Éppen mint az idei irodalmi Nobel-díjas (és korábban szintén Cervantes-díjas) perui–spanyol Mario Vargas Llosa, a Barcelonában született és most 85 éves írónő is azt hitte, tréfálnak vele, amikor szerdán megtudta, 2011. április 23-án ő veheti át a következő Cervantes-díjat. Konzervatív, kispolgári és nagyon vallásos családban nőtt fel. A spanyol polgárháború (1936–1939) utáni próza borúlátó mestere a Spanyol Királyi Akadémia ötödik női tagja, több tekintélyes amerikai egyetem vendégtanára is. Nőként előtte a filozófus és esszéíró María Zambrano (1988) részesült utoljára ebben a megtiszteltetésben, Ana Maria Matute pedig már letett róla, hogy valaha is megkapja a legértékesebb spanyol irodalmi díjat. Saját megítélése szerint hosszú életművéért kapta az elismerést. Bevallotta, hogy átvirrasztotta a döntés előtti éjszakát, annyira izgult, vajon megkapja-e a vágyott díjat.
Pesszimista hangulatú prózájára hatott rosszul sikerült házassága és a kemény spanyol válási törvények egyik következménye: ha az apának ítélik a gyermeket, az anya többé nem láthatja. Érthető, hogy regényeiben nagyon sokat írt a gyermekkorról és gyermekkorának meghatározó élményéről, a polgárháborúról. Négyévesen súlyosan megbetegedett, szenvedését többek között az Artámila történeteiben foglalta össze (1961). Eddig csak négy műve jelent meg magyarul Benczik Vilmos, Csuday Csaba és Dezsényi Gyöngyi fordításában. Ítészei szerint a Kereskedők című regénytrilógia a legjobb műve, amelyben a polgárháborút és az önérdek, illetve a materializmus által irányított társadalmat mutatja be.
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
