Egy szuperkém mesterszakács, Thomas Lieven szédíti a nőket, és rendre túljár a Gestapo őrnagyának eszén – meglehet, a második világháborúból kimaradó Portugáliáról, az ügynököktől hemzsegő Lisszabonról efféle romantikus kép alakult ki sokakban a nyolcvanas évek elején játszott tévésorozatnak, a Nem kell mindig kaviárnak köszönhetően. Bár az élet nem volt annyira vidám António Salazar fasiszta diktatúrája idején – Európa sok országában ma is jelentős számú portugál közösségek élnek emiatt. A neves portugál filmrendező, Joao Canijo korabeli híradófilmekre támaszkodva dokumentumfilmet készített e korszakról: a bombák úgy hullanak az égből, mint a cseresznyék. Luzitán illúzió című alkotása a portugál filmhét egyik figyelemre méltó darabja az Örökmozgóban. A történelmi kronológia kedvelőinek ajánlható hozzá Ivo M. Ferreira Áprilisi záporok című játékfilmje, amely a Salazar-korszak végére, a szegfűs forradalom idejére teszi a családi történelmet boncolgató művének cselekményét.
Az IndieLisboa egy kisebb animációt, több rövidfilmet is beválogatott programjába. Joao Salaviza Arénája a tavalyi cannes-i fesztiválon Arany Pálmát nyert, Edgar Pera Kék szakadék című etűdjét pedig a neves portugál avantgárd művész, Amadeo de Souza-Cardozo élete ihlette.
A jellegzetes portugál muzsika, a fado szerelmeseinek szinte kötelező mű Edgar Pera Folytonos mozgásban című dokumentumfilmje, amely a 2004-ben elhunyt gitárművész, Carlos Paredes előtt tiszteleg. Paredes több dalt írt a fado királynőjének, Amália Rodriguesnek, többek között ő tette a portugál gitárt kísérő hangszerből szólóhangszerré.
origo.hu
Nyárias meleg is lesz a napokban
