Mi a magyar?

…császárunk a német nyelvet el akarván terjeszteni Magyarországunkban, ennek három legalkalmatosabb módját találta. Elsőben: a normális oskolákat behozván, megparancsolta, hogy a deák és magyar nyelvet abbanhagyván, csupán németül taníttassanak a magyar gyermekek. Ropogott szájokban a német nyelv, hozzája nem szokhattanak. Én ezen igyekezetének ellene állván, csak azért is az algebrát és geometriát nyelven kiadtam, hogy megmutassam az ország előtt, hogy a német nyelv soha sem oly alkalmatos a tanúlmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv. Soha se a németek, se a francziák nem mehettenek annyira, hogy a mathesist magok nyelveken úgy kiadhatták volna, hogy abba idegen nyelvekből hordott szavakkal nem kelletett volna élniek. Én megmutattam, hogy ha a tudákosság magyarúl taníttatna, más idegen nyelvre éppen nem lenne szükségünk, a mint is azon két tudások könyveinkben semmi más szavakkal nem éltem, hanem tiszta magyar szavakkal. – Másadik módja a császárnak, mellyel a német nyelvet szükségesnek akarta tenni országunkban, ez vala: parancsolatot adott tudni-illik, hogy a ki németül nem tud, se tisztséget az országban, se professorságot az oskolákban ne reméljjen. Es valóban az universitásunkat meg is kezdette immár rakni Németországból ide küldött német professorokkal. Igy lassan-lassan a többi tisztségeket is vagy azoknak adta volna, kik külső országokból hozzánk tántorogtak volna, vagy azon magyarainknak, kik külső országokon tekeregvén, ottan a német nyelvet megtanúlták volna. […] Harmadik módja bé akarta palántálni országunkban, ez vala: hogy országunknak kies pusztáit melyeken ennek előtte az országnak szükségére barmok legeltenek, elvette, és oda sváb falukat építtetett, mintha azokat magyarokkal (úgy mint a többi között Szeged mellett Kis-Teleket, Horgast) meg nem tölthette volna. Lehordotta tehát ide, iszonyú költséggel a gyülevész német franczia nemzetséget, és országunknak zsírját ezen élhetetlen fél-emberek mártogatták. Ezzel magyar püspökeinknek is kimondhatatlan nagy terhet vetett vállaikra. Ezek osztán kénytelenek voltak a papságra oly embereket felszentelni, kik németől, francziájól, ráczúl, magyarúl egyaránt tudtak, mivel egy faluban ezen nyelvek a község között feltaláltattanak. Ezen papok is gyülevészek voltanak. A sváboknak béhozattatását, és a dolognak méltatlanságát megjelentettem az országnak Árpád negyedik szakaszában, első részében. A többi között arra is inti Árpád Zoltán fiát, hogy a Pannonoknak (ezen név alatt ottan a németeket értem) soha ne higyjen, mert ebek ők kutya nélkül is.
(Dugonics András följegyzései, 1883)