Néhány napja választotta meg elnökévé önt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Elődje, Kerpen Gábor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik legfontosabb háttérintézményének, az Oktatási Hivatalnak lett az elnöke. Sokan ebből azt szűrik le, hogy az önök szakszervezete a kormányzattal túlzottan lojális szervezet.
– A PDSZ egy pártoktól független szakszervezet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Kerpen Gábor lemondott tisztségéről, mielőtt a kormánytól függő szervezet vezetését elvállalta volna. Természetesen mindenkinek van politikai irányultsága, de ez a szakszervezeti munkánkban nem lehet tetten érhető.
– Az utóbbi időben a pedagógusbérek tematizálták az oktatáspolitikai közbeszédet. A legutóbbi hírek szerint igen kicsi az esély arra, hogy januárban sor kerüljön az áhított béremelésre.
– Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy az ígért béremelés már a kormányzati ciklus kezdetén csússzon. A választások előtt a jelenlegi kormánypártok egyik fő üzenete volt a pedagógusok munkájának nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A választások után az államtitkár egy idei gesztusértékű, majd egy azt követő nagyobb béremelésről beszélt, amely akár már jövőre bekövetkezhet. Most ott tartunk, hogy még csak keresik a jövő évi költségvetésben egy néhány százalékos, kismértékű emelés fedezetét, vagyis még annak jövő évi teljesítésére sincs garancia.
– Ismerik a kormány terveit?
– Úgy tudjuk, kétlépcsős emelést hajtanának végre 2014-ig. Az első körben egységes 25 százalékos növelésre kerülne sor, a második lépcsőben pedig differenciált béremelést terveznek. Az, hogy ebből ki milyen mértékben részesül, az egyéni teljesítménytől függne. Mi azt szeretnénk, ha a differenciált emelés átlagos mértéke is legalább 25 százalékos lenne.
– Önök milyen mértékű emelést tartanának szükségesnek?
– Ma egy magyar pedagógus átlagkeresete 160-180 ezer forint, miközben az értelmiségi átlagbér 300-330 ezer forint. Azt szeretnénk, ha a hazai pedagógusok bére még ebben a ciklusban elérné ezt az összeget, mert nem tartható, hogy egy tanárnak feleannyiból kelljen megélnie, mint diplomás társainak.
– Egyeztetett önökkel az esetleges béremelésről a kormány?
– Nem. Természetesen szorgalmazzuk a mielőbbi érdekegyeztetést, de a konkrét tárgyalások megkezdéséhez látni kell a jövő évi költségvetés sarokszámait.
– Az új kormány hivatalba lépése után a nyári szünet alatt több ponton is megváltoztatta a közoktatási törvényt, például visszaadta a pedagógusoknak az alsó tagozatban az osztályismétlés és az osztályozás lehetőségét.
– Az osztályismétlés elrendelésének szülői vétóhoz kötése olyan rendelkezés volt a baloldali kormány részéről, ami sértette a pedagógusok önérzetét, hiszen egy laikustól kellett engedélyt kérniük egy általuk szakmai indokok alapján meghozott döntéshez. Az osztályismétlés lehetőségének visszaállítása gesztusértékű lépés volt a kormányzat részéről, amely elnyerte a pedagógusok nagy többségének tetszését. Ez igaz az osztályozás lehetőségének visszaállítására. Jó dolognak tartom, hogy lehetőségként továbbra is megmaradt a szöveges értékelés, így a tanárok maguk dönthetnek arról, hogy melyik módszert kívánják alkalmazni.
– Pusztán gesztusértékű intézkedésekről vagy szakmailag is fontos döntésekről van szó? Több szakember szerint az osztályismétlés szülői engedélyhez kötése miatt sok gyerek úgy jutott el a felső tagozatig, hogy írni és olvasni sem tudott rendesen.
– A gyerekek nagyon különböző kompetenciákkal kerülnek be az iskolába, és lehetnek olyan esetek, amikor a kisdiák képességei még nincsenek olyan szinten, amikor jót tenne neki a felsőbb osztályba lépés. Fontos lenne ugyanakkor, hogy végre olyan szabályozást alkossanak a döntéshozók, amelynek az alapelveiben a pártok egyetértenek. A folyamatos változtatások megzavarták a közoktatást. Középtávú, legalább tizenöt éves állandóságra lenne szükség.
– Új közoktatási törvényt készít az oktatásirányítás, de egyelőre esély sem látszik arra, hogy konszenzus szülessen a fontos kérdésekben a jobboldali és a baloldali pártok között.
– A politikusoknak végre be kellene látniuk, hogy rendkívüli károkat okoznak a gyerekeknek azzal, ha úgy változnak az oktatáspolitikai irányok az iskolákban, mint a széljárás. A kormánypártoknak törekedniük kell arra, hogy olyan szándékokat fogalmazzanak meg, amelyeknek legalább az alaptételeivel egyetértenek az ellenzéki pártok is.
– Említette, hogy a gyerekek képességei között óriási a különbség az iskolába kerüléskor. A ma preferált integrált oktatás lényege a különböző képességű gyerekek együtt nevelése. A tanárok egy része szerint azonban bizonyos tanulók hátránya akkora, amit lehetetlen ledolgozni egy átlagos osztályban, azonos tanterv mellett.
– Az integráció hasznosságáról a pedagógustársadalmon és a szakszervezeten belül is vérre menő viták zajlanak. Én személy szerint integrációpárti vagyok, mert meggyőződésem, hogy a gyerek a gyerektől tanul a legtöbbet. Az a folyamat azonban, ami eddig hazánkban integrált oktatás címén folyt, nem tartható tovább. Az elmúlt nyolc évben egyfajta rideg integráció folyt, amelynek révén kötelezővé tették a leszakadt gyerekek többiekkel történő együtt nevelését, ám ehhez nem biztosították a feltételeket. A megfelelő infrastruktúra nélkül az integrálás kudarcba fulladt, és az alapvetően jó elgondolás az elhibázott bevezetés miatt komoly ellenérzéseket váltott ki tanárokból és szülőkből egyaránt.
– Mi kell a sikeres integrációhoz?
– Nagyon fontos a tanárok integrációs módszertani képzése. A jelenleginél sokkal több, a pedagógusok munkáját segítő személyt kell alkalmazniuk az iskoláknak, hogy a tanárok valóban a tanításra tudjanak koncentrálni, és ne állandóan a kötelező adminisztrációval legyenek elfoglalva. Kisebb létszámú osztályokat kell létrehozni, hiszen a harminc fő feletti osztályokban nincs kapacitás a gyerekek speciális fejlesztésére. Így nagyobb lehetőség nyílna arra is, hogy a pedagógusok kis csoportokban, differenciáltan fejlesszék a különböző képességű gyerekeket.
– A burjánzó iskolai erőszakért a szocialista kormányzat a pedagógusokat tette felelőssé. Az új kormány büntetőjogi eszközökkel, súlyosabb büntetés bevezetésével akarja megfékezni a brutalitást.
– A szemléletváltás üdvözlendő. A büntetés szigorítása elrettentő hatású, és erre szükség is van, de a megfelelő hatékonysághoz legalább ekkora hangsúlyt kellene helyezni a megelőzésre is.
– Milyen prevenciós lépésekre lenne szükség?
– Az iskolai hálózat kiterjesztésére és több, a tanárok munkáját segítő pedagógiai asszisztens alkalmazására.
– Tiltakoztak a 98 százalékos különadó bevezetése ellen, amit a kétmillió forintot meghaladó összegű végkielégítésekre kell fizetni.
– A javaslat sajnos nem csak azokat találja el, akiket céloz. Egy ötvenes éveiben járó tanárnak a közalkalmazotti bértábla szerint körülbelül 2,7 millió forint végkielégítés jár végzettsége, besorolása függvényében, ám a különadó miatt a kétmillió forint feletti részből mindössze hét-nyolc ezer forintot kaphat meg. Ez rendkívül méltánytalan.
– Mi lenne a megoldás?
– A plafon felemelése legalább 3,5 millió forintra. Ezt fogjuk kérni az őszi ülésszakban a képviselőktől.
– Ismerik már a részleteit a kidolgozás alatt álló pedagógus-életpályamodellnek?
– Kíváncsian várjuk az előterjesztést. Reméljük, hogy a program nem merül ki címek osztogatásában.
– Milyen jellegű jutalmazást várnak?
– A középkorú tanárok jó része fásult. A korai kiégés megakadályozását az segítené, ha az ember időközönként kivonná magát az iskolából, és mással foglalkozna. Az életpályamodellnek lehetővé kellene tennie, hogy a tanárok meghatározott időnként egy esztendőt alkotói szabadságon tölthessenek. Ez idő alatt persze nem a lábukat lógatnák, írhatnának tankönyvet, vagy kidolgozhatnának egy új pedagógiai programot. A nyugdíj előtt álló pedagógusok ügyében is lépni kell: egy hatvanéves tanítónőnek már nem ugyanazt jelenti naponta harmincszor leguggolni egy elsős mellé, mint egy harmincévesnek. Tisztességes visszavonulást kell biztosítani nekik.
– Hogyan?
– Lehetővé kell tenni, hogy csökkentett munkaidőben dolgozhassanak.
– Kevesebb munka alacsonyabb bérért?
– Tisztességes visszavonulásról beszéltem, ez pedig nem járhat bércsökkentéssel.
– Mi a legfőbb célja szakszervezeti vezetőként?
– Elérni, hogy biztonságban legyenek a pedagógusok szakmailag, fizikailag és egzisztenciálisan egyaránt. Ne csak azért számítson egy tanár értelmiséginek, mert van egy vagy több diplomája, hanem azért is, mert olyan életet tud élni, ami egy értelmiségihez illő.
origo.hu
Tragédia Gödöllőnél: családapával végzett, majd elsétált a cserbenhagyó autós
