Mint oly sokan, mi is Körösfeketetó felé vettük az irányt október második hétvégéjén, hogy ki ne maradjunk az évszázadok óta tízezreket vonzó híres erdélyi vásár forgatagából (erről múlt szombati Magazinunkban részletesen beszámoltunk). A feketetói hétvégéken Kalotaszentkirályon szoktunk megszállni, de igyekezni kell még nyáron lefoglalni a helyet, különben nem találunk szobát.
Jól felpakoltunk a vásárban: vettünk mázas és mázatlan cserépfazekat, jó töltött káposztát lehet benne főzni, a már meglévők mellé újabb vászon asztalterítőket szereztünk be, s persze néhány hímzés, falvédő is került a szatyorba. Már vége volt a szüreti felvonulásnak, mire megérkeztünk Kalotaszentkirályra, csak az út szélén hazaigyekvő feldíszített szekerek, ünnepi viseletbe öltözött fiúk jelezték, hogy éppen csak lekéstük a díszes menetet. Házigazdánk, Ilus néni már izgatottan várt minket, az asztalon kikészítve a pálinka, a csörögefánk, biztat, hogy pihenjünk, együnk, igyunk, bizonyára elfáradtunk. A fagerendás mennyezetű kisházban terített nekünk, a sparhertbe már befűtött, reggelente hideg van – mondja Ilus néni. Aztán férjével, Gyuri bácsival hozza a tálakat, levest, pörköltet, krumplit, hurkát. Figyelmeztetnek, hogy ne feledkezzünk meg a süteményről, a sörről, még a lócára is tett néhány teli tányért, üveget.
Sötét este van, mire elindulunk a „kultúrba”. Az utcán alig jár valaki, a kutyák lelkiismeretesen vakkantanak, amikor elmegyünk egy-egy ház előtt. Csak a kocsmánál ácsorognak néhányan, belülről zene hallatszik, amikor kinyílik az ajtó. Körben a fal mentén, padon ücsörögnek a vendégek – már aki nem táncol éppen. Közöttük sok a turista, főleg magyarok, de akad kínai is.
Két esztendővel ezelőtt még Cseh Tamás is itt volt, a cserépkályha melletti lócán ülve szívta magába a kalotaszegi muzsikát. A színpadon széki dallamokat húz a zenekar, egymásba fogódzkodó fiatalok körben ropják a táncot, mások párban lépkednek a friss ritmusára. Elöl, egy szabadon hagyott nagyobb helyen tizenéves fiú ropja a legényest, egyenes derékkal, emelt fővel. Aztán egy középkorú férfi lép középre, mozdulataiban megannyi méltóság, évtizedek rutinja. Táncát tapssal jutalmazza a közönség, de már kinn van egy gyermek, aki nem akar lemaradni a nagyok mögött. Fürgén ugrik, perdül, büszkén dobbant, emeli karját a magasba. Aki legény, az eljárja a maga táncát ilyenkor, legyen ötéves vagy nyolcvan. Ez így van rendjén. Ahogy a bálban is nagy átéléssel táncolnak a fiatalok és az idősek a jól ismert dallamokra. Alig van tízesztendős az egyik fiúcska, de olyan magabiztossággal vezeti a nála fél fejjel magasabb párját, mintha egész nap csak tánclépéseket gyakorolna. Engem is elragadnak a dallamok, s míg fordulok, visszatérnek a régi táncházas lépések, forgás, pihenő, forgás, pihenő…
Maradnánk akár hajnalig, de holnap még szeretnénk elmenni Kolozsvárra, így hazaindulunk. Reggel kolompszóra, a csorda hangjaira ébredünk. A gulyás hangos szóval tereli az el-elbóklászó teheneket, a lustán lépkedő bivalyokat. Csínos, Virág, ne te! – csattint az ostorával, de ez inkább csak az utcán dolgozó férfiaknak szól, lássák, milyen szorgosan terelgeti a jószágot. Hiszen Csínos, Szegfű és, Juci pontosan tudja, merre van a legelő, merre visz az út.
n
Mankó. Kalotaszentkirály 440 kilométerre van Budapesttől. Hivatalos fizetőeszköz a lej, de sok helyen forinttal is lehet fizetni (1 lej kb. 70 forint). Szállás egy éjszakára félpanzióval 4000-5000 forintért bérelhető. Érdemes felkeresni a 40. szám alatt (Póka-porta) a néprajzi gyűjteményt. Szállásfoglalás: 0040/264-257-663, poka_ [email protected].
origo.hu
A nemzet lánya a történész szemével
