Patologikus tünetek

Jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon ma az áll be patológusnak, aki szenvedélyes elkötelezettséget érez ezen szakterület iránt. Az emberi test szöveteinek és citológiai mintáinak vizsgálata (a halottak boncolása mellett ez a patológia fő feladata) alapvetően fontos például a rákdiagnosztikában; az első szövettani kórisme dönti el a beteg sorsát. Vagyis el lehet képzelni a patológusokkal szembeni elvárás mértékét, a tévedhetetlenség iránti igényt. A megbízható leletezésig hosszú szakmai gyakorlat szükséges, nagyjából negyvenévesen mondhatja magát felkészültnek egy patológus. Ez a rögvalóságban annyit jelent, hogy addig szolid fizetésből kell megélnie, bankbetétről szó sem lehet…
Az sem elhanyagolható, hogy egy valamire való patológus számára elkerülhetetlen az egész életen át tartó tanulás, a nemzetközi szakirodalom követése, a továbbképzés, a hazai gyakorlat szerint persze saját költségből, szabadidőben. Mindebből következik, hogy végzett szakembereink tömegesen mennek külföldre, hiszen ott jól megfizetik őket, ráadásul a munkakörülményeik ideálisabbak. Így az itthon maradóknak még inkább számolniuk kell a túlterheltséggel, emiatt megnő a téves klinikai döntések száma. A nem megfelelő kezelés nemzetgazdasági szinten is mérhető költségekkel jár, mert gyakran túlkezelik a szerencsétlen pácienst. A betegeknek tehát nemcsak az életminőségük, hanem a puszta életük is veszélyben van. Javallat: magát a patológiát is boncolni kellene.