Trendinek tartják a lopást a gyerekek

A gyerekek 65 százaléka nem tartja elítélendőnek a kisebb értékű lopást, 53 százalékuk 12–15 éves korban már nemi életet akar élni, 13 százalékuk pedig bizonyos helyzetben a gyilkosságot is indokoltnak tartja – derül ki a Kaposvári Egyetem pedagógiai karának hallgatói által elvégzett felmérésből. A kamaszok 70 százaléka érzelmileg sivár környezetben nő fel, így a valóságshow-kban keresnek maguknak példaképet.

Szellemi-erkölcsi válság. Nemcsak Magyarország, hanem az egész nyugati civilizáció egyfajta szellemi-erkölcsi válságban van – mondta Semjén Zsolt kormányfő-helyettes a keresztény civil szervezetek negyedik országos fórumán. A Parlamentben tartott tanácskozáson a KDNP elnöke arról beszélt, hogy az a liberális demokrácia, ami ma van, szisztematikusan és intézményesen is tagadja, támadja a tradicionális értékeket. A társadalom előtt egyre kevésbé világos, hogy mi a jó és a rossz, tette hozzá. Azt is kiemelte: a írástudók felelőssége megkerülhetetlen, ez pedig akkor vált igazán láthatóvá, amikor egy bizonyos értelmiségi kör óriási bűvészmutatvánnyal próbálta bebizonyítani az őszödi beszédről, hogy az az igazság. Semjén Zsolt kiemelte a média szerepét is, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: megkerülhetetlen az állam felelőssége is, amely eldöntheti, hogy mit enged mutatni a sajtóban és mit nem. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője szerint társadalmi és gazdasági megújulás csak etikus magatartással párosulhat. Ezt elsősorban neveléssel, a média megfelelő szerepének gyakorlásával és a családok megerősítésével lehet szolgálni. A média egy alapvető etikai mércének, a média munkatársai pedig a népnek tartoznak felelősséggel – mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke, aki szintén részt vett a konferencián. Kiemelte, a médiát szabályozó új törvényi keretek a közösségi érdekeket és értékeket is rögzítik. Ennek eredményeképpen például kiemelt szerepet kap a kiskorúak védelme, és lehetőség nyílik arra is, hogy megvizsgálják, mely műsorok vannak pozitív hatással a kisgyermekekre. A konkrét hatósági lépések között említette azt, hogy a délutáni kibeszélőshow-k kapcsán vizsgálat indult. (MN)

Ijesztő képet fest a kutatás, amelyet a Kaposvári Egyetem pedagógiai karának hallgatói végeztek el több mint 1400, 8–15 éves gyerek körében. A felmérés – amely országos trendeket is tükröz – sokkal komplexebb volt, mint egy szokványos vizsgálat: a hallgatók két hónapon keresztül többször találkoztak a vizsgálatba bevontakkal annak érdekében, hogy minél tisztább képet kapjanak a mai gyerekek gondolkodásmódjáról, világképéről. Arra voltak kíváncsiak, hogy a családok mennyire biztosítanak érzelemgazdag környezetet a gyerekeknek, és hogy az iskolai nevelés képes-e befolyásolni az érzelmi világot, különösen az empátiát, toleranciát és az agressziókerülő viselkedést.
A téma időszerűségét az adta, hogy egyre riasztóbb hírek látnak napvilágot a gyerekek agresszív megnyilvánulásairól: gyakori a verekedés, a lopás, a rablás, a betörés, de előfordul az állatok, idősek bántalmazása, sőt gyilkosság is – jelentette ki lapunknak Tóth Istvánné, a program koordinátora. A Kaposvári Egyetem Magyar Nyelvészeti és Irodalmi Tanszékének adjunktusa elmondása szerint a felmérés eredményei őt is megdöbbentették. A tisztánlátás érdekében azokat össze kell még vetni az egy évtizeddel ezelőtt végzett hasonló kutatással, de az aggasztó tendencia már most is jól látszik.
A felmérés szerint a családok 50 százalékában jellemző, hogy az apa és az anya egymást járatja le a gyerek előtt. Hülyének, idiótának, lúzernek, semmit érőnek titulálja a másikat, és gyakori az is, hogy a gyereket illetik ilyen, vagy még trágárabb jelzővel. Nem kivételes a csapkodás, törés, zúzás, lökdösődés, de a verekedés, verés sem. A fentiek nem kizárólag az aluliskolázottság függvényei, diplomás szülőknél is előfordulnak. A családokban ritka az egymással való beszélgetés, a gyerekek 70 százalékának szülei nem kíváncsiak arra, mit gondolnak a dolgokról.
A gyerekek 65 százaléka szerint a kisebb lopások és a kegyes hazugságok nem elítélendő cselekedetek. Szerintük a szülők is hazudnak, csalnak, esetenként „csórnak” is a közös kasszából. Az elvált szülők esetében döntő többségben, a teljes családok több mint felében előfordul, hogy valamelyik szülő megvesztegeti, lefizeti a gyereket annak érdekében, hogy az ne mondjon el valamit a másik szülőnek.
A felmérés szerint a kamaszok 55 százaléka vélekedik úgy, hogy a verekedés, a támadás, az ellentámadás szükségszerű. Harminc százalékuk a rablást, a betörést sem ítéli el egyértelműen, kivéve, ha ők lennének a kárvallottak. Érvelésük szerint vannak bizonyos anyagi szükségletek, amelyeket esetenként így lehet megszerezni.
Az állatok bántalmazását 25 százalékuk nem ítélte súlyos vétségnek, szerintük ennek biztosan meglehettek az okai. A gyilkosságot 13 százalékuk tartja indokoltnak bizonyos helyzetekben. Tóth Istvánné szerint a 13 százaléknak csaknem fele mondta, hogy csak önvédelemből tenne ilyet, de ennek a jelentése az ő felfogásukban nem mindig jelentett közvetlen fizikai fenyegetettséget. A gyerekek mintegy hat-hét százaléka olyan esetekben is el tudja képzelni az emberölést, ha mondjuk barátja ellene fordul, vagy elhagyja őt.
Az adjunktus szerint húsz éve még az iskolai és a családi nevelés dominált, mára azonban a folyamat megfordult: az adatok szerint a televízió és az internet mindent ural. A legkárosabb a valóságshow-k hatása. A 8–15 évesek az itt látott magatartást és viselkedést tekintik mintának, vagyis a láncdohányzást, a mértéktelen ivászatot, a laza erkölcsöt. A felmérés szerint a gyerekek normális viselkedésnek tartják a nyilvánosság előtt zajló intim kapcsolatok megjelenítését. A 12–15 évesek 53 százaléka a nemi életet már ebben az életkorban el akarja kezdeni.
A kutatás során a tankönyvek hatását is vizsgálták. Tóth Istvánné szerint az alsó tagozat tankönyvei, bár elég visszafogottak, sokféle beszélgetést, véleményt, vitát, érvelést indukálhatnak. A felső tagozatos kötetekben azonban nagyon kevés a mai gyerekek életéről, problémáiról szóló szemelvény, amin csak a pedagógusok kreativitása, empátiája képes túllépni.