Magányos szaharaiak

Harcias nyugat-szaharaiak tüntettek Madridban szombaton, mert marokkói katonák a múlt héten szétverték sátortáborukat az 1975 vége óta jogilag nem, de ténylegesen Marokkó fennhatósága alá tartozó volt spanyol gyarmat, Nyugat-Szahara székhelyén. A konfliktus két fontos szereplője, a spanyol és a marokkói állam viszont az államérdeket helyezte előtérbe a múlt heti tragikus események után.

2010. 11. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A történtek miatt még távolabbra került az észak-afrikai térség harmincöt éve rendezetlen feszültséggócában kialakult helyzet megoldása. November 8-án a marokkói katonák erővel számolták fel a nyomorúságos élet- és gazdasági körülményeiket megelégelő húszezer nyugat-szaharai sátortáborát El Aaiúnban. A nyugat-szaharaiak 19 halottról beszélnek, de nem tudni pontosan, hányan vesztették életüket. Madridban az ellenzéki spanyol néppárt tagjai is képviselték magukat a szombati tüntetésen, Mariano Rajoy pártelnök pedig egy katalóniai pártgyűlésen a madridi kormány szemére vetette, hogy lemondott felelősségeiről. A marokkói kormányfő válaszul országa területi egységének megsértésével vádolta a néppárti vezetőt, és élesen támadta a spanyol sajtót is, mondván, „manipulálja a marokkói valóságot”. A spanyol szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero megvédte Rajoyt, a külügyminiszter ugyanakkor pragmatikusan kezeli a történteket. Trinidad Jiménez megismételte a 35 éve folyamatosan hangoztatott madridi álláspontot, hogy nem ismeri el a marokkói fennhatóságot volt gyarmata felett, és azt hangoztatta, hogy kiáll a nyugat-szaharai önrendelkezés mellett. Jiménez közölte, hogy spanyol érdek az együttműködés Marokkóval, a stratégiai partnerrel, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben.
De miért ilyen fontos Nyugat-Szahara? A jelenlegi marokkói uralkodó, VI. Mohamed édesapja, II. Hasszán éppen 35 éve, 1975. november 6-án vonult be a volt spanyol gyarmat, Spanyol-Szahara északi részére, és bejelentette igényét az egész területre, azaz kész tények elé állította a következő madridi kormányokat. A becsapott nyugat-szaharaiak fegyvert fogtak, mert a spanyol, a marokkói és a mauritániai kormány a hátuk mögött egyezett meg egymással – róluk is. Az 1976-ban egyoldalúan kikiáltott Nyugat-szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (spanyolul RASD) líbiai és algériai segítséggel folytatott függetlenségi küzdelme csak 1991-ben ért véget 15 évi harc után. Az ENSZ azóta rendre megújítja a békefenntartók, a MINURSO mandátumát, de a sokadik próbálkozás után sem tudja megegyezésre bírni a feleket. Közben egymillió szaharai hagyta el az eredeti területének tíz százalékára zsugorodott Nyugat-Szaharát, mintegy kétszázezren pedig Tindufban, egy algériai menekülttáborban tengetik életüket. Líbia és Algéria 1991 után sorsára hagyta a Polisariót, ezért a RASD félhivatalos kormánya azóta is keresi a lehetséges új támogatókat. Eddig egyedül Kuba és Venezuela ítélte el a marokkói katonaság múlt heti fellépését. A tábor szétverése óta ezért néhány száz elkeseredett fiatal nem lát más kiutat, és harcolni akar hazájáért, pedig többségük még nem is élt a konfliktus kitörésekor. A vitatott hovatartozású Nyugat-Szahara gazdag foszfátlelőhelyekben, partjai közelében kiválók a halászóhelyek. Évek óta zajlik az olajkutatás amerikai és francia cégek részvételével is, de Nyugat-Szahara rendezetlen jogi helyzete nagyon megnehezítené a kitermelést, ha valóban elegendő mennyiségű olajat találnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.