Nem kockás füzetből osztjuk a hallgatói ösztöndíjat

Egyes vitatott kérdésekben már körvonalazódik a megegyezés a hallgatók és az oktatási kormányzat között az új felsőoktatási törvény tervezetével kapcsolatban – mondta lapunknak adott interjújában Körösparti Péter, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. Az érdekvédő nem tartja kizártnak, hogy volt már példa a hazai felsőoktatásban a hallgatói szavazatok megvásárlására, szerinte azonban az esetleges korrupció kapcsán fel kellene vetni az egyetemi vezetés felelősségének kérdését is. Körösparti azt mondja, bizonyára előfordul, hogy egyes hallgatói képviselők felpontozzák a barátaik ösztöndíjkérelmét, de állítja, nem kockás füzetből osztják a pénzt.

A HÖOK elnöke szerint tisztességtelen, hogy egyesek nem szakmai okokból, hanem pusztán bosszúvágyból akarják megnyirbálni a diákok jogait

Az utóbbi hetekben a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája több alkalommal is tiltakozott az új felsőoktatási törvény koncepciójának egyes pontjai ellen. Úgy tűnik, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár nem zárkózik el a vitától, hiszen nemrég több száz hallgatóval vitatta meg a tervezet kérdéses elemeit.
– Való igaz, hogy meghívtuk az államtitkár asszonyt a HÖOK siófoki vezetőképzőjére. Sokan közülünk is meglepődtek, hogy a kemény kritikák ellenére sem mondta le a találkozót, és vállalta a nyílt vitát.
– Valóban ellenséges hangulat várta őt?
– Nem ellenségesnek mondanám, de tény, hogy nem volt bizalmi a légkör, aminek az oka egyértelmű: a felsőoktatási törvény koncepciója megnyirbálja a hallgatók jogait, és több olyan utalást is tartalmaz, amely a felsőoktatás problémáit jelentős részben a hallgatókra hárítja.
– Mely kérdésben alakult ki a legkeményebb vita?
– A tanulmányi és vizsgaszabályzattal összefüggésben. Eddig ebben a kérdésben egyetértési jogunk volt, az új törvény azonban csak véleményezési jogkört adna a hallgatóknak, ami gyakorlatilag semmire se jó. Ha ez így marad, akkor egyáltalán nem lesz beleszólásunk abba, hogy egy diák hányszor vizsgázhat, vagy mondjuk egy utóvizsgáért mennyit kell fizetni.
– Elismert professzorok szerint a hallgatók az egyetértési joggal visszaélve több intézményben fellazították a tanulmányi rendet.
– A jelenleg hatályos törvény szerint a hallgatói arány a szenátusban legfeljebb egyharmad, és egyetértési jogunk van a tanulmányi és vizsgaszabályzat kapcsán. Visszakérdeznék: ön szerint ilyen felhatalmazással hogyan tudnánk egyedül keresztülvinni olyan lazító rendelkezéseket, amelyekkel a szenátusban kétharmados többségben ülő oktatók nem értenek egyet?
– Ha valóban nem jó semmire az egyetértési jog, akkor miért ragaszkodnak annyira hozzá?
– Azt nem mondtam, hogy semmire sem jó. Az ellen megvédi a hallgatókat, hogy az oktatók se tudjanak olyan szabályokat keresztülvinni, amelyek a hallgatókra nézve hátrányosak.
– Mondana konkrét példát?
– Nem lenne szerencsés, ha a hallgatónak egy napon több tárgyból is vizsgáznia kellene, vagy ha több zárthelyi dolgozat időpontja túl közel esne egymáshoz.
– Hajlik a megegyezésre az oktatásirányítás?
– Hoffmann Rózsa azt mondta, hogy az egyetértési jog kérdése nem lesz akadálya annak, hogy a koncepciót illetően megegyezésre jussunk. Úgy érzem, már az államtitkár is látja, hogy nem olyan súlyos a helyzet, mint ahogy neki ezt egyesek beállítják.
– Mi a helyzet az egyetemek irányító testületeiben való hallgatói arány kérdésével?
– A jelenleg hatályos törvény értelmében a hallgatók aránya a szenátusokban intézménytől függően 25-33 százalék között mozog, ezt csökkentené az új tervezet 15 százalékra. Az államtitkár azt mondta, ha érvekkel meg tudjuk győzni őt, akkor megegyezésre juthatunk.
– A legnagyobb hallgatói tiltakozást a vizsgaalkalmak számának korlátozása váltotta ki, pedig ilyen pont nincs is az államtitkárság által nyilvánosságra hozott koncepcióban.
– Való igaz, hogy a végső koncepcióból kikerült ez a rész, de a tervezet egy korábbi változatában még szerepelt, hogy egy tárgyból összesen legfeljebb négyszer próbálkozhat egy hallgató, utána elbocsátják az egyetemről. Hoffmann Rózsa ugyanakkor kijelentette, hogy ezt a kérdést alacsonyabb rendű jogszabályban kívánja rendezni, ami azt jelenti, hogy nem vetette el ezt az ötletet.
– A hallgatóknak nyilván az lenne a jó, hogy egy-egy tárgyból addig próbálkozhassanak büntetlenül, amíg át nem ugorják a lécet.
– Szó sincs arról, hogy a HÖOK a korlátozások nélküli vizsgázgatás mellett állna ki. Szerintünk azonban nem ez a legjobb minőségi szűrő.
– Az emberek jelentős része nem nézi jó szemmel, hogy egyes diákok gyakorlatilag végigbliccelik az egyetemet, miközben az állam fizeti a tanulmányaik költségeit.
– Mi is azt gondoljuk, hogy kellenek minőségi szűrők. Van olyan intézmény, ahol minden szemeszter elvégzését bizonyos kreditszám eléréséhez (bizonyos számú vizsga eredményes teljesítéséhez) kötik. Ez a módszer szerintük jobban méri a teljesítményt, hiszen nem biztos, hogy az a rosszabb hallgató, aki több tantárgyból remekül teljesített, csak egy tárggyal gyűlt meg a baja, mint az, aki mindenből átcsúszott egy kettessel.
– A HÖOK-nak van konkrét javaslata a kérdés rendezésére?
– Napokon belül elkészül a javaslatcsomagunk, amelynek alapja az lesz, hogy aki adott idő alatt nem ér el bizonyos kreditmennyiséget, az elbocsátható az intézményből vagy átsorolható a költségtérítéses képzésbe.
– Ön egy nyílt levélben professzorokat vádolt meg azzal, hogy a törvénytervezeten keresztül akarnak revánsot venni a hallgatókon.
– Köztudott, hogy a Professzorok Batthyány Körének egyes tagjai részt vettek az új törvény koncepciójának kidolgozásában. Több érintett professzorról is tudjuk, hogy korábban ők maguk vagy barátjuk, közvetlen kollégájuk elbukott az egyetem rektor- vagy dékánválasztásán, és vereségükért a hallgatókat hibáztatják. Tisztességtelen, hogy ezek az emberek nem szakmai okokból, hanem pusztán bosszúvágyból akarják megnyirbálni a hallgatói jogokat.
– Ez igen súlyos vád.
– A Professzorok Batthyány Köre más civil szervezettel együtt a napokban kiadott egy közleményt, amelyben azt írják, hogy a sok helyütt kétes legitimitású hallgatói képviselet nyomására a tanulmányi rend fellazult. Szerintük a szenátus összetételét a kompetenciák alapján kell meghatározni, és a hallgatók aránya legfeljebb 15 százalék legyen. Ha a kompetenciákról beszélünk: egy bölcsészprofesszor mitől ért jobban az egyetem nagy informatikai beruházásához, mint egy informatikushallgató? A legitimitásról pedig annyit: 2005 óta törvény írja elő, hogy a hallgatói önkormányzatok képviselőinek megválasztása csak akkor érvényes, ha a szavazáson a hallgatók legalább 25 százaléka részt vett.
– Ön szerint konkrétan kik akarnak revánsot venni a hallgatókon?
– Természetesen nem az egész körről, csak annak néhány tagjáról van szó. Náray Szabó Gáborról nyugodtan beszélhetek, hiszen róla már régóta tudható, hogy köze van a koncepcióhoz. Ő például 1999-ben bukott rektorválasztást az ELTE-n, majd 2005-ben a dékáni pályázatával is veszített. A professzor a hallgatók szavazata nélkül is befuthatott volna, ha az oktatók döntő többsége támogatja, de tőlük sem kapott elegendő voksot.
– Egyesek szerint az összeesküvés-elméleteknél prózaibb oka van a hallgatói érdekképviselet visszaszorítására irányuló törekvéseknek, mégpedig az, hogy egyes egyetemek hallgatói önkormányzatait behálózza a korrupció.
– Természetesen én is szembesültem már ilyen pletykákkal, sajnálatos módon azonban a rágalmakat terjesztők soha nem vállalják a nevüket, aminek az lehet az oka, hogy semmivel sem tudják bizonyítani állításaikat.
– Igaz, hogy egyes rektorjelöltek fizetnek a hallgatói szavazatokért?
– Én nem tudok ilyen esetről. Persze nem zárhatom ki, hogy van olyan egyetem, ahol történt ilyesmi. Felháborít azonban, hogy az ilyen feltételezések esetében mindig csak a hallgató felelősségéről beszélnek, arról a professzorról nem, aki – ha ilyen valóban előfordult – lefizette őket. A dolgot ráadásul érdemes továbbgondolni: egy rektorválasztáson a szavazatok több mint felét kell megszerezni a győzelemhez, a hallgatók pedig legfeljebb a voksok egyharmadával rendelkeznek. A korrupt rektor ezek szerint a tiszteletre méltó oktatók egy részét is lefizette? Erről miért nem beszél senki?
– A rektor esetleges korruptsága nem mentesíti a felelősség alól a szavazatát eladó hallgatót.
– Undorító dolognak tartom mindkét fél részéről az efféle cselekedetet. Ha valahol bebizonyosodik ilyen, akkor mind a korrumpáló rektornak, mind a korrupt személynek azonnal le kell mondania. Azt kérem mindenkitől, aki ilyen pletykákat terjeszt, ha tud ilyen ügyről, akkor azonnal hozza azt nyilvánosságra.
– Ön szerint egyébként mi minősül a hallgató megvásárlásának?
– Ha valakit lefizetnek, akkor egyértelműen bűncselekményről van szó. Azt azonban még véletlenül sem szabad egy napon említeni az ilyen esetekkel, ha egy rektorjelölt például új sportcsarnokot ígér a hallgatóknak, hiszen a fiatalok nyilván arra szavaznak, aki jobban szem előtt tartja a hallgatók igényeit.
– Azt is rebesgetik, hogy a hallgatói önkormányzatok egyes tagjai rokonoknak, barátoknak osztogatják a szociális és tanulmányi ösztöndíjakat.
– Ez ügyben azt fogom javasolni, hogy ajánljuk fel az ösztöndíjak elosztásában való segédkezés lehetőségét az oktatóknak, mert csak így tudjuk elkerülni az ilyen vádakat. Persze, hogy sokan minket tartanak tolvajnak azok közül, akik nem kapnak ösztöndíjat. Tudni kell azonban, hogy a jogszabály szerint az államilag finanszírozott hallgatóknak legfeljebb 50 százaléka kaphat ilyen juttatást. A szociális ösztöndíjak esetében is több ezerre rúg azoknak a száma, akiknek pénz híján el kell utasítani a kérelmét. A hallgató ebből csak azt látja, hogy ő valamiért nem kap pénzt, a csoporttársa meg igen. Az elutasított hallgató így rögtön levonja a következtetést, hogy a másik azért járt jól, mert a haverja képviselője a hallgatói önkormányzatnak.
– És nem azért kapott?
– Tisztázzunk valamit: nem a hallgatói önkormányzat dönt arról, hogy ki kap pénzt, és ki nem. A mítoszokkal ellentétben nem létezik kockás füzet, amibe a HÖK-elnök feljegyzi az ösztöndíjas haverok listáját. Mi csak javaslatot tehetünk arra, hogy milyen szempontok alapján ítéljék oda az ösztöndíjakat, ezt a szempontrendszert azonban az oktatóknak is el kell fogadniuk. A jóváhagyott képlet alapján nem mi számoljuk ki az ösztöndíjakat, hanem a tanulmányi osztályon dolgozó közalkalmazottak.
– A pénzt valóban nem önök utalják, de a jóváhagyott szempontrendszer alapján a hallgatókból álló bizottságok pontozzák a többi hallgató ösztöndíjkérelmét. Itt sem fordul elő részrehajlás?
– Ahol emberek dolgoznak, ott megjelenhetnek jellemből fakadó hibák. Biztosan előfordul olyan, hogy valaki szándékosan felpontozza a barátnője, a csoporttársa vagy a haverja kérelmét. Az ilyen ügyeket azonban könnyű lenne kiszűrni, ha minden egyetemen megfelelően működne az ellenőrzés.
– Kinek kellene ellenőrzést végeznie?
– Egyrészt a hallgatói önkormányzatoknak, másrészt az egyetem vezetésének. Én a Debreceni Egyetem hallgatói önkormányzatát vezetem, ahol már régóta nem fordult elő ilyen eset, mert évek óta ellenőrizzük a pontozást, és azonnal kipenderítettük a bizottságból azt, aki valakinek jogtalanul kedvezett. Nagy azonban az egyetemi vezetés felelőssége is ebben a kérdésben, hiszen a belső ellenőrzés során könnyedén kivizsgálhatók és megakadályozhatók lennének az ilyen ügyek, bizonyos egyetemek azonban ezt mégsem teszik meg.
– Vajon miért nem?
– Vagy azért, mert a rágalmak akkora hazugságok, amiket kivizsgálni sem érdemes, vagy pedig az is felmerülhet, hogy az egyetem vezetésének is jobb, ha átláthatatlan marad az intézmény gazdálkodása.