Romák és nem romák békésen egymás mellett

A romákkal szemben a világ legtöbb országában sokan előítélettel viseltetnek. Az erre vonatkozó társadalmi kutatások ugyanakkor rámutatnak, hogy a romák kirekesztését nem kizárólag etnikai hovatartozásuk, hanem sokkal inkább sokuk társadalomba, gazdaságba való beágyazottságának hiánya okozza.
A romák ma a világ számos részén megtalálhatók. Becslések szerint a legnagyobb lélekszámú roma kisebbség ma Törökországban él, ami kettő–öt millió főt jelent. Romániában egy-két millió, Spanyolországban másfél millió, Franciaországban 1,2-1,3 millió, Magyarországon fél-egy millió, Bulgáriában 850 ezer, Szlovákiában 550 ezer, Szerbiában pedig 500 ezer roma él.
A romák üldözése a XVI. században a mohamedán török terjeszkedéssel kezdődött. Ekkor a romákat színlelt kereszténységgel kezdték vádolni, valamint azzal, hogy török kémek. Több országban megtiltották a velük való mindennemű kereskedelmet és érintkezést. A magyarországi cigányságot a XVIII. században erőszakkal telepítették le a Habsburg-uralkodók. Békés megyében olyan rendelet látott napvilágot 1769-ben, amely megtiltotta, hogy a romák egymás mellé építsék házaikat, ezzel is az asszimilációt kívánták szorgalmazni. A várt eredmény azonban elmaradt, éppen ellenkezőleg, sokan azok közül is megszöktek, akik már kezdtek áttérni a letelepedett életmódra.
Míg Európa legtöbb országában mindvégig jelentősek maradtak az összetűzések romák és nem romák között, addig Magyarország jelentős eredményeket ért el romák és nem romák békés egymás mellett élésében a múltban. Ebben kiemelkedő szerepet játszott a cigánypasztoráció, a roma közösségek célirányos lelki gondozása a római katolikus egyházon belül és a cigányság felzárkóztatását célzó több társadalmi program.
Számos figyelemre méltó cigánypasztorációt folytató hazai kezdeményezés működik jelenleg is Magyarországon. Alsószentmártonban cigány nemzetiségi óvoda és tanoda működik. Arlón az egykori kántorlakásban kis kórus működik, színpadi előadások, nyári találkozók szerveződnek, rendszeresek a nyári táborok és az ifjúsági találkozók. Budapest-Józsefvárosban 1998-tól rendszeresen zarándoklatokat szerveznek roma családoknak, és 1999 óta kézműves- és cigánytánc-foglalkozások is vannak. Esztergomban a marista testvérek hivatása a szegények, rászorulók szolgálata. A város legszegényebb utcájában 1999 óta a cigánysoron két szerzetes, egy spanyol és egy francia telepedett le. A cigány gyerekeknek naponta játékos foglalkozásokat tartanak gazdag, változatos programokkal. Segítik őket a tanulásban. Gyömrőn működik a Váci Egyházmegye Cigánypasztorációs Központja, a Ceferino Ház, amely országos programok szervezésében is részt vesz. Gyöngyösorosziban Dutra Mária Lurdes nővér vezetésével a Jó Pásztor Nővérek a cigány asszonyokkal közös akciókat, programokat rendeznek. 13–15 éves lányoknak gazdasszonyképzést indítottak nagy sikerrel. Főzni tanítják és felkészítik őket a feleség és a családanya feladataira. Hodászon roma közösségi ház és a cigányok részére épült idősek napközi otthona is működik. Hodász és Kántorjánosi falu közössége emellett aktív résztvevője a máriapócsi cigány búcsúnak. A Miskolc környéki Körömben, Kiscsécsen és Girincsen tevékenykedik a Köröm Életminőségéért Alapítvány. Elsősorban gyermekek felzárkóztatásával foglalkozik. A girincsi plébánián vasárnap esténként főleg a cigány ifjúság számára tartanak foglalkozásokat. Körömben, a foglalkoztatóházban cigány asszonyok tanulhatják meg a főzés és a házvezetés fortélyait. Közben elolvasnak velük egy-egy történetet a Szentírásból vagy egy novelláskötetből, amit aztán megbeszélnek. Kialakítottak egy kis konyhakertet is, ahol maguk termelik meg a főzéskor használt zöldségeket. Az itt szerzett tapasztalatok segítenek az otthoni környezet és hasonló kiskert kialakításában. Szendrőládon Cursillo-tanfolyamokat (a kereszténységről szóló rövid ismeretátadás) tartanak, amelyeken külön vesznek részt a férfiak és a nők, hogy oldott, őszinte, baráti légkör alakuljon ki közöttük. Már több száz cigány ember vett részt ezeken a tanfolyamokon, ahol az egyik alapvető élmény, hogy elfogadja és befogadja őket a közösség. Többen közülük ma már lelkipásztorként működnek. E példák megannyi apró, de mégis fontos gyöngyszemek a romák és nem romák együttműködésében, amelyet „a hazai romák sorsáért” aggódó itthoni és nemzetközi sajtó képviselői még csak nem is ismernek, nemhogy említenének. Ugyanakkor Zámoly, Gyöngyöspata mára már meglehetősen kétes világhírre tettek szert.
Gyöngyöspatán pedig éppen azután robbant ki botrány, hogy a magyar néppárti európai parlamenti képviselő, Járóka Lívia jelentése és előterjesztése nyomán az Európai Bizottság és az Európai Parlament is egyetértett azzal, hogy öszszehangolt, de országonként a helyi adottságokhoz alkalmazkodó fellépésre van szükség ahhoz, hogy az Európai Unióban előrébb lehessen jutni a romák társadalmi integrációjának ügyében.
Nagyon sokat árt a magyar társadalomnak az a fajta negatív kép, amely a többségi társadalomban a cigányságról és a cigányságban a többségi társadalomról kialakult. De a legtöbbet azok az emberek ártanak, akik nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, hogy ezt a negatív képet mindkét félben erősítsék, a feszültséget élezzék ahelyett, hogy oldanák. A cigányságnak alapvető érdeke, hogy erős közbiztonság legyen, mivel máskülönben a többségi társadalom ellenérzése csak tovább fokozódik vele szemben. Ugyanakkor a többségi társadalomnak szintén alapvető érdeke, hogy a cigányság jelenleg meglehetősen korlátozott életlehetőségei bővüljenek.
Ebben a helyzetben a cigányság egyoldalú pozitív diszkriminációja az oktatásban, a munkahely megszerzésében nem a problémák megoldását, hanem sokkal inkább a romák és nem romák közötti feszültségek további éleződését segítené elő, mi több, a romákon belül is jelentős megosztottságot okozna a pozitív diszkriminációval támogatottak és a nem támogatottak között. Ma ugyanis a legnagyobb szakadék nem a roma és nem roma gyerekek között húzódik, hanem sokkal inkább a dolgozó szülők és a gazdaságilag inaktív szülők gyermekei között.
Magyarországon jelenleg a nyomorban élők csupán harmada roma, a romáknak pedig mindössze körülbelül a harmada él mélyszegénységben. Ennek következtében egy olyan romastratégia, amely nem származás, hanem társadalmi-gazdasági jellemzők szerint jelöli ki a támogatandó célcsoportokat, sokkal eredményesebb és igazságosabb lenne, és nem utolsósorban sokkal inkább a romák és nem romák közötti együttműködés erősödését, mintsem a feszültségek szítását segítené elő.
Ehhez kapcsolódik Járóka Lívia jelentésének egyik legfontosabb kezdeményezése, hogy olyan összeurópai „válságtérképet” kellene létrehozni, amely közös és összehasonlítható indikátorok alapján méri fel, határolja be a nyomor és a társadalmi kirekesztés által leginkább sújtott válságterületeket Európa-szerte. Például a munkahelyek elérhetősége, a városközpontok távolsága, a munkanélküliség mértéke, a közszolgáltatások minősége, a környezeti feltételek, az infrastrukturális körülmények, a lakosság jövedelmei és iskolázottsága, a közlekedési infrastruktúra működése és a társadalmi feszültségek értéke alapján.
A gyöngyöspatai események legfőbb tanulsága az, hogy türelemre, mintsem az indulatok felelőtlen és értelmetlen gerjesztésére van szükség a romák és nem romák békés együttélésének elősegítéséhez. Nehéz ugyanis belátnunk, hogy mindannyian egy csónakban evezünk, és különbözőségeink ellenére együtt úszunk vagy süllyedünk el. Úgy látszik, ez mindenütt a világon így működik. Emberek vigyáznak egymásra nézetkülönbségeik, nézeteltéréseik ellenére is. Ha más országban jó ötleteket látunk, átvesszük. Ha mások jobban bánnak elesettjeikkel, hajléktalanjaikkal, betegeikkel, szegényeikkel, okosabban tanítják, nevelik gyermekeiket, jobban gondoskodnak újszülöttjeikről, gyerekeikről, vagy csak jobban bánnak egymással, akkor nekünk mi a gondunk? Mi miért nem tesszük? Ők a „mi” és nem az „én” világában élnek. Semmi nem fog javulni, míg ezt fel nem ismerjük. És hatalmas erők remélik, hogy mi itt, Magyarországon sohasem fogjuk ezt felismerni, megérteni, s hogy mi is egyike maradunk a világ azon országainak, amelyeknek ezt nem sikerült tudatosítaniuk magukban. Pontosan tudják, ha valaha egyszer ezt felismerjük, és kiszabadulunk számláink, adósságaink szorításából és mindabból, ami nem enged minket, hogy a sarkunkra álljunk, akkor Magyarország új napra ébred.

A szerző közgazdász