Válogatottunk egy éve a bécsi kontinenstornáról magasan a várakozás felett teljesítve két aranyat, három ezüstöt és két bronzot hozott haza, ezúttal „csak” három-négy érem megszerzése a cél; de mivel tavaly rögtön az első napon Ungvári Miklós (66 kg) és Csernoviczki Éva (48) a dobogó második, Karakas Hedvig (57) pedig a harmadik fokán kötött ki, most is jó rajtban bizakodtunk. Ám Karakas egy nyert meccs után kikapott az azeri Gaszimovától, és így ugyanúgy helyezetlenül zárt, mint Burján László a 60 kg-ban, Gorjanácz Zsolt pedig a 66 kg második számú magyar indulójaként. Ungvári ellenben nem csak a hazai mezőnyből emelkedik ki évek óta, súlycsoportja meghatározó alakja, és tegnap is három ippon győzelemmel masírozott be egyenes ágon a legjobb négy közé. Igaz, az első mecscsén meghűlt a vér az ereinkben, mert először majdnem őt hajította a hátára egy nem jegyzett görög, de miután eszmélt, a lengyel Zagrodnik és a francia Duprat ellen sem vesztegette az idejét a tatamin. S jóleső érzéssel konstatálhattuk, hogy pár perccel később, ugyancsak a harmadik győzelmével, a vb-ezüsttel is rendelkező spanyol Blanco ellenivel, Csernoviczki is követi az elődöntőbe.
Ungvári a 2009-es Eb-n már törlesztett valamicskét a számára rettenetes emlékeket jelentő orosz Gadanovnak – a pekingi olimpián majdhogynem nyerő pozícióban szabálytalan fogás miatt leléptették ellene –, s most megint ezt tette, mert a döntőbe jutásért hosszabbításban jukóval verte. S Csernoviczki most sem akart lemaradni tőle, ő az athéni olimpián ezüstérmes, 35 évesen már veterán, de azért még mindig életveszélyes Jossinet-n küzdötte át magát. Akivel szemben amúgy mind a négy eddigi meccsét elvesztette.
Ám a legnagyobb mumusa este a döntőben várt rá: bár a román Dumitrut legutóbb legyőzte, ezzel is csak 2-9-re szépített ellene. És sajnos nem Csernoviczki jutott kettőről háromra, hanem a pekingi olimpia bajnoka kilencről tízre, és nyerte ezzel hetedik (!) Eb-aranyát. Egy páros intés után már csak a tatabányai versenyzőt figyelmeztették kilépésért – holott az esetnél mindkét fél elhagyta a szőnyeget –, és ez döntött az akció nélküli fináléban. „Úgy érzem, nem volt jogos a bírók döntése, de örülök az ezüstéremnek is, mert sérülés miatt sok időt ki kellett hagynom, most pedig nagyon nehéz sorsolást fogtam ki. A szívem azonban vitt előre. Dumitrut csak nagy dobással, ipponnal lehet legyőzni, ez nem jött össze, ám tavaly, amikor kikaptam tőle a bécsi Eb-döntőjében, sokkal csalódottabb voltam” – nyilatkozta első isztambuli érmesünk.
A második pedig még boldogabb lehetett, mert Ungvári megnyerte a maga döntőjét, hosszabbításban az azeri Karimovot is legyűrte jukóval, így 2002 és 2009 után harmadszor lett a kontinens legjobbja. S most nem üres szólam, hogy ez különleges arany azután, hogy a doppingügybe keveredett, de magát ártatlannak tartó, tavaly Eb-3. öccse, Attila nem lehet itt Isztambulban. „A testvéremért, Karvalyért és helyette is küzdöttem végig, mert neki is itt kellene lennie. S biztos vagyok benne, hogy ő is hasonlóan szerepelt volna. De most én őrzöm a családi tüzet” – szólt a formabontó bajnoki nyilatkozat.
origo.hu
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!
