Feledtessétek a tavalyi vereséget – adták meg a rendezők a jelszót a villanyújságon, és aki még ennél is mélyebbre merült a múlt kútjába, felidézhette, hogy az előző négy ob I-es aranyat a Vasas nyerte. Ám a hevesieknek soha nem adtak még ekkora esélyt a végső diadalra, mint idén; érthetően, hiszen úgyszintén soha nem álltak fel négy olimpiai bajnokkal. Veretlenül zárták az alapszakaszt, taroltak a körmérkőzéses rájátszásban, aztán várt rájuk még egy oda-vissza rangadó. Már-már az a szituáció, amikor a palacsintaevő verseny győztese jutalmul bedörgölhet még két palacsintát.
De Birosék éhesek maradtak. A pólószkeptikusok szerint a sportág éles meccsein bőven elegendő lenne az utolsó percet lejátszani, hiszen úgyis azon múlik minden. E nem alap, de szemernyi jóindulat nélküli vélekedés az első félidőben nagyjából beigazolódott: váltott vezetéssel haladtak 3-3-ig a felek. A hazai hálónál Szécsi több bravúr mellett egyszer egészen érthetetlenül úszott ki, majd beszedett egy potyagólt, erre a túloldalon Nagy Viktor rálicitált, így a publikum itt is, ott is vidáman szórakozott a vetélytárs kapusával. A harmadik periódusban Szécsi erre két újabb okot adott, és mivel Kiss Gergely büntetőből is betalált, 6-5-re vezetett a Vasas. A semleges néző eközben rögzíteni kényszerült, hogy a tagadhatatlanul komoly tét és feszültség mellett a színvonal nem verdesi a Bitskey Aladár uszoda amúgy magas és impozáns plafonját. A labdaszerzések sokszor inkább labdavesztésnek, a blokkok előkészítetlen lövésnek, az ejtések hazaadásnak tűntek.
Persze mit érdekelte ez az egrieket? Ők joggal imádták Hosnyánszkyt három és Grahamet két góljáért, ráadásul az utolsó negyedben egy gólt sem kaptak, viszont hármat vágtak, és kettőt meg is adtak ezekből. 8-6-nál ugyanis Binder hiába talált be, Vogel játékvezető szerint víz alá vitte a labdát. Szerencséjére nem ez az ítélete határozott az elsőségről, különben valószínűleg őt is víz alá viszik.
Így azonban Gerendás György edzővel tették ezt, miután 8-6-nál megszólalt a duda. A tréner hét éve érkezett Budapestről, ahol a BVSC-vel 1996 és 1999 között négyszer volt aranyérmes, de abban a sikerben pár tucatnyi rokonnal és baráttal osztozhatott, tegnap bezzeg egy város, egy egész régió vigadott. Féktelenül és szenvedélyesen, hiszen a női röplabdásoknak az 1990-es évtizedben elért sikerein kívül Egernek soha semmilyen egyéb csapatsportban nem jutott még bajnoki cím; ami a szurkolónak tegnap a beteljesülést jelentette, az a pólóklubnak az Euroliga-fiaskó után talán a túlélés zálogát.
Nem ünneprontás ezt állítani – az egriek ünnepét kimondott vagy leírt szavakkal úgysem lehetett volna elrontani.
origo.hu
Medvétől rettegnek a Bükkben
