hazája függetlensége elnyerésének ötvenedik évfordulóján testvéreivel tizenkét belga ellen háborús bűnökért kíván eljárást indítani Belgiumban. Mikor indítják meg az ügyet?
– Egy német, egy belga és egy amerikai ügyvéd segítségével készülnek az iratok. Véleményük szerint néhány héten belül készen állunk a periratok benyújtására. A dokumentáció összeállításában történészek, szociológusok, más jogászok, szervezetek is segítettek. A gyilkosság ügyében 2001-ben a belga parlamenti bizottság által elkészített jelentés részrehajló volt abban, hogy felmentette a belgákat a tényleges bűnök elkövetése alól.
– Belgiumban egy gyilkosság esetén az elévülési határidő tíz év. Nem gondolja, hogy emiatt fogják elutasítani?
– Patrice Lumumba kivégzése háborús bűn. A szakadár Katangát vezető Csombe felfegyverzésével Belgium háborút viselt a már szuverén Kongó ellen. Belga állampolgárok, belga törvények megsértésével követtek el bűnöket külföldön.
– A Kongói Demokratikus Köztársaság miért nem kér kárpótlást Belgiumtól azért a tízmillió kongóiért, akiket a XIX–XX. század fordulóján megöltek?
– Azért, mert mind a mai napig a kongói kormányt belgák „gyártották”. De biztosítom önt, mihelyt kongói kormányunk lesz, kártérítést követelünk.
– Igaz az, hogy ön, akinek a neve mágikusan hat ma is Kongóban, és nagy a támogatottsága, jövőre indul az elnökválasztási harcban?
– Igaz.
– Amikor 2008 telén egy belga vendéglőben néhányunknak azt mondta Morgan Tswangirai, hogy jövőre Zimbabwe miniszterelnöke lehet, kissé kétkedve fogadtuk szavait, tekintettel a diktátor Mugabéra. Tswangirai 2009 februárjától Zimbabwe miniszterelnöke. Ha ön elnök lesz, Magyarország számíthat jó kapcsolatokra természeti kincsekben dúskáló országával?
– Egyik testvérem és egyik unokatestvérem folyékonyan beszél magyarul. Önöknél kaptak diplomát. A magyar népnek soha nem fogom elfelejteni ezt a baráti gesztusát. Lapját pedig arra kérem, adjanak számot küzdelmünk fontosabb állomásairól.
origo.hu
Vonat és személyautó ütközött Nyírbátorban
