Stiglitz éles kritikája

Joseph Stiglitz, a 2001-es esztendő közgazdasági Nobel-díjasa egyre gyakrabban jár Argentínában, és nem véletlenül. A Világbank volt alelnöke azóta viseli szívén a 2001 végén államcsődöt jelentett argentin állam ügyét és sorsát, amióta a valutaalap négy év alatt a fizetésképtelenségbe vezérelte. A karácsonykor adott interjúban ezért többek között párhuzamot vont az argentin állam akkori, illetve a portugál, az ír, a spanyol és a görög állam jelenlegi helyzete között.
Bill Clinton volt fő gazdasági tanácsadója az argentin Clarín című lapnak nyilatkozott, s arra emlékeztette az érintetteket – az Egyesült Államokat és az Európai Uniót –, hogy már elvesztették hatásukat az elmúlt két évben alkalmazott gazdasági ösztönzők. Szerinte nagyon roszszul gondolták a kormányok, hogy ezek segítségével két éven belül már csak múlt időben kell beszélniük a nehézségekről, és gyorsan visszaszerzik a szavazópolgárok bizalmát. A hivatalos munkanélküliség tartósnak ígérkezik mindkét térségben – az Egyesült Államokban a nem hivatalos adatok szerint 9,8 százalék helyett 17 százalék –, ráadásul a növekedés is tovább lassul. Az Európai Unióban most főleg az euró sorsa körül zajlanak az események, és az öreg kontinens egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben, szögezte le a neoliberális gazdasági modell esküdt ellenfele. A megszorítások miatt már beindult a recessziós ciklus, mert kisebb lett a piac, és az úgynevezett PIIGS-országok négy tagjának – Portugália, Írország, Spanyolország és Görögország – költségvetési hiánya miatt súlyos nehézségeken megy keresztül az unió. A spekulánsok bármikor rávethetik magukat akármelyikükre, és ezen a ponton érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy Németország meddig hajlandó tartani a hátát és fizetni. Emiatt egészen biztosra veszi a jövő évi gyakori átváltási árfolyamviharokat. Stiglitz nem hiszi, hogy az euró rövid távon megszűnik, de Görögország sorsa mindenképpen a közös valután múlik. Mert jó a görögöknek, ha gyengül az euró, de ha megerősödik, akkor ugyanaz történik vele, mint Argentínával, amikor 2001-ben kipukkant a szuperdollár (a dollár és a pezó húsz éve bevezetett kényszerparitása). Sajnos ráadásul mind a négy említett uniós állam nehézségei hasonlítanak Argentína 1998 és 2001 közötti helyzetére. Megrótta Obamát, amiért odadobta a gazdaság irányításának gyeplőjét a republikánusoknak. Sőt az Egyesült Államok jelenlegi nehézségei egyik fő okozójának tartja azt a tényt, hogy nem büntették meg a válság okozóit, és felelős pozícióban hagyták őket. Miattuk nem működik megfelelően az amerikai bankrendszer, ezért a bűnösök most a nyomok eltüntetésén fáradoznak. Az argentin és az ír csőd kapcsán megjegyezte, hogy pocsék munkát végeztek a pénzügyi elemzők, és azért kárhoztatta a pénzügyi ágazatot, mert csak a rövid távú haszon érdekli.