Kuba szólt a keze alatt

A Művészetek Palotájában hétfőn többek között a kubai jazz, a salsa és a mambó virtuóza, sőt a világ egyik legjobb zongoristája adott felejthetetlen koncertet. Chucho Valdés személyében többek között hét Grammy-díj tulajdonosa járt hazánkban – nem először.

2010. 11. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár a ma már 69 éves, szelíd mosolyú művész a koncert után kérdésemre szerényen azt állította, már nem emlékszik rá pontosan, hogyan tanult meg zongorázni, életrajzírói szerencsére összegyűjtötték korábbi interjúiból a kezdet mozaikdarabjait. Háromévesen egyszer kihasználta, hogy apja – a most 92 éves és szintén zongorazseni Bebo Valdés – egyedül hagyta a zongoránál kedvenc kottájával, és két kézzel lejátszotta a hangjegyeket hüledező és közben visszatérő nagyanyja, apja nem kis örömére. Sőt a koncerteken édesapja mögött leső kis Chucho már akkor bármilyen hangnemben le tudta játszani a rádióból hallott dalokat, nemcsak apja számait. Ezek után nem csoda, hogy kilencévesen felvették a csodagyereket a havannai konzervatóriumba, ehhez képest kissé „későn”, 15 évesen alapította első dzsessztrióját. Leo Brouwertől is tanult zeneszerzést, és 1973-ban alapította meg leghíresebb zenekarát, az Irakerét (Erdő). A XX. század második felének legnagyobb hatású kubai együttese a dzsessz, a rock, a klasszikus és a hagyományos kubai zene, valamint az impresszionizmus robbanékony elegyét játszotta merész improvizációiban. Valdés ma már zeneszerző, tanár, hangszerelő és zenekarvezető, 87 saját lemezt készített és 33 másik albumban közreműködött. Nevetve mesélte, hogy 1997-ben, amikor az Irakerével először jutott el hazánkba is, az időjárás nem volt kegyes hozzájuk a Balatonnál tartott három szabadtéri koncertjükön. De nagyon megfogta két zongoristánk, Gonda János és Kőrösi „Jancsi” játéka, a legnagyobb tisztelettel beszélt róluk. Az elvarázsolt budapesti közönség előtt eljátszotta a The Afro-Cuban Messengers együttessel a hét évig készített legújabb album (Chucho’s Steps) szerzeményeit, amelyek közül Bebónak ajánlotta a Begin to bo Goodot. Ebben foglalta össze azokat a dalokat, amelyeket apja még neki játszott gyerekkorában. Az idősebb Valdés 2003-ban másodszor is megkapta a Grammy-díjat, ezúttal folklór kategóriában, amiért emlékezetes albumot készített az andalúz énekessel, Diego El Cigalával (Lágrimas flamencas – Flamencokönnyek – címmel). Chucho Valdés húgával, az énekes Mayra Caridaddal kiegészült nyolctagú formációja úgy bánt budapesti hallgatóságával, ahogy akart, a ráadások végén még meg is énekeltette a közönséget. Kuba fuerte.
(Chucho Valdés. Művészetek Palotája, 2010. november 15.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.