Kezdésnek kötelező feladat

Női kézilabda-válogatottunk tegnap hajnalban elindult Lillehammer, a ma kezdődő Európa-bajnokság D csoportjának helyszíne felé. A társaság tehát korán kelt, de aranyat még nem lelt. Illetve tíz esztendeje igen, amikor a mostanihoz hasonló kétségekkel és zilált előjelekkel kelt útra a romániai Eb-re, ahonnan aztán elsőként tért haza. Ez az eredmény most a csoda kategóriája lenne, első nekifutásra éppen elegendő volna bejutni a legjobb tizenkettő közé.

Csoportbeosztás. A csoport (Aalborg): Románia, Spanyolország, Dánia, Szerbia. B csoport (Aarhus): Oroszország, Montenegró, Horvátország, Izland.
C csoport (Larvik): Németország, Svédország, Ukrajna, Hollandia. D csoport (Lillehammer): Magyarország, Norvégia, Franciaország, Szlovénia.
A magyarok csoportellenfelei, kedd, 18.15: Szlovénia; szerda, 18.15: Franciaország; péntek, 20.15: Norvégia.

Egy évtizede ez még értelmezhetetlen feladat lett volna, hiszen tizenkettes mezőny rajtolt az Eb-n, most viszont tizenhatos a létszám, és ezt az ütemezést diktálja a kronológia, az erőviszonyok állása, valamint a szent cél, az olimpia is. A nyitó ellenfél ugyanis Szlovénia, amely nemhogy verhető, de egyenesen megverendő, ám ezután már a vb-ezüstérmes franciák, majd a házigazda, olimpiai bajnok norvégok következnek. Mivel a négyből három csapat jut tovább, az oroszoktól a legutóbbi tesztmeccsen 40-19-es leckét kapott délnyugati szomszéd legyőzése kötelező, ennél tovább egyelőre nem is érdemes nézni.
Vagy ha mégis, akkor nem holnapig, hanem mindjárt egészen 2012-ig, Londonig. Ahová az Eb és a jövő évi vb első helyezettje egyenes ágon jut ki, de ezt tekintsük elméleti lehetőségnek, nem is több annál. Az olimpiai selejtezőre odaérhet az Eb ezüst- és minden bizonnyal bronzérmese is – nézzünk egymás szemébe, most ez sem a mi szintünk –, valamint a 2011-es vb 2–7. helyezettjei. Ez a leginkább járható út, amelynek első lépéseként kvalifikálni kell a brazíliai világbajnokságra. A vb-címvédő oroszok mellett a skandináviai kontinensviadalról hárman szereznek kvótát, a maradék nyolc európai helyért pedig jövő júniusban oda-visszavágós selejtezőt vívnak. Méghozzá úgy, hogy az Eb-n tizenkettőbe került egyleteket kiemelik, és hozzájuk párosítják a 13–16. helyezetteket, plusz az előkvalifikáció négy túlélőjét. Nos, ezért van meg minden okunk „most vagy soha” alapon nekimenni a szlovéneknek.
Már ismételni sem kell, hogy Görbicz Anita, Tóth Tímea és Zácsik Szandra nélkül, de Mátéfi Eszter szövetségi kapitány az első sokk után erre a verzióra is kidolgozta a szükségmegoldást: „Többször is előfordulhat, hogy egyszerre két irányítóval, sok mozgással támadunk, hiszen Szucsánszki Zita képes átlövő poszton is játszani, de alapvető célunk lesz az is, hogy labdaszerzésekből, védésekből indulva vezessünk lerohanásokat az ellenfelek rendezetlen védelme ellen.”
Amitől tehát általában tartani szoktunk, most abban inkább reménykedhetünk; ha vetélytársaink nyitott védekezést alkalmaznak, játékosaink azt könnyebben megverhetik, a zárt hatos fal ellenében viszont nem túl termetes átlövőinknek akár még az is gondot okozhat, hogy egyáltalán lássák a kaput…
Tegnap még garantáltan látták, hiszen együttesünk a délutáni érkezés után már edzést is tartott Lillehammerben, az 1994-es téli olimpia és az 1999-es női kézilabda vb végjátékának színhelyén, ahol annak idején az 5–6. helyért a magyar válogatott rojtosra szaggatta Dániát. A fináléban egyébként akkor norvég–francia derbi zajlott, ők most mindketten csoportellenfeleink, és látványosan egyikük sem fejlődött vissza.
Bár ezek már szerdai és pénteki gondok, egyelőre haladjunk csak sorjában! Kedden még a szlovének jönnek szembe, ezért most különösen érvényes a sportra átszabott közmondás: amit ma megnyerhetsz, ne halaszd holnapra!