Pályakép. Bruno Ganz tizenkilenc évesen kapta első filmszerepét Az úr a fekete dinnyével című filmben. A korai és sikertelen filmszínészi indulás után szép színházi karriert futott be: 1970-ben már ott volt Peter Stein berlini színtársulatának alapítói között, és olyan neves rendezőkkel dolgozott, mint Peter Zadek vagy Dieter Dorn. A film világában végül a Sommergaeste című, 1975-ös mű hozta meg neki azt a sikert, amely aztán a német újhullám vezető alakjává tette: főszerepet kapott Eric Rohmer és Werner Herzog filmjeiben, feltűnt olyan korszakos alkotásban is, mint Az amerikai barát. 1996-ban a német nyelvű színház legjelentősebb színészét megillető Iffland-gyűrűvel tüntették ki. A kétezres években is számos nagy színpadi szerepet eljátszhatott; leghíresebb alakítása A bukás című filmben Adolf Hitler. (R. K.)
Bruno Ganz minden mozikedvelő számára ismerős lehet. Játszott angyalt a Berlin felett az égben, s magát Adolf Hitlert A bukás – Hitler utolsó napjai című filmben. A 69 éves színész pályája során a legnagyobb német rendezőkkel, Volker Herzoggal, Werner Schlöndorff-fal, Wim Wendersszel, valamint olyan nemzetközi alkotókkal dolgozott együtt, mint Eric Rohmer vagy Francis Ford Coppola. Pályafutását színházban kezdte, s bár 1960-tól szerepelt filmekben is, a vásznon csak a hetvenes évek közepétől vált sikeressé, majd a hetvenes–nyolcvanas évek szerzői filmjei tették igazán népszerűvé.
A tallinni Nokia Center Hallban tartott beszélgetésen egy-egy történettel idézte fel színházi és filmes munkásságát.
– Filmjeim között nincs kedvencem, s nagyon eltérő emlékeim vannak az egyes forgatásokról – kezdett bele életműve összefoglalásába Bruno Ganz, hozzátéve: volt olyan szerepe, amelyre csak a pénz miatt bólintott rá, s már az első pillanatban rossz döntésnek tartotta, hogy elvállalta. – Nincsenek meg a filmjeim otthon DVD-n, s amikor valamelyik mozim megy a tévében vagy egy fesztiválon, azonnal ideges leszek – fogalmazott a színész, aki úgy véli: az idő tönkreteheti a filmet. Azokat az alkotásokat kedveli, amelyek időtállóak, s a mának is érvényes mondanivalót hordoznak. – A rangsorolást mindig nehezítik számomra az európai és amerikai filmgyártás technikai és financiális különbségei – tette hozzá. – Stephen Daldry A felolvasó című filmje olyan volt, mint egy jól szervezett, nagy hadigépezet, s ez jelentősen különbözik attól, amit Európában csinálunk – szemléltette az amerikai és európai filmgyártás lényegi különbségét.
A munkásságát filmes elvárásaival összevetve Bruno Ganz hangsúlyozta: – Nem vagyok abban a helyzetben, hogy jogom legyen megítélni a filmtörténet fejlődését, s azt, hogyan változott az évtizedek alatt a filmkészítés. Nem abból a szemszögből tekintek a filmre, ahogyan egy kritikus. Műfajok szerint sem próbálok meg kategóriákat felállítani. A filmnézés számomra párbeszéd. Személyes dolog. A film beszél hozzám, a színészek beszélnek egymással és a befogadókkal, s az egész együtt, egy pillanatban történik a vásznon és a fejben – fejtegette, majd kitért színházi karrierjére is. – Bár színházban kezdtem, öt éve nem szerepeltem színpadon, és többé nem is fogok – jelentette ki. Ganz szerint a színészi játék ma már csak poénkodás, s a színjátszás olyan irányba fejlődik, amelyet nem néz jó szemmel. – Olyan evolúciós folyamaton megy keresztül a színház, amiben már nem kívánok részt venni – összegezte döntése okát Bruno Ganz. – Nem örülök, hogy a színházzal való kapcsolatom így ért véget, mert nagy szenvedéllyel csináltam. Az elmúlt húsz-egynéhány évben azonban rátértem a filmezés útjára, teljesen elvesztem benne, s nagyon boldog vagyok vele – hangsúlyozta a most már Európa filmdíjas színész, hozzátéve: – Örömmel tölt el, hogy filmjeim kétharmadát úgy tudom ma is megnézni, hogy nem kell szégyenkeznem közben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!