Elsősorban Ali Agca tanúvallomásainak beható elemzése alapján vonták le következtetéseiket a vizsgálatban részt vevő szakemberek. Ezek után állítják, hogy jóllehet, Agca gyakran hazudott, az általa felvetett nyomokon el lehet jutni az igazsághoz. Már a merénylet leírásakor a figyelem középpontjába kerül a végrehajtó, a török hatóságok által politikai gyilkosságért körözött, álnéven Olaszországban rejtőző bérgyilkos terrorista. Bizonyítható az is, hogy Agca 1981. május 13-án nem volt egyedül a Szent Péter téren. A merénylet végrehajtásában is vele volt két társa, akik a tér más-más pontjain álltak, hogy megegyezés szerint az lőhessen, aki jobb pozícióba kerül. Egy negyedik társuk távolabb állt, az ő feladata az lett volna, hogy a tömegbe kézigránátokat dobva pánikot keltsen, és így segítse Agcáék menekülését. Miután azonban Agcát egy bátor apáca lélekjelenlétének köszönhetően gyakorlatilag azonnal elfogták, erre nem került sor. Ők azonban csak végrehajtók voltak.
De ki állt mögöttük? Erre a kérdésre keresi a választ a szerzők, megállapítva, hogy a merényletet bizonyíthatóan Agca és társai, valamint bolgár megrendelőik készítették elő, akikkel a részletek egyeztetésére Rómában, de korábban már más helyszíneken is találkoztak. A tervek szerint nyílt terepen akartak végezni a pápával, ezért a szerdai audienciák és a vasárnapi Úrangyala-imádság időpontjai jöhettek számításba. Az idő sürgette őket, mivel nem sokkal korábban a bolgár titkosszolgálat rájött, hogy egyik emberük információkat szivárogtatott ki a készülő merényletről. Agca kitűnően képzett bérgyilkos volt, aki jó pénzért ölt. A bolgár vonaltól a nyolcvanas évek elején maguk az olasz hatóságok is eltávolodtak. Ettől kezdve számos új hipotézis merült fel, Agcát pedig következetesen beszámíthatatlan hazudozóként jellemezték. Agca tényleg hazudott, de vajon soha nem mondott igazat? „Néhány hónapja olvasom a vallomásait, köztük azokat is, amelyeket soha nem publikáltak. Egyre inkább az a benyomásom, hogy egyszerűen egy adott pillanatban alkalmazkodott a mások által meghatározott játékszabályokhoz. Megértette, hogy senki sem várja tőle, hogy igazat mondjon” – állapítja meg a szerző, Andrzej Grajewski.
De kinek állt érdekében ez a ködösítés? A bolgár vonal, adja meg a választ, azért vált kellemetlenné, mivel ezen előbb-utóbb eljutottak volna a szovjet szervekhez, akik kezdettől fogva joggal tartottak egy szláv, lengyel pápától. A szovjet nagyhatalommal azonban a nyugati országok sem akartak szembekerülni, így maguk is az ügy elkendőzésében lettek érdekeltek.
Haverjaival kötött túlárazott szerződéseket Magyar Péter amikor vezérigazgató volt