Álmából felkeltve is

Nyolc év, Csollány Szilveszter debreceni megkoronázása után újra világbajnoka van a magyar tornasportnak, lólengésben pedig huszonhárom esztendő elteltével ünnepelhetünk újra vb-aranyat. S milyen kicsi a világ: szombaton Berki Krisztián ugyanúgy Rotterdamban győzött, mint Borkai Zsolt 1987-ben. Az UTE négyszeres Európa-bajnoka két vb-ezüst után ért fel a csúcsra.

Kiemelkedik a mezőnyből. A lólengésben kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros vb- és Eb-győztes Magyar Zoltán itthonról kísérte figyelemmel a rotterdami történéseket: „Mivel a szerenkénti döntőket egyetlen Magyarországon fogható csatornán sem lehetett látni élőben, állandó telefonkapcsolatban voltam a főtitkárunkkal, Altorjai Sanyival, és ő közvetítette Krisztián gyakorlatát. Azóta felvételről már megnéztem, és mondhatom, remek produkcióval rukkolt ki. Azt persze már a döntő előtt, a selejtező eredményei alapján mindenki tudta, hogy kiemelkedik a mezőnyből, és a magam részéről száz százalékra vettem, hogy megnyeri az aranyérmet. Krisztián egyértelműen beérett, lólengésben most ő a világ legjobbja. S talán nem árulok el titkot azzal, hogy jövőre még erősebb lesz a gyakorlata. Az edzőjével, Kovács Istvánnal olyan új elemet építenek be, ami a meglepetés erejével hat majd – árulta el a Magyar Tornaszövetség alelnöke, aki pozíciójából adódóan is értékelt: – Nagyon kellett ez az óriási siker itthon a sportágnak, mindenképpen profitálhatunk belőle. Tudom, lesznek, akik azt mondják majd, a magyar tornát egyetlen versenyző jelenti, de tisztában kell lenni azzal, hogy a kínaiakat leszámítva minden nemzetnek legfeljebb egy-két klasszisa van. A konkurencia mégis hatalmas, hiszen a vb-n hatszázan indultak, és a zsúfolt lelátók is mutatják a torna népszerűségért. Nekünk a magunk szerény anyagi lehetőségei között bizony nehéz lépést tartani a világgal, de azért férfi- és női együttesünk is bejutott a legjobb huszonnégybe – csapatban lólengésben a második legjobbak lettünk, ami óriási bravúr –, és így teljes létszámmal vehetünk részt a jövő évi olimpiai kvalifikációs vb-n. Jó kimondani, hogy oda Berki Krisztián világbajnokként megy majd.”

Amikor Csollány Szilveszter 2002-ben Debrecenben gyűrűn világbajnok lett, mindössze tizenkét ezred ponton múlt, hogy egy jószerével ismeretlen, 17 éves, nyurga fiatalember bejusson a lólengés döntőjébe. Berki Krisztián a szer elődöntőjében – mert akkor volt ilyen – kilencedik lett, és a finálé első számú tartalékja. Ám csakhamar főszerepet osztottak rá. Két év múlva a ljubljanai Európa-bajnokság eredményhirdetésénél már a dobogó harmadik fokára szólították, 2005-ben pedig a Főnix Csarnokba visszatérve már az ő nyakába került az Eb-arany. 2007-ben (Amszterdam), 2008-ban (Lausanne) és 2009-ben (Milánó) úgyszintén. A 2008-as stuttgarti világbajnokságon ezüstérmes lett a kínai Hsziao Csin mögött, ám a pekingi olimpiáról lemaradt, mert a nemzetközi szövetség akkori bugyuta kvalifikációs rendszere alapján a szerspecialistáknak vb-arany kellett a kvótához. Berki minimum egy ötkarikás ezüsttel lett szegényebb – Hsziao Csin rontott gyakorlattal nyert, a horvát Ude végzett a második, a brit Smith a harmadik helyen, s róluk még lesz szó –, tavaly a londoni vb-n pedig egy másik kínai, bizonyos Zsang Hong-tao előzte meg, így az UTE versenyzője újra a dobogó második fokán kötött ki.
Idén tavasszal a birminghami Eb roszszul sült el számára. Akkoriban tört ki a dallamos nevű izlandi vulkán, a légtérzár miatt válogatottunk két napon át buszozott Britanniába, első számú versenyzőnket pedig még makacs csuklófájás is gyötörte. A selejtezőben hibázott, 11. lett, így lemaradt a döntőről. Az aranyat és az ezüstöt a házigazda otthon tartotta, Keatings nevű versenyzőjük 15,600-zal győzött, Smith 15,375-tel lett ezüst-, a szlovén Bertoncelj 14,900-zal bronzérmes.
A pontszámokat viszonyításként írjuk ahhoz, hogy Berki Krisztián most a rotterdami világbajnokságon 15,900-zal nyerte meg a selejtezőt, s fölényét mutatja, hogy a másodikként zárt ausztrál Sellathurai is csak 15,566-ot kapott. A kínaiak a csapatversenyre koncentrálva a szerspecialistáikat otthon hagyták, s ugyan az athéni olimpia lólengés-bajnoka, Teng Haj-bin itt volt, nem jutott be a döntőbe.
Így Kovács István tanítványa volt magasan az első számú favorit, s az a teher is az ő vállát nyomta a legjobban, hogy ő bukhatja a legnagyobbat. A sorsolás úgy hozta, hogy elsőként is szólították, de fellélegezhettünk, mert tökéletes gyakorlata 15,833-at ért. Utána Sellathurai 15,566-ig jutott, az olimpiai ezüstérmes Ude 15,316-ig, a többiek közül csupán Smith produkciója alatt kellett kicsit izgulnunk az internetet böngészve. Ám az erőn felül vállalt anyagerősséggel előálló szigetországi a 15,733-mal mindent kipréselt magából. Neki ez az ezüsthöz volt elég, a vb-aranyat ma Berki Krisztián hozza haza Rotterdamból. Onnan, ahonnan lólengésben a legutóbbi magyar világbajnoki címet Borkai Zsolt is szállította még 1987-ben. De a még mindig csak 25 éves Berkit látva bizakodhatunk, hogy a következőig nem kell várni az esetlegesen 2033-ban újfent Rotterdamban rendezendő vb-ig.
– A döntő előtt hallottam egy televíziós nyilatkozatát. Úgy fogalmazott, ha sikerül megismételnie a selejtezőben mutatott produkcióját, akkor meglehet az érem. Ilyen visszafogott volt, vagy rosszul hallottam, és valójában azt mondta, hogy meglehet az aranyérem? – kérdeztük újdonsült világbajnokunkat az eredményhirdetés után.
– Jól hallotta, csak éremről beszéltem. Legbelül persze tudtam, hogy a selejtezőbeli gyakorlatom aranyat is érhet, de fejben igyekeztem nem erre beállítani magam. Semmiképpen sem szerettem volna elkiabálni a dolgokat, mert egy vb-döntőben azért a nyolcadik hely lehetősége is benne van.
– Azt nyilván nem bánta, hogy most nem akadt kínai ellenfele.
– Amikor kiérkeztünk, láttam, hogy a kínaiaknál nincsenek itt a legerősebb lovasaik, de ez az ő dolguk. Nem én mondtam nekik, hogy ne hozzák ki őket. Két jó versenyzőjük így is akadt, meg is lepődtem, hogy egyikük sem jutott be a fináléba. De ez egy ilyen verseny volt, s most is bebizonyosodott, hogy döntőbe kerülni sem olyan egyszerű feladat. Sajnos idén a birminghami Eb-n nekem sem sikerült, ám ez a vb-arany most bőségesen kárpótolt. Egyelőre azonban még nehéz felfogni, hogy összejött, talán majd otthon sikerül…
– Az miként érintette, hogy elsőként kellett bemutatnia a gyakorlatát?
– Nem zavart, már csak azért sem, mert tavaly a milánói Európa-bajnokságon ugyancsak elsőként szólítottak, és ott is sikerült győznöm. Már a melegítésnél éreztem, hogy minden rendben lesz, és végig nyugodt tudtam maradni. Bár kaptam már magasabb pontszámokat is, mondhatom, hogy talán életem legjobb formáját hoztam. Utána pedig leültem, és végigizgultam a többiek gyakorlatát.
– Mennyire izgult? Elvégre a 15,833-as pontszámát világversenyen tudomásom szerint még egyik döntőbeli riválisa sem közelítette meg.
– Tudtam, ha a selejtezőbeli 15,900-tól el is maradtam, viszonylag jó a pontszámom, de úgy vagyok vele, hogy mindig meg kell várni a verseny végét. Az elején még nem lehet megmondani, mennyivel nyerhet az ember. Így aztán szépen kivártam, amíg a pontozók a nyolcadik gyakorlat után is azon a véleményen voltak, hogy én vagyok a legjobb. S ami még nagyon jólesett, a verseny végén valamennyi ellenfelem úgy jött oda hozzám gratulálni, hogy láttam, őszintén teszik.
– Még a verseny közben, amikor a brit Smith tornászott, azért hevesebben dobogott a szíve?
– Mindenképpen. Ő volt a legkeményebb ellenfél, amit aztán a végeredmény is igazolt. Az övéhez képest az én gyakorlatom két tizeddel alacsonyabb kiinduló pontszámú volt, de bíztam benne, hogy szebben adom elő. S szerencsére így történt. Jó döntés volt, hogy azt a gyakorlatomat mutattam be, amit akkor is meg tudok csinálni, ha álmomból keltenek fel.