Csak jóleső érzés, nem elégtétel

Nemcsik Zsolt Peking után a hetedik hely miatt afféle bűnbakként, másrészt mert a megfiatalított kardcsapat nélküle váratlanul elkezdte kaszabolni a világot, kimaradt az együttesből. Az idén viszont két versenyre már visszakerült, és a jövő héten kezdődő párizsi vb-n is lehetőséget kap. A Decsi Tamás, Szilágyi Áron, Iliász Nikolász, Lontay Balázs összetételű, sokáig alapcsapatnak tűnő négyesből Lontayt cserélte le Nébald György szakági szövetségi kapitány. Együttesünk a világranglista hetedik helyére zuhant vissza, s ez nemcsak 2008-ban volt elfogadhatatlan, most is az.

Venezuelai Szabó. Bár a kétszeres olimpiai bajnok Szabó Bencének három versenyzője is lesz csapatunkban – Nemcsik Zsolt, Iliász Nikolász és Pető Réka –, a Magyar Vívószövetségtől hiába kért segítséget az ügyben, hogy akkreditációhoz jusson a vb-n. Ám a korábbi magyar kapitány a venezuelai szövetség jóvoltából mégis ott lehet edzőként Párizsban. Szabó 2007–2008 között a dél-amerikai ország válogatottját irányította, és jelenleg is van egy venezuelai tanítványa. „Már az Eb-n szerettem volna ott lenni, jeleztem a magyar szövetségnek, hogy az utazásomat megoldom, szerzek magamnak szállást, viszont szeretném elkerülni, hogy az orvostól vagy a fegyvermestertől elkunyerált akkreditációs kártyával kelljen odalopóznom a versenyzőimhez. Már akkor is azt a választ kaptam, hogy nem tudnak segíteni. S csak azért nem utaztam ki, hogy a lelátóról szurkoljak. Nem tagadom, rosszulesett, hogy ennyire van rám szükség… Most a vb előtt ugyan szóba került, hogy talán kivisznek edzőként, de aztán ez az ötlet is hamvába holt. A venezuelaiak viszont rögtön segítettek, egy szavamba került, és elintézték az akkreditációmat.”

Múlt héten a Magyar Vívószövetség sajtótájékoztatóján azt az információt kaptuk, hogy a férfi kardcsapatból hárman is maródiak. Javult a helyzet? – kérdeztük az athéni olimpián egyéniben ezüstérmes, csapatban kétszeres világbajnok Nemcsik Zsoltot.
– Valóban végigment rajtunk egy betegség- és sérüléshullám, de szerencsére már kilábalóban vagyunk belőle. Jómagam kicsit még köhögök, ám igazából nem volt vészes a dolog, csak azért szedtem antibiotikumot, hogy ne rosszabbodjon az állapotom. Nikón (Iliász Nikolász – a szerk.) gyorsan átfutott valami náthaszerűség, és sérülése után már Áron is vív rendesen az edzéseken. Szóval a vb-re teljesen rendben leszünk.
– Egy hónappal ezelőtt menynyire bízott abban, hogy Párizsban vívhat a csapatban is? Esetleg a romló eredmények miatt úgy gondolta, hogy egyértelműen újra ott a helye a négyesben?
– Csak tettem a dolgomat, ahogy korábban is, és vártam Nébald György döntését. Eleinte úgy vélte, hogy a fiatal csapat jó eséllyel kijuthat a londoni olimpiára, ami persze még odébb van, hiszen egyelőre a kvalifikáció sem kezdődött el. Az idei év azonban enyhén szólva sem volt diadalmenet, és a kapitány úgy gondolta, valamin mégiscsak változtatni kell, mert ez így nem mehet tovább. Erről persze őt kellene kérdezni. Én úgy vágtam neki az edzőtáborozásoknak, hogy a vb-n egyéniben biztosan indulok, és arra készültem. Amikor kiderült, hogy visszakerültem a csapatba, egyszerűen csak jóleső érzés fogott el, amiért újra bizalmat kapok. S mielőtt megkérdezné, arról szó nincs, hogy most valamiféle elégtételt éreznék.
– Az olimpia után tavaly a plovdivi Európa-bajnokságon, az antalyai vb-n, az idén pedig a lipcsei Eb-n csak egyéniben szerepelt, fogalmazzunk úgy, zajos sikerek nélkül. A vb-n ráadásul a nyolc közé jutásért vívott asszóját az ukrán Lukasenko ellen csúnyán „elvezette” a zsűri. Miként élte meg ezeket a versenyeket?
– Nem szívderítő az ilyen helyzeteket megélni, azzal együtt, hogy az egyéni mindig lutri. A vívás nem mérhető sportág, ahol egy jól sikerült felkészülés után nagyjából prognosztizálható az eredmény. Közbejöhetnek bizonyos külső tényezők is, miként a vb is megmutatta, a két Eb-n pedig Árontól és a Pekingben egyéniben ezüstérmes, csapatban olimpiai bajnok francia Lopeztől kaptam ki szoros asszókban. Az egyéni verseny átka, hogy ilyesmi előfordulhat. Ezért jó, hogy utána a csapatban, ahol úgymond kisebb a rizikófaktor, lehet javítani. Csak éppen a világversenyeken az utóbbi időben ez nekem nem adatott meg…
– Moszkvában még februárban egyéniben grand prix versenyt nyert, másnap azonban a csapattal csak a kilencedik helyen zárt. Plovdivban az együttes önnel bronzérmes, ön nélkül Tuniszban kilencedik, Padovában nyolcadik lett. Ezek tükrében hova helyezzük el a tavaly még vb-3. magyar csapatot?
– Azt gondolom, hogy az olasz és a román együttes valamivel a többiek előtt jár, utánuk jön egy ötös üldözőboly, amelyben mi is ott vagyunk az oroszokkal, az ukránokkal, a németekkel és a franciákkal. A párizsi dobogósok nagy valószínűséggel ebből a körből kerülnek ki. A sorrend azonban megjósolhatatlan, mert az olasz és a román csapat sem verhetetlen. Bár a románok a világbajnokok, szerintem tavaly túlugrották magukat, és hosszú távon aligha tartják meg a pozíciójukat. Természetesen nekünk is az a célunk, hogy odaérjünk a dobogóra, mert nem szeretnénk az olimpiai kvalifikációt megint a tizenvalahanyadik helyről kezdeni, mint Peking előtt.
– A négy közé jutásért borítékolhatóan éppen a románokkal kell vívnunk, az pedig egészen biztos, hogy az első ellenfél a tizenhat között a német csapat lesz az egyéni világbajnoki cím védőjével, Nicolas Limbachhal. Eldőlt már, hogy milyen trióval kezdünk?
– Ezt szerintem nemcsak a szövetségi kapitány, de még a jóisten sem tudja.