Fernando Teixeira dos Santos azzal magyarázta a bizalmat, hogy a Távol-Kelet gazdasági nagyhatalma bízik a portugál pénzügyek megszilárdításában, akárcsak a gazdasági növekedés helyreállításában. Egy hónapja Ven Csia-pao (Wen Jiabao), a kínai kormány feje Makaóban, az 1999-ben Kínának visszaadott volt portugál gyarmaton ismételte meg a biztatást, Portugália megkapja a pénzügyi segítséget. Azóta a brazil elnök, Luiz Inácio Lula da Silva is többször jelezte Lisszabonnak, hogy a piaci nyomást is ellensúlyozandó szintén hajlandó segíteni a portugáloknak államkötvények vásárlásával.
A nyomás óriási erejére jellemző, hogy egy hónap alatt kétszer is nem sok híja volt, hogy az írekhez és a görögökhöz hasonlóan Portugália 1977 és 1983 után harmadszor is segítséget kérjen, ezúttal a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió közös segélyalapjából. A játszma még korántsem ért véget, mert a tegnapi kínai bejelentéssel egy időben az egyik hitelminősítő, a Standard and Poor’s közölte, hogy fontolgatja a portugál adósságkockázat további leminősítését. Portugália az úgynevezett PIIGS országok – Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország – egyike, amelyeket a piacok két éve egyre jobban sújtanak követeléseikkel és döntéseikkel. A hitelminősítő egy füst alatt két országot szeretne „elintézni”, mert az ugyancsak nagyon megszorongatott Spanyolország bankjai birtokolják a portugál banki adósságok egyharmadát, 75 milliárd eurót.
2008 őszén még az volt az általános elemzői vélemény José Sócratesről, a már csak kisebbségben kormányzó miniszterelnökről, hogy legfeljebb két évig húzza ki, és második mandátuma lejárta előtt kénytelen lesz meghirdetni az előre hozott választásokat. De a jobbközép szociáldemokraták elszalasztották az összes eddigi alkalmat, hogy leváltsák Sócratest. Sőt, a határozatlansággal már azt is kockáztatják, hogy januárban újraválasztják jelöltjüket, a jelenlegi államfőt, Aníbal Cavaco Silvát.
origo.hu
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron
