Ganz felett az ég

Az idén Bruno Ganz kapta meg az Európai Filmakadémia életműdíját Tallinnban; a svájci születésű színész az angyaltól a megtestesült Antikrisztusig sok fajsúlyos szerepet játszott el több évtizedes pályafutása során. Az elismerés átadása előtt tartott nyilvános beszélgetésen pályája fordulópontjairól mesélt.

Pályakép. Bruno Ganz tizenkilenc évesen kapta első filmszerepét Az úr a fekete dinnyével című filmben. A korai és sikertelen filmszínészi indulás után szép színházi karriert futott be: 1970-ben már ott volt Peter Stein berlini színtársulatának alapítói között, és olyan neves rendezőkkel dolgozott, mint Peter Zadek vagy Dieter Dorn. A film világában végül a Sommergaeste című, 1975-ös mű hozta meg neki azt a sikert, amely aztán a német újhullám vezető alakjává tette: főszerepet kapott Eric Rohmer és Werner Herzog filmjeiben, feltűnt olyan korszakos alkotásban is, mint Az amerikai barát. 1996-ban a német nyelvű színház legjelentősebb színészét megillető Iffland-gyűrűvel tüntették ki. A kétezres években is számos nagy színpadi szerepet eljátszhatott; leghíresebb alakítása A bukás című filmben Adolf Hitler. (R. K.)

Bruno Ganz minden mozikedvelő számára ismerős lehet. Játszott angyalt a Berlin felett az égben, s magát Adolf Hitlert A bukás – Hitler utolsó napjai című filmben. A 69 éves színész pályája során a legnagyobb német rendezőkkel, Volker Herzoggal, Werner Schlöndorff-fal, Wim Wendersszel, valamint olyan nemzetközi alkotókkal dolgozott együtt, mint Eric Rohmer vagy Francis Ford Coppola. Pályafutását színházban kezdte, s bár 1960-tól szerepelt filmekben is, a vásznon csak a hetvenes évek közepétől vált sikeressé, majd a hetvenes–nyolcvanas évek szerzői filmjei tették igazán népszerűvé.
A tallinni Nokia Center Hallban tartott beszélgetésen egy-egy történettel idézte fel színházi és filmes munkásságát.
– Filmjeim között nincs kedvencem, s nagyon eltérő emlékeim vannak az egyes forgatásokról – kezdett bele életműve összefoglalásába Bruno Ganz, hozzátéve: volt olyan szerepe, amelyre csak a pénz miatt bólintott rá, s már az első pillanatban rossz döntésnek tartotta, hogy elvállalta. – Nincsenek meg a filmjeim otthon DVD-n, s amikor valamelyik mozim megy a tévében vagy egy fesztiválon, azonnal ideges leszek – fogalmazott a színész, aki úgy véli: az idő tönkreteheti a filmet. Azokat az alkotásokat kedveli, amelyek időtállóak, s a mának is érvényes mondanivalót hordoznak. – A rangsorolást mindig nehezítik számomra az európai és amerikai filmgyártás technikai és financiális különbségei – tette hozzá. – Stephen Daldry A felolvasó című filmje olyan volt, mint egy jól szervezett, nagy hadigépezet, s ez jelentősen különbözik attól, amit Európában csinálunk – szemléltette az amerikai és európai filmgyártás lényegi különbségét.
A munkásságát filmes elvárásaival összevetve Bruno Ganz hangsúlyozta: – Nem vagyok abban a helyzetben, hogy jogom legyen megítélni a filmtörténet fejlődését, s azt, hogyan változott az évtizedek alatt a filmkészítés. Nem abból a szemszögből tekintek a filmre, ahogyan egy kritikus. Műfajok szerint sem próbálok meg kategóriákat felállítani. A filmnézés számomra párbeszéd. Személyes dolog. A film beszél hozzám, a színészek beszélnek egymással és a befogadókkal, s az egész együtt, egy pillanatban történik a vásznon és a fejben – fejtegette, majd kitért színházi karrierjére is. – Bár színházban kezdtem, öt éve nem szerepeltem színpadon, és többé nem is fogok – jelentette ki. Ganz szerint a színészi játék ma már csak poénkodás, s a színjátszás olyan irányba fejlődik, amelyet nem néz jó szemmel. – Olyan evolúciós folyamaton megy keresztül a színház, amiben már nem kívánok részt venni – összegezte döntése okát Bruno Ganz. – Nem örülök, hogy a színházzal való kapcsolatom így ért véget, mert nagy szenvedéllyel csináltam. Az elmúlt húsz-egynéhány évben azonban rátértem a filmezés útjára, teljesen elvesztem benne, s nagyon boldog vagyok vele – hangsúlyozta a most már Európa filmdíjas színész, hozzátéve: – Örömmel tölt el, hogy filmjeim kétharmadát úgy tudom ma is megnézni, hogy nem kell szégyenkeznem közben.