Öt év múlva, azaz 2015 után már egyetlen harcoló brit egység sem tartózkodik majd Afganisztánban – mondta tegnap David Cameron brit kormányfő a Konzervatív Párt birminghami konferenciájának végén tartott beszédében.
A miniszterelnök elismeréssel adózott – a II. világháború vége óta első koalíciós partnere – a liberális demokraták vezetőjének, Nick Cleggnek, aki a miniszterelnök-helyettesi posztot kapta a Cameron-kormányban. A tory kormányfő egy pillanatig sem titkolta csalódottságát, amiért a májusi választások után nem kaptak elég szavazatot, így a fontos kérdésekben kompromisszumra kényszerülnek. Ugyanakkor leszögezte, ellenzi a liberális demokraták által követelt választási reformot, és kijelentette, ha ebben az ügyben népszavazást tartanak, pártja a reform ellen kampányol. Nem meglepő, beszédében többször elítélte a Munkáspártot, és a választáson, illetve saját pártján belül is leszerepelt elődjét, Gordon Brownt okolta az ország elkeserítő gazdasági helyzetéért: napi 127 millió font kamatfizetés, kongó államkassza, s nem utolsósorban a munkáspárti kormány terve, hogy csak később és csak apró részletekben fizeti vissza a folyamatosan gyarapodó adósságot.
Cameron ezzel ismét alaposan megindokolta, miért kénytelen a kormány drákói takarékossági intézkedéseket hozni. Újra kifejtette, a hónap végén bejelentendő gazdasági csomag fájdalmas lesz, de ötéves távlatban javulhatnak a az emberek kilátásai. Az eddig bejelentett egyetlen takarékossági intézkedésről, a gyermek után járó támogatás kíméletlen csökkentéséről nem tett említést. A remekül előadott, lelkesítő beszéd ellen az lehet a legfőbb – ha nem az egyetlen – kifogás, hogy semmi újat nem tartalmazott. A jelen hangulatban Nagy-Britannia problémája a gazdaság. Amit pedig erről Cameron mondott, azt a II. világháború elején már egy másik tory miniszterelnök, Winston Churchill így foglalta össze: „Semmi mást nem ígérhetek, csak vért, verejtéket és szenvedést a győzelemig.”

Lebukás! Illegális listát készítettek Magyar Péterék a Tisza Párthoz jelentkezőkről