Napelem és parlagi vipera

Mikor a Magyar Nemzet 2011. január 28-i számában javasoltam, hogy az új alkotmány hangsúlyosan rendelkezzék a biológiai sokszínűség védelméről, nem is reméltem, hogy a felvetés – az enyémtől árnyalatnyit különböző hangsúllyal, de – kilencedik kérdésként szerepelni fog a kormány által minden magyar állampolgárhoz eljuttatott kérdőív tizenkét pontja közt. Végre a biológiai sokszínűség ügye bekerült a komoly, a komolyan vett kérdések közé! Valami végre történt az ökológiai tudatmódosulás terén! A Demokrata által publikált új alkotmány szövegét elolvasva csalódás vett rajtam erőt, hisz ott a biológiai sokszínűség fel se bukkan, s a természetről is csak egy félmondat erejéig esik szó. „A Kárpát-medence ember alkotta és természeti értékeit ápoljuk és megóvjuk.” Ez az iskolás félmondat semmiképp nem helyettesítheti a biológiai sokszínűség védelméről szóló, önálló bekezdést, avagy a hasonló cél jegyében fogant, önálló cikket. Ugyancsak kérdés, hogy a magyar kormány létesíthet-e rendeleti úton természetvédelmi területeket a Kárpát-medence határon túli régióiban, Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban. Nyilván nem, hisz ott nincs magyar joghatóság. Az nem Magyarország. A magyar nemzet a kettős állampolgárság által szellemileg és közjogilag is egy közösség, de területileg ez még nem jelent magyar közhatalmat az egész Kárpát-medence fölött, éppen ezért, a konkrét számonkérhetőség végett igenis ebben az adott esetben Magyarországról kell beszélni.
Már-már elkönyveltem, hogy a természetvédelem sorsszerűen kerül a döntéshozói folyamatokban margóra, amikor is tudomásomra jutott: Orbán Viktor a nemzeti konzultáció eredményeként javasolni fogja, hogy a Kárpát-medencében őshonos állat- és növényfajok védelme bekerüljön az új alkotmányba. Ez új helyzet, és mindenképp siker. A politikai akarat immár tehát megvan a természetvédelem alkotmányos garanciájára. Ez az a pillanat, amikor a szavak nagyon is számítanak. Nem mindegy ugyanis, hogy a vonatkozó passzus milyen keresztmetszetű és jellegű alkotmányos védelem alá vonja a természetet. A Kárpát-medencében őshonos fajok védelme szűk keresztmetszet. Keret. Méltatlanul szűk. Az őshonos fajok védelme nem azonos a biológiai sokszínűség egészének védelmével. Ha csak az ősi számít, kérdem én, akkor a nyelvvédelmi passzus miért nem kizárólag a magyar nyelv őshonos, őseredeti szavainak védelméről rendelkezik? Miért a nyelvet magát védi? Adott esetben a nyelvvédelem ugyan jelentheti az idegen szavak, kifejezések elleni küzdelmet, a magyar nyelv azonban nem az őseredeti magyar szavak tára. Nem szótár, nem közgyűjtemény, nem múzeumi tárló, hanem inkább egyfajta élő organizmus. Ha kizárólag az Etelközből magunkkal hozott szavainkat védenénk, nem pedig az egyetemleges, élő magyar nyelvet, akkor nem volna folyamatos próbatétel a nyelvvédelem. A természet is élő organizmus és nem valamiféle géntár, ősi gének vagy időtlen idők óta itt tanyázó fajok közgyűjteménye. Ha a biológiai sokszínűséget a nyelvhez hasonlóan nem csupaszítjuk le ősi elemeire, hanem egészében tesszük védelem tárgyává, akkor utódaink sohase fognak leszokni a gondolkodásról. Rá lesznek kényszerítve az értékek és viszonyok folyamatos újragondolására, újraértelmezésére. Ne vegyük el tőlük ezt a lehetőséget egy szűkebb értelmezéssel! Ne vegyük tőlük el a szellemi munka lehetőségét! A szellemi tétlenség, a szellemi munkanélküliség borzasztó egy állapot.
Mindennek fényében és az új alkotmány architektúrájának ismeretében szövegjavaslatom a nemzeti konzultáció kilencedik kérdésének megoldására a következő: „Az állam védi és közkincsnek tekinti a magyar táj biológiai sokszínűségét. Az infrastruktúra fejlesztése csak e közkincs észszerű védelme mellett mehet végbe.”
Mindezt ki kell mondani, mert korántsem értetődik magától. Az egészséges környezethez való jog, avagy a jövőre való homályos hivatkozás nem helyettesítheti. Egy zöldmezős beruházás környezetbarát, ám mit ér mindez, ha eredményeként épp csak a zöld mező tűnik el? Az egészséges környezet biológiailag még nem okvetlenül sokszínű. Egy ápolt közpark vagy egy „bűzlő mocsár” az egészségesebb? Előbbit az egészséges környezethez való jog címén, utóbbit csak a biológiai sokszínűség védelmének jegyében lehet megvédeni. Máskülönben előfordulhat, hogy a védett mocsár helyén közpark létesül, és ezt egyéb fejlesztésekhez kapcsolva zöldmegoldásként tálalják majd a rafinált befektetők. A parlagi vipera napelemmel nem helyettesíthető. Vigyázzunk, hogy a jövőre való homályos hivatkozás vagy épp a Szili Katalin által hangoztatott, egészséges környezethez való jog az utolsó utáni pillanatban ne írja felül, ne helyettesítse a biológiai sokszínűség védelmét, ugorjon be annak a helyére!
Állampolgárként felszólítom a zöld- és civil szervezeteket, hogy mielőbb szervezzenek utcai demonstrációt egy nagy közösségi portálon a biológiai sokszínűség alkotmányos védelmében! Talán még nem késő. Ha a biológiai sokszínűség alkotmányosan védett érték lesz, akár alkotmányos normakontroll is kérhető egy nagyberuházás esetén. Lelkiismeret-vizsgálatunk tárgya lehet az, hogy adott esetben a természet vagy a fejlődés érdeke a fontosabb.
Itt egy pártok fölötti ügy, amelyben összefoghatnánk, hisz tudomásom szerint nincsenek baloldali és jobboldali hóvirágok, de hozzáteszem, az alkotmányozási folyamat maga sem pártügy szerintem. Akkor sem, ha látszólag most csak a Fidesz ügye. Szűk látókörről tesznek tanúbizonyságot az ellenzéki pártok, ha nem ismerik fel az alkotmányozási folyamat egyetemlegesen magyar arányait. Érdekes egyébként, amikor a Fidesz Gyurcsány Ferenc beszédei alatt rendre kivonult a parlamenti ülésteremből, a baloldal háborgott, most viszont erény a kivonulósdi. Az ellenzék, különösképp az MSZP alkotmányellenessége személy szerint engem az egykori MSZP-kormány kettősállampolgárság-ellenességére emlékeztet. Most, amikor Erdélyben állampolgársági esküt tesznek magyar testvéreink, csak még abszurdabb a 2004-es népszavazás gyalázata. Nem is értjük, miképp lehetett a kettős állampolgárságot ellenezni. Miért kellett magyarokat kizárni a magyarságból? Érteni fogjuk-e 2020-ban azt, hogy az MSZP kizárta önmagát a magyarság szellemi megalapozásának folyamatából? A félelem attól, hogy javaslataikat elutasítják, feljogosítja-e őket arra, hogy ezeket a javaslatokat eleve meg se tegyék?

A szerző író