Az Országos Széchényi Könyvtár az idén nemcsak a már hagyományos, 1964 óta rendszeresen megismételt, lapunk által már ismertetett olvasáskutatást végeztette el, hanem a magyar társadalom egyéb szabadidő-eltöltési szokásait is felmérte. Az új kutatási eredmények lehetőséget adnak arra, hogy a következő években a szabadidő-tevékenységek alakulása is nyomon követhetővé váljon.
Az október 9–28. között, ezer 15 év feletti magyar megkérdezésével készült kutatás során speciális módszerekkel öt kategóriába sorolták az embereket. Egy-egy csoportot alkotnak az általában magas iskolai végzettséggel rendelkező, minden korosztályban megtalálható kultúraorientált városiak és a kultúraorientált vidékiek. Külön kategóriát képeznek a főként a fővárosban és a nagyvárosokban élő, legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező, zömében 37 év alatti szórakozni vágyók. A negyedik és az ötödik csoportba a középkorú, illetve idős asszonyokból álló, jórészt kisvárosban vagy falun élő, általános iskolát vagy szakmunkásképzőt végzett „kötögető nagymamák”, illetve a kortól függetlenül szociálisan és kulturálisan nehéz helyzetben lévő, alacsony iskolai végzettségű depriváltak kerültek.
Az eredmények igencsak szegényes szabadidő-fantáziáról tanúskodnak, amelyek csak részben magyarázhatók pénzügyi nehézségekkel. Egy átlagos, 15 év feletti magyar ember szabadidejének 46 százalékát tölti tévénézéssel, 24 százalékát rádióhallgatással, 15 százalékát pedig internetezéssel. Újságolvasásra szabadidejük hét, könyvolvasásra pedig négy százalékát fordítják. Különösen elgondolkodtató, hogy az átlag magyar szinte egyáltalán nem jár sportolni, ahogy étterembe, kávézóba vagy szórakozni sem. Sportolásra csupán szabadidejük két százalékát fordítják, ahogy nyilvános szórakozásra, étteremlátogatásra is ennyi jut.
A szabadidő eltöltését tekintve igen eltérő a kép az egyes társadalmi rétegek között. A legnagyobb arányban az alacsonyabb végzettségű, vidéki középkorú, illetve idős asszonyok csoportja, valamint a szintén jórészt az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező, anyagi nehézséggel küzdő depriváltak néznek tévét. Előbbiek szabadidejük 57, utóbbiak 59 százalékát töltik ezzel. Az említett két kategóriába tartozók egyáltalán nem olvasnak könyvet, nem járnak étterembe, kávézóba, sem szórakozóhelyre, és nem is sportolnak.
Biztató ugyanakkor, hogy a depriváltak az átlagnál nagyobb arányban olvasnak újságot és interneteznek (kilenc-kilenc százalék).
A legkisebb arányban a kultúraorientált városiak néznek televíziót, de még ők is szabadidejük harminchét százalékát töltik ezzel. Újságot szabadidejük kilenc, könyvet tíz százalékában olvasnak, a sportolásra azonban ők is csak felesleges idejük két százalékát szánják. Meglepő, de még az általában magas iskolai végzettséggel rendelkező, nagyvárosban élő, kultúra iránt érdeklő emberek is csupán szabadidejük egy százalékát töltik kávézóban, étteremben vagy szórakozóhelyen. Az átlagot némileg javítja a főként fiatal fővárosiakból álló szórakozni vágyók csoportja, akik szabadidejük öt százalékában sportolnak, s négy százalékban ülnek be valahova vacsorázni, kávézni vagy szórakozni.
A kutatás szerint a világhálót a magyarok 46 százaléka még mindig egyáltalán nem használja, 36 százalékuk viszont naponta él ezzel a lehetőséggel. A felmérés során az is kiderült, hogy emberek leggyakrabban elektronikus levelezésre használják az internetet. A második leggyakoribb tevékenység a közösségi oldalak látogatása és csak a harmadik az internetes hírportálok olvasása. A felmérés szerint a magyarok még mindig rendkívül ritkán élnek az internetes vásárlás adta a lehetősséggel, havonta átlagosan egyszer vesznek a világhálón keresztül valamit. Szintén nagyon ritka, hogy valaki távmunkához használja az internetet, ahogy az is csak elvétve fordul elő, hogy szépirodalmat vagy verset olvassanak rajta.
origo.hu
Újra medvét láttak Nógrádban
