Pokorni Hoffmannt támadja

Több kérdésben nem ért egyet a készülő új felsőoktatási törvény koncepciójával Pokorni Zoltán. A Fidesz vezető politikusa aggályosnak tartja a felsőoktatás finanszírozásának tervezett átalakítását, a vizsgalehetőségek számának csökkentését. Szerinte a tervezet nem ad választ a hazai felsőoktatás legnagyobb problémáira.

2010. 11. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem ért egyet a készülő új felsőoktatási törvény koncepciójának több fontos elemével a Fidesz vezető oktatáspolitikusa. Pokorni Zoltán azután döntött úgy, hogy nyilatkozik aggályairól, miután Hoffmann Rózsa KDNP-s oktatási államtitkár a tervezet nyilvánosságra hozása előtt érdemben nem egyeztetett a Fidesszel. – Hoffmann Rózsa ugyan elküldte nekem a tervezetet, de egyeztetésre nem került sor. Én jeleztem neki, hogy több ponton aggályaim vannak a tervezet kapcsán, és azt kértem, hogy addig ne hozza nyilvánosságra a koncepciót, amíg személyesen nem egyeztettünk a róla. Az anyag azonban napvilágra került, ezért innentől kezdve kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt vitatkozni róla – jelentette ki Pokorni Zoltán. Az első Orbán-kormány oktatási minisztere leszögezte: a tervezet nem ad választ a felsőoktatás két legnagyobb problémájára, a hallgatók elvándorlására és az egyre kisebb létszámú korosztályok miatt kialakuló helyzetre.
*
A koncepció nem ismeri fel azt az óriási kockázatot, amit ma a külföldi egyetemek versenyhelyzete teremt, így nem is tesz ellene, márpedig megfelelő intézkedések nélkül ezek az intézmények elcsábíthatják a hallgatókat a hazai egyetemekről. Ezt súlyosbíthatja az, hogy egyre kisebb létszámú korosztályok miatt néhány éven belül drasztikusan csökken a hallgatói létszám.
Pokorni az egyik legnagyobb problémát a felsőoktatási intézmények finanszírozásának átalakításában látja. A tervezet szerint a jövőben csupán az állami támogatás 15 százaléka járna a hallgatók száma alapján, és szintén 15 százaléka az intézmények kutatási tevékenysége alapján. Ez azt jelenti, hogy az egyetemek úgy kapnák meg az állami támogatás 70 százalékát, hogy az arra való jogosultsághoz elegendő lenne a puszta létük is. Pokorni leszögezte: nem lehet minőségjavító tényező egy olyan finanszírozás, amelyben teljesítménytől függetlenül is jár a támogatás több mint kétharmada. Ez az egyetemi professzorok vágyálma, ami csak arra jó, hogy a külföldi iskolák átlépjenek a fejünk felett.
Kritikát fogalmazott meg a politikus a képzési rendszer átalakítását illetően is. Szerinte a tervezet kétféle alapképzést vezetne be, és a főiskolán megszerzett alapdiplomával nem lehetne belépni az egyetemi mesterképzés rendszerébe, vagyis elzárnák a főiskolásokat a magasabb fokú diploma megszerzésétől. Ezzel jelentősen szűkülne a főiskolákra jelentkezők köre, aminek következtében aránytalanná válna a diplomás gyakorlati és elméleti szakemberek aránya az előbbiek rovására. Hozzátette: a főiskoláknak a fennmaradásukhoz mindenképpen segítő kezet kell nyújtani, de szerinte ebben nem a tervezett módszer a célravezető. Egyedi profilú, hallgatóvonzó, piacképes képzések indítása lenne a helyes irány, amit kiegészíthetne a felsőfokú szakképzések főiskolai feladattá alakítása.
Pokorni indokolatlannak tartaná a hallgatók vizsgalehetőségeinek jogszabályi korlátozását is. Úgy véli, nem lehet azonos mércével mérni az orvosi kart és a műszaki képzéseket néhány, lényegesen könnyebben elvégezhető kurzussal. Nemcsak a hallgatót érné veszteség, ha négy utóvizsga után elbocsátanák az egyetemről, hanem az államot is, hiszen az eltanácsolt diák tanulmányaira addig kifizetett állami milliók kárba vesznének. Megjegyezte: a megoldást az jelentené, ha az intézmények saját hatáskörben szabályoznák, melyik képzésen hány vizsgalehetőséget engedélyeznek a hallgatóknak. Pokorni szerint megfontolandó hallgatói ösztönző lehetne az utóvizsgadíj összegének megemelése is. Kijelentette: értelmetlennek tarja a felvételi jelentkezések korlátozását is (a tervezet legfeljebb öt felsőoktatási intézménybe engedné jelentkezni a felvételizőket a jelenlegi korlátlan számú lehetőség helyett), és annak a szándékát sem érti, hogy miért akarnak 20 éves gyakorlati időt előírni az egyetemi tanári kinevezéshez, amikor az oktatói gárda már így is vészesen elöregedett.
A két emelt szintű érettségi vizsga felvételi követelményként állítása kapcsán kijelentette: nem az a lényeg, hogy milyen nagy számot írunk a jogszabályba, hanem az, hogy a hazai oktatási rendszer mire tudja felkészíteni a diákokat. Annak ugyanis semmi értelme, hogy olyan követelményeket állítsanak, amiket csak nagyon kevesen tudnak teljesíteni, és ezzel tömegek kedvét vegyék el a tanulástól. A fideszes politikus szerint az emelt szintű vizsgát csak fokozatosan szabad megkövetelni. Van olyan kurzus, ahol már most is elő lehetne írni a két magasabb fokú matúrát, de olyan is akad, ahol nem – jelentette ki.
Pokorni ugyanakkor leszögezte: nem igaz, hogy elhatárolná magát Hoffmann Rózsától, hiszen az egy végleges döntést tartalmaz, ilyenről pedig nincs szó. Biztos abban, hogy Hoffmann Rózsa hamarosan egyeztetni fog a Fidesz oktatáspolitikusaival, hiszen a kormánypártok között kompromisszumnak kell kialakulnia egy olyan alapvető kérdésben, mint a felsőoktatás. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Hoffmann Rózsa vezette oktatásért felelős államtitkársága nem kívánt reagálni Pokorni Zoltán felvetéseire.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.