Kényszerű szabálytalanságok

Bár több komoly jogsértést is tapaszalt a gyermekek óvodai felvétele ügyében az Oktatási Hivatal, méltányosságból mégsem büntetett meg egyetlen intézményt sem, mivel a túl kicsi, illetve a sajátos lakókörnyezetben lévő óvodák nem tehettek a szabálytalanságokról.

Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kötelező óvodai felvételének megtagadása, a maximális csoport-, illetve intézményi létszám jelentős túllépése, és a halmozottan hátrányos helyzetű óvodások jogellenes elkülönítése – ezek azok a legfontosabb jogsértések, amelyeket az Oktatási Hivatal (OH) talált az óvodák hatósági ellenőrzése során. Az OH tíz önálló intézményt – a tagintézményekkel együtt összesen húsz feladatellátási helyet – vizsgált abból a szempontból, hogy az óvodákban érvényesül-e az egyenlő bánásmód követelménye az óvodai felvételeknél és a gyermekek csoportba sorolásakor.
Az ellenőrzés több működési területet érintő jogellenes intézményi gyakorlatot is feltárt. Két intézmény több gyereket vett fel, mint amennyi megengedett férőhelye volt, négy intézményvezető pedig a maximális csoportlétszámot lépte túl fenntartói engedély nélkül.
Egy óvoda férőhely hiányában elutasított kilenc halmozottan hátrányos helyzetű négyéves gyereket, pedig a jogszabály szerint őket köteles lett volna felvenni, és ezzel elvileg megvalósította a hátrányos megkülönböztetést. Az OH ugyanakkor leszögezi: az óvodavezető nem tehetett mást, mert az óvodába jelentkező összes gyerek halmozottan hátrányos helyzetű státussal rendelkezett, és a csupán egy csoporttal, ideiglenes épületben működő óvodában nem lehet több gyermeket elhelyezni. Az óvodában egyébként akkora a férőhelyhiány, hogy a szintén óvodáskorú hároméves gyerekek már nem is jelentkeztek, mert a szülők tudták, hogy teljesen esélytelenek a bekerülésre.
A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek jogellenes elkülönítésére három város több intézményegységből álló óvodáiban bukkant az Oktatási Hivatal. Volt olyan város, ahol az egyik tagóvoda „Micimackó” csoportjában 43 százalék volt a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, míg az ugyanezen a településen lévő „Süni” csoportban mindössze 4 százalékos. Egy másik város egyik tagóvodájának nagycsoportjába járó gyerekek 14 százaléka volt halmozottan hátrányos helyzetű, míg a másik intézmény nagycsoportosainak 92 százaléka. Az Oktatási Hivatal ugyanakkor megállapította, hogy a három városban nem szándékosan különítették el a hátrányokkal küzdő gyerekeket, hanem spontán folyamat játszódott le. Azok a tagóvodák, amelyekben aránytalanul sok az ilyen gyerekek száma, az OH szerint „olyan sajátos társadalmi környezetben helyezkednek el, amely ezt a helyzetet generálja”. Hiába teszik lehetővé, hogy az érintett szülők más óvodába is beírathassák a gyerekeiket. Az óvodavezetők a hatóságnak megerősítették, hogy a szülők csakis a lakóhelyükhöz legközelebb eső óvodába járatják őket.
Az OH megállapította, hogy a vizsgált óvodák törekednek az egyenlő bánásmód követelményének érvényt szerezni, ám ebben nehézséget jelent az egyes feladat-ellátási helyek sajátos helyzete. A hatósági ellenőrzést követő intézkedésekről az Oktatási Hivatal elnöke (még Bakonyi László) döntött. Az elnök a szakvéleményen túl figyelembe vette az érintett települések, illetve óvodák sajátos helyzetét és a méltányosság elvét. Három óvoda esetében intézkedés nélkül zárta le a vizsgálatot, hat esetben pedig figyelmeztette az intézményeket a szabálytalanság megszüntetésére. Egy esetben hatósági eljárást kezdeményezett, de végül az a vizsgálat is figyelemfelhívással zárult, így a jogsértések ellenére egyetlenegy óvodát sem bírságoltak meg.