Kattanj rá, hirdeti a húspogácsa hétpróbás gazdája, roppanj rá, olvasod a nápolyin, pörögj rá, hívnak a nemzetközi kosárlabdagálára. Harapj ránk, vágyakoznak magányos vitaminszemecskék egy gyógyszertári hirdetésen. Mi pedig nap mint nap csak kattogunk és pattogunk. Az egyedüli, alkalmilag szellemes ebben a reklámnyelvi hullaházban a pattanj rá volt, amelyet bringareklámon is láttam. Ebben legalább az a meglepő, hogy váratlanul közvetlen, ugyanakkor nyelvileg élő, érdekes. Már ha a nem várt közvetlenség még meglepő. Sőt ha egyáltalán valami még meglepő. Az sajnos már régóta nem az, ha valaki bedob közéleti panelként egy kétes értékű nyelvi sablont, és mindjárt minden „píáros” meg reklámcsináló ráharap. Mintha elfogyott volna minden puskapor… A nyelvi panelekkel persze önmagában nincs baj, létük természetes. A baj az, amikor a felhasználói igénytelenség egyeduralkodóvá teszi őket, amikor a nyelvi versenytársakat, a változatosságot, a kifejezésbeli gazdagságot kezdik kiölni. Ez (volt) a bajom a „bedőléssel” is, amelyet az eurozóna gazdasági válsághulláma kapcsán hat-nyolc jelentésben kezdtek el használni, s ezzel párhuzamosan hat-nyolc másik kifejezés hirtelen háttérbe szorult. A nyelvi sokszínűség olyan érték, amelyre nem lehet eléggé vigyázni!
De megvilágíthatjuk mindezt másként is. A kreatív nyelvhasználat és az unalmas nyelvi sablonok körülbelül úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a paraszti építészet virtuóz alkotásai a Kádár-kori falu sátortetős egyenházaihoz. Egy-egy skanzenba vetődve édesen ábrándozunk a tornácon, vagy merengünk a nemzeti galériában a romantikus életképek titkos hátterén, az ezerarcú magyar falu szépségén. A lényegétől megfosztott, sátortetős magyar falu képe viszont… Utóbbi esetében jobb, ha őszinteségünknek féket vet a tapintat. Valahogy így állunk alkotó képzelet és ócska, felülről ontott sablonok viszonyával a nyelvben is. Merthogy a nyelvet nem tudatosan használók számára – és minden nyelvközösségben ők alkotják a túlnyomó többséget – a szappanoperák és a bulvársajtó fent van, nyelvileg fogékonyak rá, irányadónak tartják. Ha a kattanj rá típusú panelt dobják be, akkor az lesz követendő.
E reklámpanelek még nagyobb baja, hogy provokatívan jassznyelvi stílusukkal a durvaságot kiemelik a tabuk világából. Lassanként a skandináv bútorüzletlánc jó húsz évvel ezelőtti udvarias tegeződésétől, amely az akkori Magyarországon még forradalmi újdonságnak és nem kis furcsaságnak számított, eljutunk a reklámnyelvi tegeződés legalpáribb módjához. Mai postámban olvasom: „Mire vársz még? Söprés a webshopba!” Tollaslabdázni szeretek ugyan, de e reklám olvasása után csak azért se nézek be ebbe a webshopba, még ha a legjobb ütőket ingyen osztogatják is.
Kedves reklámfogyasztók, hisz akarva-akaratlan mindnyájan azok vagyunk, valóban el kell-e jutnunk odáig, hogy reklámjaink a gyurcsányferik antistílusában fognak émelyíteni minket? Hacsak idejében nem veszít polgárjogot a jópofának gondolt, kéretlen reklámnyelvi bizalmaskodás a farvizén terjedő mocskolódással együtt. Nos, én ebben bízom, ezért teszek, erre várok. Máskülönben addig kattogunk-pattogunk, hogy a végén alaposan kikattanunk.
origo.hu
Kiszáradt egy népszerű tó a Balaton mellett
