Pontatlan változatában a hír nemes gesztust sejtet: Szegedi Márton, a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje levette a lámpavasról Káli Sándor szocialista politikust, jelenlegi városvezetőt. Ez azonban így nem precíz, Szegedi csupán az MSZP-s polgármester választási portréját vette le a villanypóznáról, mondván, a szocialisták felülragasztották a Jobbik hirdetését. (Szó se róla, a televízióban is jól látszott a lehámozott Káli-reklám alatti eredeti plakát.) A médiumokban is megjelent esemény egyébként egy előre bejelentett Jobbik-sajtótájékoztatón történt, amelynek végén a rendőrök rongálás miatt szabálysértésért őrizetbe vették Szegedi Mártont.
Bár egy kampányidőszakokban szokásos történettel állunk szemben, a jelenséggel kapcsolatban érdemes egy-két kérdést feltenni. Miért nem lehet az adott plakátot egy eredendően csupasz felületre ragasztani? Miért kell eltüntetni a korábban kitett hirdetést – talán mert az túl találó, túl ütős? Tényleg a legfelülre kihelyezett politikus mondandója a legidőszerűbb? Gyakorlatiasabb kérdés: nem fél az illető felülragasztó, hogy kirúgják alóla a létrát? És ha már a plakátoknál tartunk, vajon megérik-e a rájuk fordított horribilis költségeket? Gondolok itt most elsősorban a szinte kizárólag negatív kampányt folytató szocialisták szlogenjeire. Csak úgy fröcsög belőlük a kormányon lévő Fidesz–KDNP iránti gyűlölet, a kisajátított hatalom elvesztéséből fakadó beteges düh, az ellendrukkerek szánalmas kudarcszomja. (A nagy fröcskölődés közben meg észre sem veszik, hogy önmagukat ássák még mélyebbre, demagógiájuk, programtalanságuk tavaszi nagy bukásukat igazolja.) Kár a plakátok nyomdaköltségeiért. Amúgy meg bárki kampányhirdetéseire ragasztanak is rá Káli Sándorék, az övékét mossa le először az őszi eső. Meg a vasárnapi voksolás.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
