Ilyesmiről ne is beszéljünk – tér ki felütésünk elől Mészáros Anett, miközben az egyik üzletközpont kávézójában kortyol a kapucsínójából. – Sokaktól hallom, hogy fél lábbal már kint vagyok az olimpián, én azonban még ezt sem merném leszögezni. Nem arról van szó, hogy negatív lennék, és tény, a vb-ezüstömmel rengeteg pontot szereztem, de hosszú még a kvalifikációs sorozat. S Londonról hogyan mondhatnék bármit, amikor még azt sem tudom, hogy mit hoz a jövő hét? Különben is, még élénken él bennem Peking, ahova mi, cselgáncsozók úgy utaztunk ki, hogy előtte a riói vb-n négyen is bronzérmesek lettünk. Aztán az olimpián csak hetedik helyeket szereztünk, és már ott megkaptuk a magunkét. Akkoriban jött be az iwiw, esténként a szobában ültünk a számítógép előtt, vártuk az üzeneteket, és itthonról ismeretlenek nap mint nap olyasmiket vágtak a fejünkhöz, hogy borzalmasak vagyunk, kár volt kiutaznunk. Ez nagyon megviselt mindannyiunkat – vallja be a sportág második magyar Európa-bajnoknője. (Első Eb-aranyunkat Nagy Zsuzsa még 1991-ben szerezte, a harmadikra viszont csak egy napot kellett várnunk Bécsben, mert Mészáros után Joó Abigél is első lett – a szerk.) Ám nem csak a fájó emlék miatt fészkelődik a székén és igazgatja a lábát.
„Nem igazán tesz jót az üldögélés, az orvosok azt mondják, hogy a vb-n kilenc centi hosszan részlegesen beszakadt a combizmom. Még reggel, a bemelegítésnél történt, amikor egy belső combdobást próbáltam, és egyszer csak iszonyatos roppanást éreztem. Össze is estem, ám valahogy talpra álltam, és végigversenyeztem a napot. Négy mérkőzést megnyertem, a döntőben azonban még jobban rásérültem, és a francia lány ellen fel kellett adnom egy leszorításnál. Bánt, hogy nem tudtam nyerni, ráadásul az ellenfelem szemében láttam, tart tőlem; ám amíg tavaly egy úgymond bosszantós ezüstöt szereztem, mert akkor egy jószerivel ismeretlen kolumbiai lánytól kaptam ki, ezúttal egy klasszis győzött le, és ezt könnyebb elfogadni. Most hat hét rámegy a rehabilitációmra, s talán egy versenyen még elindulhatok idén, Japánba viszont nem szeretnék visszamenni. Mert ilyen utazásos tortúrában még nem volt részem, mint most.”
Megtudjuk, hogy a versenye előtti napon este kilenc órakor esett be a szállodájába, a tervezett délelőtti érkezés helyett. Budapestről a gép késése miatt nem érte volna el a párizsi csatlakozást, ezért Amszterdamba kellett elrepülnie, s közben még izgulhatott, hogy ott lesz-e helye a KLM tokiói járatán. „Amikor Ferihegyen a kezembe nyomtak négyezer forint értékű étkezési utalványt, és semmi konkrétumot nem mondtak, bizony megfordult a fejemben, hogy a géppel együtt a világbajnokságról is lemaradok…”
A megpróbáltatásokat az sem feledtette, hogy az eredményhirdetés után a magyar csapat egy meghívásnak eleget téve abban az étteremben vacsorázhatott, ahol a Kill Bill nagyjelenetét forgatták. „Szerintem a világ legjobb bélszínjét kóstolhattam meg, de abban az állapotomban inkább arra vágytam volna, hogy egy hamburgerrel beájuljak az ágyamba. Mert a lépcsőn sem tudtam felmenni a saját erőmből.”
S ez tényleg a sors fintora volt, hiszen Mészáros Anett súlycsoportja talán legerősebb dzsúdósa a világon. A válogatott mellett dolgozó dr. Katics László által meghonosított erőnléti programot Toncs Péter a legapróbb részletekig tökéletesen a versenyzőjére hangolta. „Peti emellett elérte, hogy a szőnyegen kívül is mozogjak, ami nagy szó, mert ha nem muszáj, én bizony nem futok sehova. Labdával kész szerencsétlenség vagyok, a gömbérzékem nulla, viszont a tollaslabdázást nagyon megkedveltem. S ez fokozza a robbanékonyságot is” – nyerünk betekintést a modern edzéselméletbe, továbbá értesülhetünk afféle kulisszatitokról, hogy edző és tanítvány között csupán egy súrlódási pont van. Nevezetesen a mester Rafael Nadal, míg a tanítvány Roger Federer nagy szurkolója. „Nem is lehet kérdéses, hogy teniszben a svájci a király. Nadal nekem nem az esetem semmilyen tekintetben sem, Pekingben láttam közelről. A kosaras Kobe Bryant, na ő tényleg nagy szám!” – halljuk ki a cselgáncsozóból a nőt is, aki amúgy 2005-ben a sportnapilap szavazásán a magyar sportolónők között megnyerte a „Bájosok Ligáját”.
„A hollandok világbajnokával, Boschcal mindig hatalmasat verekszünk, és ezt akár szó szerint is lehet érteni. Most a vb-n az elődöntőben olyan karmolásnyomok lettek rajtam, hogy utána megkérdezték, előző nap macskával aludtam-e. Amikor a szőnyegen küzdök, fentebb tolom az agresszivitásomat, de a nőiesség sem előtte, sem utána nem szenved csorbát a cselgáncsban. Mint ahogy csinos, jó alakú ökölvívólányok is szép számmal akadnak” – szögezi le a frizurája színét korábban sokszor változtató, de a sötétbarnánál megállapodni látszó Mészáros Anett.
„Kiskoromban én voltam az óvoda réme, iskolásként azonban beírattak a margitszigeti dzsúdósokhoz; biztos, ami biztos alapon a reggeli edzésekre is, és ott leszívták a fölös energiámat. Utána a padban már szépen elbóbiskoltam – emlékszik vissza a kezdetekre. – Amúgy tízéves lehettem, amikor az olimpiai bajnok Hunyady Emese a városligeti műjégpályán kiszúrta, hogy jó koris lennék, anyukám azonban azt mondta neki, köszönjük szépen, de vastag combokat nem kérünk. Ám milyen a sors, Emesével a későbbiekben jó barátnők lettünk, tavasszal ott szurkolt nekem a bécsi Európa-bajnokságon. A versenyem előtti napon pedig megmutatta Badent, ahol lakik, és elvitt a híres helyi szökőkúthoz, a szerencsét hozó gömbhöz is.”
Érdemes lenne utánanézni, Londonban létezik-e ilyesmi.
origo.hu
Bayer Zsolt: Erről van szó!
